Gondgya életemnek, szépséges Tsapásom
Gyakorta okozza hév köny hullatásom,
Sõtt nagy dühöss Poklom, fog tsikorgatásom,
Rúla vagyon nékem sok gondolkodásom.
Ollykor víg kedvemben etetek pityéket,
Rutzákat, tikokat, zajgó szárnyas népet,
Szép hajuldozásom felé ha tekénget,
Katzag eggyet kettõt, és más hova téved.
Nem ismér-meg sovár tsendes bánatomban,
Mordan figyel hevess zokogó kínomban,
Majd veszettségemben, sékoltozásomban
Haragoss beszéddel keserítt még jobban.
Pedig az Biblia hírli szent szavával
Hajdanán Jákóbot örûlni Leával,
De nem tsak ez elsõ hites aszszonyával,
Rákhellel-is, szebb s jobb második párjával.
Szerelmesem ezértt meg-vallhatom néked,
Hogy ha kénlódásom gyermek bajra véted,
Bábbá tészen fösvén irégy feleséged,
Engem meg-öl im-már betegségem értted./Weöres S./
Tó szélin ha állok, fésülködök ottan
Lábomig le-omló fekete hajamban
S a tó tükörébe merengek magamban,
Felém még se lépdel, ölben vinne onnan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése