2009. május 28., csütörtök
2009. május 23., szombat
Nem lehet betelni vele...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggyp5TdnOdGOTvNXBjCtjV11M-wmgah88Yn3h6Cn9gfDl06HaVgQcm0x_j7331CRI8Pe3PqAIXnMOLf6ovAXGRC7Un7sVtzZixxKlhfL5LeFpc8rylcjG4OD2Y3JwYXkctPgecniIakgJj/s400/september08-night-nocal-1680x1050.jpg)
Elkezdtem olvasni Coelho - Tizenegy perc című könyvét, nem mindenki vélekedett pozitívan róla, de gondoltam én is elolvasom. Az elején érdekesnek tűnt a téma, manapság számos könyv foglalkozik a prostitúcióval. Valahogy mindenkit vonz ez a téma, lehet hogy a titok, lehet hogy a mocskosság, de az biztos, hogy mindenki szívesen beleolvas egy ilyen műbe. Én sem vagyok kivétel ez alól, de most valami sokkal többet kaptam. Egyszerűen ámulatba ejt , ahogy megfogalmaz olyan egyértelmű dolgokat,melyek ismerősek, fellelem benne a saját gondolataimat, de mégsem tőlem származnak. Furcsa érzés. Ezért is idéztem korában belőle. A következő sorokat ma olvastam...
"A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy ebben a tiszta állapotban van a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit ünnepelhetnének meg legközelebb. Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon. És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával."
Vannak ideális lelkiállapotok, amikor Coelho könyve egyszerűen ámulatba ejti az embert , azt hiszem én most jókor olvastam jó könyvet:)
2009. május 21., csütörtök
Tizenegy perc...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz3TCVmRBT0w_htwkHqAY2aw8UCjSHiWkdK1XOMARHE0t9N5Uio00jhHWccW9lVbbJj23MvFC11P1zLqIvb1w4QiHYCxvzflEG-uqNsLDxFpqAN1XFsX4fExCtId91jPi_5faKPLqB5rRI/s400/2348885240_b6e760c347_b.jpg)
"...Neve is van annak a kőnek: szenvedély. Leírhatnám két embertalálkozásának vibráló szépségét, de nem állhatok meg itt. Izgat az ismeretlen, a váratlan, a vágy, hogy valamit igazi, lángoló hévvel csináljak,azzal a bizonyossággal, hogy végre valóra válik egy álmom. A szenvedély jeleket ad nekünk, amelyek vezetnek bennünket. Most az én feladatom megfejteni ezeket a jeleket. Szeretném azt hinni, hogy szerelmes vagyok valakibe, akit nem ismerek, és aki nem szerepelt a terveim között."
"... Ha valóban elveszítem, akkor is nyertem egy boldog napot. És ha arra gondolok, milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda."
/Coelho- Tizenegy perc 128.old
Fotó: Okinawa Soba/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)