Egyszer

Sokáig reménykedtem, túl sokáig, de rájöttem ilyen vagyok. Szeretem , hogy ilyen vagyok.Így nőttem fel kellenek a biztos pontok, ha érzek valamit, ha elhatározok valamit, akkor ahhoz még akkor is ragaszkodom, amikor már a józan észnek fel kellett volna adni a harcot. Úgy hittem ezzel magamnak ártok, de hogy ártanék magamnak, amikor ez én vagyok, ez esik jól?!Szeretek eljátszani a gondolataimmal elalvás előtt, kitalálni szituációkat, amikben jól érezném magam. Ezek visszarántanak, tudom, de attól még jól vagyok.

Csak vannak évfordulók, dátumok a múltból, amik visszahozzák az elmúlt érzéseket is. Pedig néha jobb volna ha ezekről megfeledkeznénk, de nyilván nem fogunk...pedig ezekhez nem ragaszkodom. De visszajön, és akkor jön a vihar az agyamban, az hogy egyedül akarok lenni, vagy hogy csak ne legyek egyedül. A vihar felkavarja azokat a porszemeket amik már beépülhettek volna a falakba amit magam köré húzok, de nem .Felkavarja előjönnek, jön a pohár borom és az írás. Kavarognak a gondolatok, ne írd le, de le kell írnom. Nem vagyok jól! Segítsetek!Mindenki hagyjon békén.Nem kellek senkinek. Mindenkit szertek, fontos vagyok, szart sem érek..stb stb.. kavarcos mint minden a fejemben.

Nem jó a vihar, de ha nincs vihar az sem jó. Egyszer jó lesz, egyszer úgy lesz ahogy a dalban. Kiszíneznek, megölelnek, rámtalálnak stb..Nem lesz vihar csak záporok, de az lesz, annyi kell:) Lenyugszanak a porszemek, beépülnek, mese lesz belőlük, de inkább sok szappanbuborék. Ami sötét az kipukkad, ami rózsaszín, azt az égbe repítem. És mosolygok, de úgy őszintén. Egyszer.

Márti

"Szerelmes vagyok, vagy nem,mert  kibe de igen."


http://magabiztosno.cafeblog.hu/2014/05/20/szerelem-szerelem-szerelem/

Szívdobbanás

Szépség

Szilágyi Domokos: 

Szemedbe nézek

Amire nem lel szót a nyelv,
Mi be nem fér egy ölelésbe;
Miről az ajak nem beszél
Csókot adva, vagy vágyva, kérve;

Mit el nem mond egy mozdulat,
Ha kezeddel a búcsút inted;
Mit el nem árul mosolyod:
Azt mind kimondja egy tekintet!

1995. december 16.

Éva szívem Éva,
Szép a fekete bárány,
Romlott volt a cukros puding...
Sári mári kalári gyertek paszujt kapálni,
Oda fönn a hegytetőn,
Harangoznak, halat fognak,
A bátai bíró udvarába lehullott az akácfa virága,
A nyulacska kicsike, egyetlen egy picike,
Megjöttek  a cigányok, hogy lopjanak pálinkát,
Kinn a bárány bent a farkas,
A bakonyi hírös határ, ott terem a jó sok betyár,
Savanyúúúúú!!!
A csornai kaszárnáyba süt a nap,
Betlehem betlehem
Haza is kéne már menni...


:)

Feldolgozás alatt...

"Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz - a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá."

Jól esett, nem zavart se a kuszaság, se a maszkok, se a netán túlságosan sokak által boncolgatott életfilozófiák felbukkanása sem. Nyilván hozzá kell tennünk a magunk részét, a saját gondolatainkat, azt ahogyan mi próbáljuk megérteni a világot. Jó, hogy készülnek ilyen filmek, amik kicsit tovább visznek. Tehát Felhőatlasz feldolgozás alatt..jó a cím is..nagyonis:)

Látod a szívem a képen?:)

Jó reggelt, hogy aludtál?

Jó reggelt hogy aludtál? Dühösen álmodni a friss ágyneműben, mérgesen forgolódni, önmarcangolva, érezni a hideg levegőt a vállamon. A hajam beteríti az arcom, ölelem a párnám, ha megunom a formát, ledobom, jöhet egy másik, de azt is megcsalom. Jönnek az emberek, pörögnek az események. Feldolgozom, elfogadom, túl kell lenni rajta. Aztán hajnaltájt rájövök, hogy nincs már düh, magamat mégsem ostorozhatom. Én tehetek róla, de magammal jóban kellene lenni. Kezem keresztbe a mellkasomra teszem. Megnyugtat, gyógyítom a lelkem. Így jó, most jó, magam vagyok. Elmúlt, reggel lett. Amikor már a citromom facsarom, élvezem a napsugarat, még a madarak is giccsbe viszik a csicsergést csak hogy érezzem szép a világ, jó itt lenni.Nem esek szét, nem esek szét!!!

ZsM

Hány pofon kell még, hogy észhez térjek? Hány megaláztatás kell, hogy tudjam hogy ennél több is jár? Idióta vagyok, saját magam kínzom, semmit nem jelentek neked. Jobb ha benned is tudatosul. Majd lesz ilyen más. Sok. Boldog élet. Értékes a szívtelen. Szemét a szeretet. Dobd el. Sikerült, eldobtál, jobb ha felfogom, felfogod.

Welcome

Helló világ!


Éljen a csütörtök este! Fejem fáj, hasam fáj, szemem kiszáradt. Az egész nap egy nyomott undor. Túlélés a cél, nem akarom így, utálom így, nem jó így.

Tegnap befejeztem egy könyvet, ami önmagában azt mondom, h egy semmi, de ha mögé teszed amit mögé kell, alkotásra bír. Összekötve. Hát igen.

".. tudtam, hogy erről akarok írni. Arról, hogy össze vagyunk kötve, hogy bármit teszünk, egymás életének szerves részei vagyunk, hogy kicsi a világ, de ha kinyitod a szíved észre fogod venni a szálakat, a kötelékeket, a kapcsolódásokat.. És azt, hogy valójában mekkora ez a világ. Hogy óriási, hogy nincs lehetetlen, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy együtt kell haladnunk, segítve a másikat.. Csinálhatjuk máshogy, de azzal mindent elrontunk. Mindent."

A könyv könnyen elvágta a láthatatlan láncot, nagyon bánt hogy egyre többször én is erre gondolok. Pafff...vége. Hogy csak akkor lesz megoldás ha eltűnünk hirtelen.Ne akarom kimondani, leírni se kellene, de ha benne van az agyamban akkor már úgyis mindegy. Beszélek össze vissza, nem akarok eltűnést, de nem akarok semmit. Akkor az ugyanaz?


Mindegy, ne figyelj, csak egy öleléshiányosribanc írogat össze vissza.

Húsvét

Nem tudom mit gondoltam egy ÉVe...javarészt semmit. Nem akartam gondolkodni, máig sem tudom h jó volt e. Valószínűleg nem jó, nem fogtam fel a dolgok súlyát. Igen és önző is vagyok. De ha egyszer úgy éreztem hogy az a normális , az a helyes út...Az volt a helyes út. Azóta KÜZDELEM. A legnagyobb ellenségem a saját agyam, néha önálló életre kel, és amit elképzel...hát attól meneküljön mindenki, mert általában beteljesül. Lehet, hogy már átéltem ezt?Vagy csak egyszerűen bevonzom...nem tudom irányítani, elvisz a szívem. Nem szeretem a határokat, a korlátokat, rosszul vagyok tőlük. Akkor előjön a "csak azért is..." na az a legrosszabb...Néha sikerült befolyásolni saját magam, akkor  a "mesterségest" is sikerül bevonzani, de ha nem figyelek kicsit oda...összeomlik minden.
Azt hiszem, ezt még gyakorolnom kell. De meddig kell tanulni. Szeretnék én is valakinek LENNI. Valakinek úgy lenni mint senki másnak. Szeretném ha egy másik pici szív is bennem dobogna már, vágyom rá. De várnom kell az agyamra, amíg tanul, vagy a sorsra, vagy az univerzumra, nekem mindegy, de türelmetlen vagyok. Nem jó így. Legyen változás már. Elhagy az erőm, szanaszét vagyok. Eltelt egy év. Más idők járnak, azt hiszem azért jobban vagyok, de nem tudom h ez jó e, jobb e, vagy csak egy állapot.Magamtól kell segítség, de béna vagyok. Körülöttem a világ. Én vagyok. Élek, Mozgok.Üres vagyok...ez az ami fáj. Tátong, és ez emészt, ÜRES VAGYOK. Segítsen már aki vár, segítsen már. Érzem szét rág, SEGÍTSEN már az AKIT szintén így rág...

Teafaolaj

Teafa olaj párolog.A mellemen csillog, érzem, hogy a bennem a természet, apró elemek alkotnak. Jó is az, ha érzed a földet a lábad alatt, amikor nem választ el a beton, az emeletes ház, hanem, a lábad a talajt éri, összeér az energia, egyensúlyba kerül minden. Természet a tied és te az övé. Ezért jó a nyár, többször lehet összeforrni. Sokszor megyek a járatlan utakon, a sárban, a fűben, kell az érzés, kell a szabadság. Hozzá kell érnem a tisztához.Kell a föld, el kell hogy érjen az energia, különben kibillenek.

Szeretem a tiszta érintést, amikor érzed hogy úgy van jól. Össze illik. Ritka pillanat, pótolja a földet, ha harmónia van bármiben is akkor semmi más nem érdekel, abba kapaszkodsz, mert a jó felé mész.  Önkéntelenül bevonz, mert tudja hogy szükséged van rá. Nem hagy magadra, irányít, húz vonszol, ellenkezhetsz, de a végén úgyis ott kötsz ki. Átlépsz a korláton és ott teremsz ahol jó. Tehetsz bármit ez mindig így lesz.

Ég a gyertya, kettő. Kezd úgy fájni a magány, hogy nem bírom elviselni, ha valami páratlanul van. Semmiben, először nem vettem észre ezt, hogy tudatos, de amikor véletlenül 3 vagy 1  volt valamiből körülöttem, rossz érzést keltett, akkor egy se legyen. Pedig 1 meg 3 az négy, lehetne két pár is két boldog pár de hogyan?  2 meg 2, szuper, de nem tökéletes. Nincs tökéletes, nem lehet, elrontottuk. Vissza vissza kapunk, de nem lehet.

Gyávaság, félénkség, butaság és felemészt, mert nem lehet hazugságban élni, nem bírok. Lehet másra kenni de nyilván nem vagyok kész. Nem megy a hazugság, pedig milyen jól esne folytatni a hazugságot, mindenki örül, mindenki boldog és nyugodt, csak én nem. De mit számít az ha a körítés rendben van. Szinte el is feledkezünk arról akiért aggódunk, akkor is mindennek csak magára gondol, nem arra akiért aggódik,  vannak kivételek, de sajnos nem ilyen egyszerű...bárcsak az volna...

Azt hiszed, hogy jobb lesz egy korty bortól, de nem. Egy korty lehet. Jól esik. Hívja a másikat, de a harmadik már előkotor minden  érzést amit pont el akartál nyomni vele. Ő is ellenem van? A pohár borom? Vagy pont támogat? Előkotorni jó dolog? Nekem?Most? Miért nem vár, amíg lesz valami ami mögé kotorhatok mindent, lesz valaha ilyen? Had lépjek ki ebből, ha nézzem hogy milyen volt ez, milyen nehéz volt, de túl vagyok rajta, ha merengjek, mintha ez a múlt volna!

Ülök a teraszon, ég a gyertyám, kettő. Még midig kettő, ez már így marad. Itt a borom is, régóta merengünk esténként együtt. Most is kábít, előkotor, de már mindegy. Nincs jövő nincs választás. Eltelt az idő, mert ebben az életben csak ennyi volt. Ezt hoztuk ki belőle, biztos megvolt minden amit elvár a világ. Gyerekek, unokák, ünnepek, utazunk, nyaralunk, játszunk, ohh de mennyit tudunk játszani. Milyen jó is játszani. Játszottunk végig, én,  a természet, a vágyak, az álmok...és itt gőzölög, áthat, csillog  a mellemen a  teafaolaj...

IloveFadd

Nem kell más csak a szám-ra-a- szád:)

OJD

"...a kéz lehull, csak az éjféli madár súrolja ablakom. A vágyam burjánzik vakon. A lepedőn körül az emlék virága..."

RÉGI...ÖRÖK