Zsibriktől

The broken circle

Szép

"I don't want realism. I want magic!"

Eltűnök

Na tessék, itt vagyok, itt egy szám, ami elsőre elég giccsesnek tűnhet , kb. másfél éve kaptam egy jó baráttól, aki közölte hogy ez a mi számunk.Jó lehet hogy erőltetett,azóta sokszor meghallgattam, és nem tűnt el. Ugyanis, ha sokat hallgatok egy számot, egyszer csak eltűnik a varázslat, és csak hosszú szünet után jön újra elő. De ez a szám örökké facsargatja a szíveket.
Tessék itt van, nem tűntem el, a szám sem tűnt el.

De most a sok tűnt szóra, eszembe jutott egy vers, és talán így lesz, talán eltűnök hirtelen...

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

/József Attila/

Ja és itt az a  bizonyos dal, na most, ágyő!

Múlató énekek

"Mind azt mondják hogy nem kapok szeretőt
Kapok bizony minden ujjamra kettőt
A madárnak is van párja nagy a világ határa
Terem legény minden leány számára.."

Tudom, gyenge vagyok.

"Felfogni, hogy úton van, de nem véletlenül nincs itt egyszerű, de megérteni annál nehezebb. Mert néha csak nehéz, főleg, amikor úgy érzed, nem megy tovább egyedül. De tudod mit? Akkor csak azért is lépj még egyet előre, mert akármennyire is fáj, az a lépés lesz az, amivel átléped azt a kaput, ami mögött már minden csupa csoda. Most is az, csak még lehet, hogy nem veszed észre. Talán túlságosan lefoglal a fájdalom. Tanuld meg félretenni, de előtte érezd át. Érezd minden pillanatát, érezd, ahogy darabokra szakítja a szívedet, majd apró szilánkokra morzsolja, hiszen csak így léphetsz tovább. Nincs olyan, hogy egy érzést nem élsz meg. Vagy tudod mit? Megteheted. Tedd meg, próbáld ki. Rohadt kemény lesz. Keményebb és borzasztóbb, mintha egyszerűen csak hagynád, hogy megtörténjen az, aminek meg kell történnie."/OraveczN/

Sexonfire

Találtam, szép.

Az út örökre megy tovább,
felhők alatt és hold alatt,
de bármily messze tért, a láb
végül hazafelé halad.
S a szem, mely lángot és csatát
látott kőtermek mélyiben,
a régi, ismert mezőkön át
füvön, fán, dombon elpihen./Tolkien/

Szépség

Társas Játék hatás

Igen, függővé tesz egy dolog ami elvonja a figyelmet a saját gondolataimról.Igen, szánt szándékkal nem írok bajokat. Nem számít ez bajnak. Mindenem megvan, egészséges vagyok, csupa jó vesz körül. Minden rendben van. Ha  az élet némely árnyalatával elégedetlenek vagyunk, azt csak magunknak köszönhetjük.

Mostanában sokszor hiányzol. Sokszor gondolok úgy Rád, bár tudom, hogy nem volt köztünk minden rendben, de mégis ott voltunk egymásnak, beszélgettünk, öleltük egymást, társak voltunk. És bárki bármit mond, nem igaz hogy egyedül jó. Nem jó. Tudom hogy kellett az új, kellett  az izgalom, de megbántam, hogy így elengedtelek, holott azt hittem, hogy erre van szükséged. Lehet,hogy nem voltam elég, nekem se Te, de mégsem tudlak elengedni. Amilyen makacs vagyok, ezen nem csodálkozom. De jó lenne ha néha beszélgetnénk.

Mindig eszembe jut, hogy milyen is tudsz lenni, az a baj, hogy  a jó mindig felül írja a rosszat, ez az én bajom, meg a nosztalgia. Kóros nosztalgia.

Egyszer majd veszem a bátorságot és ilyen tájban megnyomom  zöld gombot...(már sokszor akartam)

Gute Nacht!