Matúz Józsefné, az első magyar tévé-híradó első főszerkesztője
A Magyar Televízió 2007-ben, azaz ebben az évben lesz hivatalosan is 50 éves. Azért hivatalosan, mert ipari-kereskedelmi majd kísérleti adások már 1957 előtt, tehát jóval korábban is voltak, de az 1957 május elsejei élő közvetítés olyan jól sikerült, hogy utólag úgy döntöttek, legyen ez a Magyar Állami Televízió, mint intézmény születési dátuma. Matúzné 1957-ben került az akkor még a Magyar Rádió részeként működő Televízióhoz, és neve fogalommá vált. A „Matúzné”, így emlegették az 1960-as, 70-es és 80-as években, de a régi tévéseknek még mindig ő a Matúzné, nekünk régi híradósoknak a Rózsika. Megszervezője, majd 29 éven át a vezetője volt az első hazai TV Híradónak. - A mi szakmánkban nem túl gyakori, hogy valaki a férje nevét használja,Te megmaradtál ennél a formulánál, és lettél a Matúzné. Még én sem tudom, 25 évnyi híradózás ellenére sem, hogy mi az eredeti neved.
Radnai Rózsa. Több oka volt, hogy nem használtam a lánykori nevemet, hozzá tartozott, hogy a televíziónál dolgozott akkor Radnai János is, egy kiváló sportszerkesztő és a sportműsorok hosszú időn át volt vezetője, akivel szinte egy időben kezdtük a televíziózást. Másrészt hangsúlyozni akartam a férjemmel való jó kapcsolatomat is, úgy szerettem hallani, hogy én a Matúz József felesége vagyok. De az is igaz, hogy ezen nem túl sokat gondolkoztam.
- Beszéljünk a lényegről, 1957 elején mivel foglalkoztál, hogyan kerültél a Televízióhoz?
1957 első hónapjaiban egyáltalán nem foglalkoztam a televízióval, jobbára azt sem tudtam mi az. 1957 tavaszán, talán áprilisában – a pontos időpontra már nem is emlékszem, szóval tavasszal véletlenül összetalálkoztam egy volt kollégámmal Mátai Lászlóval, aki a Népművelési Minisztériumban volt kollégám és megkérdeztem, most mivel foglalkozik, azt mondta a Televízióban dolgozik. Meglepődtem, van Magyarországon ilyen? Mondta igen, most indul, gondolkozzál rajta szeretnél-e ott dolgozni. Mire én azt feleltem, előbb talán látnom kellene milyen is a televízió. Azt válaszolta menjek el a Corvin Áruházhoz, annak egyik kirakatában ott látható egy tévékészülék. Tényleg elmentem oda, azt láttam, hogy az egy doboz, benne mozgóképek vannak, de ma már tudom, hogy szinkronból kiesett képeket láttam, mentek körbe-körbe, és én arra gondoltam, ha ez a tévé még ilyen kezdetleges, akkor nekem is van időm azt megtanulni.
- És meg is tanultad, nem is akárhogyan.
Tárgyaltunk a munkalehetőségről, és 1957. május 15-én a Televízió dolgozója lettem. Feladatom a televíziós hírek, a saját televíziós hírműsor megszerkesztése volt. Az első tévéhíradót, aminek még nem is ez volt a címe, hanem az, hogy Képes Krónika 1957. július másodikán, keddi napon sugároztuk.
- Ne ugorjunk ekkorát, hogyan dolgoztál és kik voltak az első segítőtársaid akkor?
Te választottad-e az első munkatársaidat? Mindenkit én vettem oda. De kezdetben tényleg egyedül voltam. A legelején arról volt szó, hogy nekem hetente egy alkalomra 10 perces összeállítást kell készítenem. Nem saját munkatársi gárdával, hanem azokkal, akik már ott dolgoztak, és azokkal az eszközökkel, amelyek akkor rendelkezésre álltak. Ha jól emlékszem összesen talán 18-an voltunk. Köztük kitűnő operatőrök, akik a televíziós szakma nagy operatőrei lettek, például Kocsis Sándor, Mezei István, Nagy József, rendezők közül ott volt már Katkics Ilona, és Zsurzs Éva, aki a Rádióból került át hozzánk a stúdió-osztály vezetőjének, így hívták azt a csoportot, amelyikben az operatőrök és a rendezők dolgoztak. Évának konfliktusa támadt a Rádióban az elnökkel, ezért otthagyta a Rádiót. Igen ám, de az akkori elnök azt mondta: Zsurzs Éva nem alkalmas vezetőnek, és azzal „büntette”, hogy „csak” rendezhet.
- És mekkora rendező lett belőle. Igen sikeres és kollégái által tisztelt rendezővé vált, az olvasók kedvéért említem, hogy ő rendezte sok más sikeres tv-film mellett az Abigél című nagyszerű tv-film sorozatot is.
Van egy magam és családom számára használt mondásom, hogy az embernek gyakran az ellenségei teszik a legtöbb jót. Ez egy tipikus esete volt ennek. Egyébként mindig is egy híréhes ember voltam, ahogy megtanultam olvasni, az újság gyakran kezemben volt és böngésztem. A Rádiót is régen és rendszeresen hallgatom. A legrégebbi emlékeim közé tartozik, hogy ülünk egy asztal mellett, középen egy doboz, mindnyájunk fülén fülhallgató, csendben kellett lenni, hogy mindenki hallgathassa a Rádiót. Talán három vagy négy éves lehettem ekkor. A televíziós hírszerkesztést egyébként nem túl hosszú ideig csináltam egyedül, ha jól emlékszem egy hónapja dolgoztam ott, amikor jelentkezett Sényi Imre, de ezzel egyidőben, vagy még valamivel előbb átcsaltam a Népjóléti minisztériumból Karsai Nándort, velük szedtük össze az újságokból és a rádióból a híreket, majd összeültünk az operatőrökkel, akik már ott dolgoztak és megnéztük, hogy melyiket lehet képileg feldolgozni. Normál filmnyersanyagra dolgoztak az operatőrök, a laborálást, előhívást a Híradó és Dokumentum Filmgyárban végezték, sőt az ő, tehát a HDF külföldről kapott „turkálójából” is válogattunk anyagokat, amiket ők nem használtak a heti filmhíradójukban, tehát így indult a munka. Egyébként akkor már a Televízió bemondója volt a két híres kedvenc, Takács Marika és Tamási Eszter is. A zenei szerkesztő Fábri Éva ajánlott a képekhez aláfestő zenét, a rendező emlékeim szerint a legtöbbször Katkics Ili volt. Amikor ez a 10 percnyi hírcsokor így összeállt, elmentünk busszal a Fogaskerekűhöz és azzal a Szabadság-hegyi adótoronyhoz, ahol dolgozott az ugyancsak őstévés férfi bemondó Bán Gyuri, aki élőben olvasta fel a szöveget a zenés képekhez. Én jeleztem neki, hogy mikor kell kezdeni a következő szöveget. Így állt össze a tévé-híradó őse, az első képes hírcsokor, amelyet Képes Krónikának neveztünk akkor. A televíziózás azokban az időkben nagyon lassan fejlődött. 50 évvel ezelőtt, 1957-ben mindössze egy tízperces híradás volt egy héten, sőt még 1958-ban is, hiszen nem volt pénz a bővítésre. Elég hosszú ideig a Magyar Rádió Televíziós Főosztálya voltunk. A mi 10 perces összeállításunk mellett ismételték egyébként még hosszabb ideig a mozi filmhíradót is.
- Pontosabban a Világhíradójukat, hiszen a hazai témákkal ti foglalkoztatok.
Egyébként helyileg a Szabadság téren, a volt Tőzsdepalota épületében dolgoztunk, illetve, annak egy részében.
Eljött olyan pillanat, amikor azt hittük ennek a heti 10 perces híradásunknak a karrierje is befejeződik, annyira nem volt pénz a folytatásra. De egy értekezleten, ahol a tévés híradásokról volt szó elmondtam, hogy milyen fantasztikus gondokkal küszködve dolgozunk, egy felvevőgép és semmi több eszközünk, minden tudósítás filmanyagát ki kell vinni a HDF-be előhívatni, a Könyves Kálmán körút és a Szabadság tér között volt bizony távolság. Az értekezleten akadt, aki úgy vélte, ha ez ilyen nehéz, akkor nincs értelme saját hírcsokrot készíteni, átveszik a heti mozi-híradót, és azt sugározzák. Mi, akik ebben dolgoztunk, összedugtuk a fejünket, szidtuk a vezetést, hogy nem látják a fantasztikus lehetőséget ebben a munkában. Úgy döntöttünk mégiscsak megcsináljuk a tévé híradóját. Jól tettük, ez volt a jövő kihívása. Vezetők jöttek, vezetők mentek és az új garnitúra nyitottabb volt erre a feladatra. 1958-ban olyan döntés született, hogy a következő évben meg lehet indítani a heti második 10 perces hírműsort.
- Most milyen Híradót nézel?
Nem titok. Nagyon rendszeresen élő ember vagyok, Napi programom szinte ugyanaz. A Déli Krónikát, tehát rádiót hallgatva ebédelek, az Esti Krónika alatt vacsorázom, este fél hétkor megnézek egy kereskedelmi hírműsort, majd a közszolgálati csatorna esti Híradóját. Nem örülök, hogy előbbre hozták 7 órára a kezdési időpontját, mert így most ütközik az ATV hírműsorával. A nemzetközi eseményektől függően keresek meg külföldi híradókat, például az ARD vagy a TV5 adásait. Napközben Internetezek is. És az élő egyenes adásokat feltétlenül megnézem, az az igazán izgalmas televíziózás. A világesemények közvetítése.
- Ebben nagyon hasonlítunk, nem véletlenül. Nálam a CNN szól, gyakran az írás mellett is. Rózsika! Látva ezeket a nagyon dizájnos, többnyire szuper gyors technikával dolgozó híradásokat van benned egy kis irigység?
Nincs, miért is lenne? Soha többé senkinek nem lesz alkalma arra, amire nekem volt, hogy megszervezze Magyarországon a semmiből a naponta többször jelentkező első tv-híradót.
Bővebben:www.mediatechnika.hu
