Vízfölöttalatt

"Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. 

Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod.

 Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást." O.Nóra 

Nem tudok irányítani, vagy nem akarok irányítani? Én dobom fel magam a vízfelszínre, vagy amúgy is felhoz a víz? Nem tudom jelenleg erre a választ, csak azt hogy lebegek. Nem rossz állapot ez, egyre jobban azt érzem, hogy ez nem negatív. Valami mindig történik, mindig mást akarunk... Néha  magányosak vagyunk és egyben  egyedüllétre vágyunk. Néha unatkozunk, néha alig várjuk, hogy lecsillapodjanak körülöttünk az események.
A legjobb tényleg belebújni a pillanatba, amikor csak úgy sétálsz és perzsel a nap, amikor egy jót nevetsz, egy váratlan találkozás, ölelés, vagy csak kapsz egy  mosolyt egy idegentől. Amikor össze vagy törve, az ilyen apróságok is nagyon sokat jelentenek. Remek érzés, mikor megtanulod élvezni a pillanatot.