Arra lettem figyelmes, hogy elsötétedett a szoba...beborúlt az ég, mintha este lenne!Nagyon nehéz és rossz érzések kerítettek hatalmukba.A sötétség amúgy is magában hordozza egy bizonyos mértékig a félelmet.
Én bent voltam, de féletettem mindenkit aki kint volt.....a kint bizonytalan és rideg volt.Nem mozdultam, csak néztem a borús eget!Egyszer csak egy pillanat alatt elillantak a rossz érzések, megjelent egy szivárvány!
Először csak a horizont legalján volt valami látható, mely úgy odabilincselte a tekintetemet, hogy továbbra sem mozdultam.Percekig álltam ott az ablakban, majd meg is lett a türelmem jutalma. Előkerült a felhők mögül a szivárvány folytatása...csak nőtt, nőtt, végül egy nagy fekete felhőnek ütközött, azzal már nem bírt...a sötétség felülkerekedett újból!
De én láttam, én ott voltam az ablakban azokban a percekben, amikor a fény és a színek kavalkádja megmutatkozott!
Számomra csoda volt, a nap csodája!Ezért érdemes néha csak az érzékeinkre bízni magunkat, mert elvezetnek minket a csodákhoz!
Tárt kezekkel várom a következőt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése