2007. november 18., vasárnap

Majomkirálynő (B. Piroska-néni)


Én sem hinném el ha mesélnék, borzasztó, hogy milyen emberek vannak!
Ez legyen a kulcsmondat, a következő sorokban kifejtem, hogy mitől lettem ilyen negatív!
Kis városom fiatal hölgyei egy hétvége erejéig megtapasztalhatták a pesties rideg valóságot!"Szép vagy, csinos vagy, ügyes vagy, tehetséges vagy!"Ezek a szavak mostanra új jelentést nyertek. A központi nézőpont az, hogy "mihez képest".
Mihez képest vagy szép és csinos?Önmagában ez mindenki számára szubjektív, ám, ha levetkőztetnek fehérneműre , és jól végig pásztáznak rajtad, majd véleményt mondanak, úgy tűnik, hogy az a valóság, az az igazság, úgy van és kész! Leírtak,nem voltál elég "jó". Az önbecsülést ha egy skálán kellene mérni, akkor ezekben a percekben a negatívba csapna...és rohamosan csökkenne tovább. Ez akár katasztrófába is végződhetne, ha nem jönne egy barát, egy másik kívülálló, aki rád néz, és nem azt látja mint az a másik az előbb. Ő szépnek lát, megfogja a kezed, igazat mond. Ő ismer, látja a lelked, érzi amit érzel. Már jobb, már nem vagy egyedül, már látod te is a régi éned. Kicsit megkapaszkodsz, megnyugodsz, de amikor felnézel még mindig az a gonosz világ vesz körül.
Idegenek, de miért tehetik ezt meg? Miért taposhatnak rá más ember lelkére?Miért ilyen az ember? Attól, ha sikeres , ha van egy elképzelése a világról, van egy mintája aminek mindenen embernek meg kell felelni, ha nem fér bele abba a keretbe, akkor azt eltapossa!??Ez jó érzés lehet?Vagy az önteltség odáig fajult, hogy ez egy kicsit sem tűnik fel neki? Nem szeretném név szerit tiporni őt, pedig itt most megtehetném...most én vagyok fölötte, nem hinném hogy jól esne ha a kereső rábukkanna a soraim közt a nevére, és ezeket olvasná magáról. Lehet , hogy tanulságos lenne. De úgy olyanná válnék mint ő. Márpedig én nem vagyok olyan. Lehet nem is vagyok oly tehetséges ebbe a szakmában,bár az ízlésével nem nagyon vagyok harmóniában( most már elárulom), hogy egy divattervező asszonyságról van szó.
Kívülállója voltam az eseményeknek. A szűk méretű ruhák hamar gátat szabtak a bár "helyes pofival" rendelkező ám, nem elég csontos testemnek:). Így a modell-karrierem hamar véget ért!:) Sajnos néhány hozzám közel álló személy viszont belekerült a fogaskerekek közé, ráment a ruha....bár lehajolni, mozogni,netán levegőt venni egyik "hernyó selyem" göncben (már bocsi B. P.- néni) sem lehetett , de a célnak megfelenek, belefértek! A lányok tehát lekicsinylő megjegyzésekkel, kissé tiport önbizalommal, kényelmetlen anyagok közé passzírozva, ámde készen álltak a végső megmérettetésre:)
Elárulom, mindenki túlélte kisebb, nagyobb lelki zúzódásokkal a divatbemutatót. Persze akadtak olyan lányok, akinek nem volt annyi esze, hogy felmérje a mérhetetlenül sznob, és külsőségeken alapuló emberek, ráerőltetett majomvilágát. Ők még élvezhették is a szituációt, de azt hiszem a legtöbb lányt megviselte ez az este.
Ezt érdemlik? Hiszem csodásak, sok közülük igazi nő, erőt és egyéniséget sugároz, most pedig bele kellett bújnia egy bábú testébe. Nem csoda, hogy szorította az álarc...és olykor egy- egy könny ki is szabadult a műmosoly alól.
Akinek van választása, és egy csöppnyi esze a közeljövőben elkerüli a hasonló szituációkat, mindenesetre rettentően tanulságos volt .A sebek pedig reméljük, hogy hegek nélkül begyógyulnak!Még csak annyit szeretnék hozzá tenni, hogy a B. Piroska- nénihez hasonló embereknek hiányzik a boldogság a szemükből, szerintem nem éri meg lecserélni az élet örömeit, a 90-60-90- es méretekért!Mindenkinek van saját választása......További szép sikereket Piroska-néni!!!!!!:)

2007. november 8., csütörtök

Kanadai szivárvány másik fele...


A teljes szivárvány nem fért belea képbe...de lényeg hogy MI láttuk személyesen:)

Kanadai szivárvány


Egyik fele....

Szivárvány


Arra lettem figyelmes, hogy elsötétedett a szoba...beborúlt az ég, mintha este lenne!Nagyon nehéz és rossz érzések kerítettek hatalmukba.A sötétség amúgy is magában hordozza egy bizonyos mértékig a félelmet.
Én bent voltam, de féletettem mindenkit aki kint volt.....a kint bizonytalan és rideg volt.Nem mozdultam, csak néztem a borús eget!Egyszer csak egy pillanat alatt elillantak a rossz érzések, megjelent egy szivárvány!
Először csak a horizont legalján volt valami látható, mely úgy odabilincselte a tekintetemet, hogy továbbra sem mozdultam.Percekig álltam ott az ablakban, majd meg is lett a türelmem jutalma. Előkerült a felhők mögül a szivárvány folytatása...csak nőtt, nőtt, végül egy nagy fekete felhőnek ütközött, azzal már nem bírt...a sötétség felülkerekedett újból!
De én láttam, én ott voltam az ablakban azokban a percekben, amikor a fény és a színek kavalkádja megmutatkozott!
Számomra csoda volt, a nap csodája!Ezért érdemes néha csak az érzékeinkre bízni magunkat, mert elvezetnek minket a csodákhoz!
Tárt kezekkel várom a következőt:)