Mese

Ma olyan sok jó volt, annyi sokat mosolyogtam, de legalább annyiszor kerülgetett a sírás...ez a kettő úgy kiegyenlítette egymást, hogy most nem is tudom, hogy hol vagyok. Lebegek egy határon, nem találom hova lépjek, mit érezzek, hová menjek. Itt maradjak, vagy menjek el már innen,várjak e még valamire, vagy majd ott vár e amire vágyom?!Maradjak, de miért, menjek, de hova? Tényleg irigylem azokat, akiket egyik irányba ellöknek, akkor nem érzik ezt a félelmetes semmit. Büszke vagyok arra aki merész, aki nem a múltba kapaszkodik, aki el mer rugaszkodni. Aki nem ilyen az meg tegye már le a lábát, és találja meg ott a kincset ahol van! Ámen.

Plusz egy vers:

Kiss Judit Ágnes: Mese elalváshoz

Esténként a székre teszem
Sorsom, mikor levetkőzöm.
Csupasz vagyok, két tenyerem
Között halottaid őrzöm.

Lefekvéskor végzetedet
A fogasra felakasztod,
Összefonod két kezedet,
Ne lássák, mit rejt, az arcot.

Könyörgésre kulcsolt kézzel
Önmagunkból szabadságra
Így menekülünk elégszer
Álomlázas éjszakába,

Ahol megtörténhet minden,
Felöltöztetnek a vágyak
Sóhaj-boltíves teremben
Királynőnek és királynak,

Kik hol járnak kéz a kézbe,
Rügy fakad a száraz tőből,
Ám az út feléhez érve
Mind a kettő visszahőköl,

Mert bár húsz körömmel tépjük
Bűntudattól sárga lombját,
Kidönteni mégis félünk
Kertünkben a tilalomfát.

uff de igaz....