2009. augusztus 27., csütörtök

Moon River - Henry Mancini





"Moon River, wider than a mile,
I'm crossing you in style some day.
Oh, dream maker, you heart breaker,
wherever you're going I'm going your way.
Two drifters off to see the world.
There's such a lot of world to see.
We're after the same rainbow's end--
waiting 'round the bend,
my huckleberry friend,
Moon River and me."


Ez még ehhez a blokkhoz tartozik, mesebeli dal, szövegét Johnny Mercer , dallamát Henry Mancini írta 1961-ben. 1962-ben elnyerte a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat, miután ez volt az egy kórus által énekelt főcímdala az Audrey Hepburn főszereplésével készült Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany's) c. filmnek. Ugyanebben a filmben Hepburn is elénekli dalt, saját magát gitárral kísérve.

Forrás: Wikipédia

Audry Hepburn



Bájos film, Old-New York hangulat, édes filmzene...

Álom luxuskivitelben

2009. augusztus 2., vasárnap

Piedra Csoda


" Vannak olyan pillanatok, amikor igenis kockáztatni kell, őrült lépéseket kell tennünk a boldogság érdekében" /Coelho/

Mi a boldogság, szerelem, hogy lehet követni az emberi létezés és érzelmek kuszaságát? Efféle kérdésekre keresi a választ Paulo Coelho a Piedra folyó partján ültem és sírtam című könyvében, melyet a napokban kezdtem el olvasni. Két szerelmes újbóli egymásra találásán keresztül mutatja be, hogy érdemes hinni a csodákban, olvasás közben akaratlanul is befogadjuk ezeket a csodákat, és egy új világba csöppenünk.


"Pilar, a 28 éves joghallgató megcsömörlik napjai egyhangúságától, és gyerekkori barátjával, elhatározza, hogy megkeresi azt a csodát, amely megváltoztatja életük egyhangúságát. A fiú abban a Varázslatos pillanatban hisz, amelyet Isten azért ad, hogy megváltoztassunk mindent, ami boldogtalanná tesz. Pilar elkíséri barátját csodakereső útján a Francia-Pireneusokba, ahol egyre jobban erőt vesz rajtuk a szerelem isteni és megváltó ereje. Melegséggel, bölcsességgel, örömmel és váratlan szomorúsággal teli szerelmük története varázslatos megjelenítése azoknak a végtelen lehetőségeknek, amelyeket az élet arra kínál, hogy nyitott szívvel tudjuk befogadni a csodákat."

Forrás: Bookline.hu

2009. május 23., szombat

Nem lehet betelni vele...


Elkezdtem olvasni Coelho - Tizenegy perc című könyvét, nem mindenki vélekedett pozitívan róla, de gondoltam én is elolvasom. Az elején érdekesnek tűnt a téma, manapság számos könyv foglalkozik a prostitúcióval. Valahogy mindenkit vonz ez a téma, lehet hogy a titok, lehet hogy a mocskosság, de az biztos, hogy mindenki szívesen beleolvas egy ilyen műbe. Én sem vagyok kivétel ez alól, de most valami sokkal többet kaptam. Egyszerűen ámulatba ejt , ahogy megfogalmaz olyan egyértelmű dolgokat,melyek ismerősek, fellelem benne a saját gondolataimat, de mégsem tőlem származnak. Furcsa érzés. Ezért is idéztem korában belőle. A következő sorokat ma olvastam...

"A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy ebben a tiszta állapotban van a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit ünnepelhetnének meg legközelebb. Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon. És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával."

Vannak ideális lelkiállapotok, amikor Coelho könyve egyszerűen ámulatba ejti az embert , azt hiszem én most jókor olvastam jó könyvet:)

2009. május 21., csütörtök

Tizenegy perc...


"...Neve is van annak a kőnek: szenvedély. Leírhatnám két embertalálkozásának vibráló szépségét, de nem állhatok meg itt. Izgat az ismeretlen, a váratlan, a vágy, hogy valamit igazi, lángoló hévvel csináljak,azzal a bizonyossággal, hogy végre valóra válik egy álmom. A szenvedély jeleket ad nekünk, amelyek vezetnek bennünket. Most az én feladatom megfejteni ezeket a jeleket. Szeretném azt hinni, hogy szerelmes vagyok valakibe, akit nem ismerek, és aki nem szerepelt a terveim között."

"... Ha valóban elveszítem, akkor is nyertem egy boldog napot. És ha arra gondolok, milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda."

/Coelho- Tizenegy perc 128.old
Fotó: Okinawa Soba/

geisha


Fotó: Okinawa Soba

2009. április 14., kedd

Tavaszodik


Isteni idő volt az elmúlt három héten. Minden ember élvezte a napsütést, és a fák is rögtön virágba borultak. Itt a tavasz, olyan hirtelen fejlődik ezekben a napokban a természet, hogy nagyon jól lehet követni az apró változásokat! Az elmúlt két hétvégén Faddon töltöttem , a Duna holt ágánál.
Rengeteget fényképeztem, és már csak a fényképek alapján is észleltem ezeket a gyors változásokat. A lenti bejegyzéseknél is a Faddon készült képeket csatoltam. Most jön egy kép, ami szemlélteti a változást, két bejegyzést kell legörgetni az előzőhöz.
Íme, itt a tavasz:)

Húsvét

2009. április 5., vasárnap

Itt a tavasz...mégis a vonat a metaforám...


Ez a vonat ha elindul hadd menjen
Énutánam senki ne keseregjen
Ha valaki énutánam kesereg
A jó Isten a két kezével áldja meg

Kicsi madár miért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám,sem anyám
A jó Isten mégis gondot visel rám

Életemben csak egyszer voltam boldog
Akkor is a két szememből könny hullott
Sírtam is én örömimban hogy szeretsz,
Bánatimban hogy az enyém nem lehetsz.

(Csík Zenekar - Ez a vonat ha elindul..)