Talán.

"Talán könnyebb a kitaposott utat járni. Önmagunk kijelölt kalickájában kőrözni. Megéri kiszállni... fel a felhők fölé..."

Forrás: http://www.thesecret.hu/blogok/selenne/canossa-jaras

ahhhh

Arcom a lepedőn.

Találtam egy képet, megfogtam, igen ez kell nekem. Ezt érzem most. Kinyitom a blogom, és jó pár hete az utolsó bejegyzésemben hasonló kép fogad. Igen, így vagyok. Nem változik semmi, ha mégis, nagyon lassan, nem is engedem hogy változzon, ha mégis lazítok picit, tévútra kerülök, nem tesz jót, nem bírok magammal, ha egyáltalán ez én vagyok...
Legszívesebben egész nap a takaró alatt kuporognék összekulcsolva a térdeimet a két karommal, ehelyett, helyt kell állni, mosolyogni a kirakatban, várni valamire amit  néha nem is hiszem hogy eljön. Aztán magamra ordítok, hogy igenis eljön, csak be kellene végre fogadni...nem tudom, mennyi idő kell még?! Mindjárt egy éve lesz... és a hullámok egyre nagyobbak. Nem sírom vissza, ésszel felfogom hogy miért van...de sokszor visszazuhanok. Néha szívesen eltolnám az időt sávosan, nem mondom hogy sokkal bölcsebb lettem, de talán olykor kis angyalként odasúgnám az intő dolgokat múltbéli magamnak. Nem érdemes várni, menni kell, haladni, túllépni. Nem tudom, hogy valaha ezt meg tudom e tanulni, annyira ragaszkodom dolgokhoz, hogy elzárom magam elől a jelent. Tisztában vagyok ezzel. Talán ez már haladás.Egyszer biztosan menni fog, hogy késő lesz e nem tudom, talán sohasem az. Addig maradnak a kérdések, a merengés...most pedig megyek és összekulcsolódom...

Összeszét

Van, hogy szabadságot érzek. Ez néha félelmetes, néha felvidít. Eddig is egyedül voltam legtöbbször, ebben nincs nagy változás, de lelkileg is egyedül lenni, hogy nincs biztos pont az összességében nagy kihívás, vagyis ennek a kezelése...Nem tudom még kezelni, és annyian vannak akik ezt kihasználják. Jobb lenne ha ők nem közelítenének, még egy ideig. Ha összeraktam magam, már úgy sem fognak érdekelni, de addig azt hiszem védtelen vagyok, szóval takarodjatok. Most ezt bénaságnak hívom halkan, de majd megtanulom, és egyedül is menni fog...de most kell az erő, mert ez nehéz, folyton érzem a súlyt és nem akarom megszokni.

Hiányzik az ölelés.

minden mese...

Érzed?Érzem.

STAY

Vízfölé hajló nyári óriások...

!

Tetszik...

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.
Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél.
Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.
Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.
Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.
S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...

Rúzsa Magdi- Egyszer

Egyszer rámtalálhatnál...

YoU..

I go to sleep every night thinking of you.

At the same time, I wanna hug you I wanna wrap my hands around your neck

Hozd fel Isten azt a napot...

Kedd este ez csap arcon..