2014. július 17., csütörtök

És nem fonódnak össze, csak a legvégén.

Napjaink az életünket széthordják...Azt hiszem, egyszer velem tudtalak...
Volt egy perc. Egy nap?

Nem volt.Csak azt hittem.



Emberek, nevek, arcok, mondatok...
Közös ég alatt, akik nem túl fontosak.
Kedvesek, néhány múló kapcsolat,
S több, mely elmaradt.
Persze nem túl fontosak.

Hello, hello, és megyünk is tovább,
Hello, hello, az ott a Te utcád,
Hello, hello, s egy másik az enyém,
És nem fonódnak össze, csak a legvégén.

Megérint, mikor megérintelek...
Másképp vártalak, de a szó már elmarad.
Szólhatnál, mikor elbocsátalak; vannak jó szavak.
Persze, nem túl fontosak.

Hello, hello, így egyszerűbb nekünk,
Hello, hello, csak érkezünk, s megyünk,
Hello, hello, mert másra nincs idő,
Hello, hello, mert többre nincs erő,
Hello, hello, mert minden menekül,
Hello, hello, mert gyorsabb egyedül,
Hello, hello, hát induljunk tovább,
Hello, hello, még ennyi köt hozzád:
A nem túl fontos mondatok közt fél órák.

Azt hiszem, egyszer velem tudtalak...
Volt egy perc. Egy nap?
De már minden fontosabb.

Hello, hello, így egyszerűbb nekünk,
Hello, hello, csak érkezünk, s megyünk,
Hello, hello, és többre nincs idő,
Hello, hello, és jobbra nincs erő,
Hello, hello, mert minden menekül,
Hello, hello, mert gyorsabb egyedül,
Hello, hello, hát induljunk tovább,
Hello, hello, már én sem várok rád;
S napjaink az életünket széthordják.

Hello, hello, hello, hello, hello, hello, hello
Hello, hello, hello, hello, hello, hello, hell
o



2014. július 14., hétfő

Nem magamnak.Én már nem így élek és jól vagyok...:)


Oravecz: "Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hiszen menekülni még mindig egyszerű. Te döntesz: rettegsz, vagy felvállalsz. Hagyod, hogy hassanak rád, vagy bezársz. Félsz, vagy mersz kockáztatni valami újat. Mert megcsókolnád, de nem lehet. Megölelnéd, de azzal mindent összekuszálnál magad körül. Úgyhogy inkább menekülsz - a megszokás túl kényelmes, az újdonság meg kockázatos. Neked kell tudni, hogy mit miért érdemes feláldozni. De ha érzed a késztetést, azt, hogy képtelen vagy nélküle létezni, talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy hol van a helyed. Mert lehet, hogy ott, ahol a szíved boldog."


2014. június 26., csütörtök

Ölelés

Volt, hogy olyan régen öleltek meg igazán, hogy majdnem belehaltam az öleléshiányba. Vágytam minden érintést, azét is akiét nem kellett volna, ami nem volt őszinte. Annyira fontos ez mint a lélegzés, nélkülözhetetlen egy ember életében az ölelés. Érezni, hogy szeressenek.

Egy hét egy gyerek csoporttal. Szeretnek. Ragaszkodnak feltétel nélkül, és ha úgy érzik megölelnek. Minden érzelmet kifejeznek, ha mérges rám elfordul, csapkod, puffog, viszont ha hálás, akkor megölel, szorítja a kezem, lesi minden szavamat.

Rám néz, oda jön, megölel. Én is feltöltöm, ő is befest az öleléssel. Együtt ragyogunk, majd tovább szalad. Rákiáltok, abbahagyja, rám mosolyog és fut tovább. Ez ismétlődik  a 9 és fél óra alatt kismilliószor és azt még 22- szer megszorozva.

Jön egy újabb nap, az álmos szemek lassan kinyílnak, újabb ölelések, harcok, kiáltások. Holnap már nem emlékszik rám, csak az ölelésre, a szeretetre, melyet egy nagy messzi homályos gyermek- múlt betakar. Köszönöm nekik a tisztaságot, az őszinte sóhajokat, a közös munkát és azt a sok ujjacska szorítást ami a hátamra tapadt.

ÉN NAGY VAGYOK, TI SOK KICSI NŐJETEK NAGYRA, CSAK A SZÍV MARADJON ÍGY.
ÖLELJ AHOGY BÍRSZ.

ahh

eleinte

Kiss Judit Ágnes: eleinte
mert eleinte tart a jelenlét,
míg az üres tér alakot őriz,
amíg a csend egy hang negatívja,
üres papír, amire írva
valami szép volt, de kiradírozták
a ceruzát a percek, a tintát az órák,
addig a hiány egyfajta jelenlét,
még nem feledés, és csak félig emlék.
aztán a csönd csak csönd marad.
hogy évek vagy egy pillanat
koptatják mattá azt a fényt,
mit rávetít a jelenlét
az üres térre, csöndre, hangra?
így maradsz megint magadra,
s nem tudhatod, hogy a hiány,
vagy a hiány hiánya fáj.

2014. június 25., szerda

Nagyon szép, ki más fordíthatta volna mint Radnóti!!!

André Chénier: Alszom s szívem virraszt
Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S mellém varázsol egy aranyló szárnyu álom.
A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége;
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hivém,
szép szádat csókolom s párnát csókoltam én;
és álmomban karom ölelni vágyva tested,
a párna pelyheit ölelte csak helyetted.
Fordította: Radnóti Miklós


2014. június 11., szerda

Tán

Závada Péter : Tán

tán csak a törődés fals varázsa
hinni: valakinek jó, ha vagy
tán csak azért van szükséged másra
hogy szerethetőnek tudd önmagad
tán rátalálni sosem akartál
az se bántott volna, ha nem leled
most, hogy könnyedén tiéd lehetne, tán
fontosabb az, hogy elveszítheted
így többé magadat nem kell okold
mert ezt a játszmát senki sem nyeri
tán az bánt, hogy igazán tiéd se volt
s mégis sikerült elveszíteni

2014. június 5., csütörtök