Főiskola: nem + lufik a tandíjra A csendes tiltakozás és a hol komoly, hol kifejezetten derűre okot adó beszédek után közel ezer lufi emelkedett az égbe - sikeresen és villámgyorsan lezajlott a tandíjellenes hallgatói demonstráció a Dr. Molnár László Emlékparkban ma este. Tömegbázisdemokrácia a DO-n.
 | | Gyülekezési örvény |
A helyzet, jelentem, változatlan, a szép emlékű menzabulik és a Critical Mass mellett a legtöbb jó csaj még mindig tandíjellenes demonstráción lelhető fel a főiskolai szcénában, pont mint Szegeden a boldogult kilencvenes évek legelején, vagyis akkor, amikor a mostani demonstrálók többsége a betűvetést tanulta 1. oszt. tanként.
Komolyra fordítva
A helyzet annyiban is változatlan persze, hogy amióta világ a világ, folyamatosan tart a hallgatói képviseletek kontra kormányzat meccs – hol a nettó jogtiprás (pl. a hallgatói autonómiák ügyében), hol a tandíj (vagy hogy is nevezzük) lebegtetése/bevezetése körüli hercehurcák okán. E sorok írója '88 őszétől jegyzett résztvevője (esetenként tevőleges alakítója) a hallgatói demonstrációknak, vagyis túl sok újat e tárgyban a főiskolai HÖK mai megmoccanása sem hozott – bár azt feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy ez a lufis momentum ragyogó ötlet, lehetett a szavakkal játszani, meddig jutnak a léggömbök és hol pukkannak ki, ugyebár. A közpark közepén lévő szökőkút pedig feldíszítve is gyönyörű – hiába no, a hallgatói szépérzék is konstans tényező, lásd mint fent. Meg a lányeg: a Dunaújvárosi Főiskola hallgatói képviselete (HÖK) is csatlakozott az országos demonstrációsorozathoz.
A rendezők a készülődés ismerős lázában rendezkednek, egy Spongya Bob-pólós csákesz éppen a szökőkútba gázol, hogy elrendezze a nagy N meg a nagy O betűt, a végén NO TANDÍJ felirat díszeleg középen, mécsesekből – látványos és nem túl bonyolult jelsor, de hát egy tandíjellenes demonstráció mégsem filozófiaszigorlat, ahol mindent töviről hegyire ki kéne fejteni.  | | Fizetési meghagyás |
Mindenkinek jut lufi, a HÖK ezret rendelt, el is fogy az utolsó szálig, bár szelíd becslésem szerint akad legalább kétszáz ember, aki a megszerzett lufival azonnal odébbáll – a Dr. Molnár László Emlékparkban mintegy nyolcszázan maradhatnak, mire (bő húsz perc késéssel) elkezdődik a demonstráció.
"Társadalmi katasztrófa"
A Himnusz hangjai után elsőként Nagy József, a helyi HÖK elnöke lép a mikrofonhoz, rövid, de viszonylag határozott tandíjellenes ostorozásba fog és méltatja az országos kezdeményezés eddigi állomásain tapasztalt összefogást – közben (okosan) elhelyez néhány korrekt panelt arra vonatkozóan, hogy milyen jó együtt, politikamentesen és ércekkel alátámasztva demonstrálni a tandíj ellen, valamint mennyire jó, hogy ilyen sokan hallgattak a HÖK hívó szavára.
A "Jó szerencsét!" köszöntést még visszhangozza a tömeg, utána viszont csendben hallgatják a hallgatói képviselet vezetőjét – akinek szavaiból, tény ami való, hiányzik az ilyenkor szokásos "követeljük" fordulat és a "Mert ha nem…" kezdetű mondatra is hiába hegyeztük a tollat. (Pedig, kedves demonstrálók, csak így lehet – a kormányzatok platformfüggetlenül megsarcolnak minden megsarcolható réteget – a helyzet e téren is változatlan –, így az egyébként példás összefogás és érdekérvényesítő erő idővel kifullad és hamvába hal. Ne legyen igazam persze.)  | | Teher alatt nő |
Más hangot és más tónust ütött meg Fehér Gergely, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) szociális ügyekért felelős elnökségi tagja, aki szerint a tandíj nemcsak káros a felsőoktatás szereplőire nézve – merthogy, ugyebár, fizetni kell, nem is keveset –, de egyenesen társadalmi katasztrófával fenyeget. Mint Fehér Gergely kifejtette, idén nem utolsósorban a tandíj bevezetésének hatására huszonnégyezer fővel kevesebb diák jelentkezett a felsőoktatás intézményeibe, s félő, hogy a kormányzati elképzelések nyomán a tehetség helyett a tehetősek terepe lesz a szféra. A tandíj a HÖOK-vezető "olvasatában" kollektív büntetés, hiszen egy egészen szűk réteget nem számítva mindenki fizet – vagyis kizárja a tehetséges, de szociálisan hátrányos helyzetű diákokat az intézményekből. Ráadásul nem versenyt teremt, hanem sok esetben átléphetetlen akadályt állít, a várt-remélt minőségi felsőoktatás és versenyhelyzet helyett árkartellt alakít ki, miközben fittyet hány arra az állami feladatra és felelősségre, lesznek-e felkészül orvosok, tanárok, mérnökök.
"Ezer lufi nevében!"
A HÖOK-vezető után újra Nagy József lépett a mikrofonhoz, s pillanatok alatt bebizonyította azt az ősi tézist, miszerint improvizálni csak a legnagyobbak képesek – a két komoly szónoklat után következtek a derű percei. Nagy József a sajtó jelenlévő munkásait "ezer lufi nevében" biztatta például arra, hogy vigye az esemény hírét azzal a céllal, hogy "ezt a tandíjat váltsuk le", majd további kitartásra buzdította hallgatótársait és felhívta a figyelmet a döntéshozók felelősségére is, végül azt is felemlítette – ekkor már tényleg nagyon sokan kacagták –, hogy a füvekre jó lesz vigyázni.
Ám a füvekrevigyázás előtt még következett a csúcspont, közel ezer fehér, No Tandíj felirattal ékes lufi indult az égbe fel, aztán széledt a tömeg, páran meg rákérdeztek: ennyi volt?
Úgy tűnik, egyelőre igen.  |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése