Kedvenc mese a népmese napjára...bulizós királylányok:)

Van valami..

van valami,
amit régóta el akarok mondani neked,
kerülve mindenféle szentimentalizmust,
még ha csillagok nélkül nem is olyan szép,
taposhatsz rajta, mint a faleveleken,
elfelejtheted, mint régen látott barátok arcát,
vagy hagyhatod lebegni közöttünk
elszabadult luftballonként,

csak ki kellene mondanom,
lazán és könnyedén,
akár egy hanyagul odavetett sziát,
eléd dobni, mint fuldokló halat,
és reménykedve várni,
visszaengeded-e a vízbe,
vagy mögéd osonni egyszer,
amikor nem számítasz rá,
és füledbe súgni,
de bárhogy döntök is,
végül nem mondok semmit,
csak nézlek,
ahogyan nyárvégi gólyák nézhetnek
fészkükre indulás előtt

/Bajtai András/

Versőrület

Tetszik a vers őrület, én mindig is gyűjtöttem a kedvenceket, és most folyamatosan frissíthetem a gyűjteményt, mert mindig belebotlok egy kedvencbe:) Most ez. A bús esőhöz pedig passzol Ági éneke.

REMÉNYIK SÁNDOR:Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Mese

Ma olyan sok jó volt, annyi sokat mosolyogtam, de legalább annyiszor kerülgetett a sírás...ez a kettő úgy kiegyenlítette egymást, hogy most nem is tudom, hogy hol vagyok. Lebegek egy határon, nem találom hova lépjek, mit érezzek, hová menjek. Itt maradjak, vagy menjek el már innen,várjak e még valamire, vagy majd ott vár e amire vágyom?!Maradjak, de miért, menjek, de hova? Tényleg irigylem azokat, akiket egyik irányba ellöknek, akkor nem érzik ezt a félelmetes semmit. Büszke vagyok arra aki merész, aki nem a múltba kapaszkodik, aki el mer rugaszkodni. Aki nem ilyen az meg tegye már le a lábát, és találja meg ott a kincset ahol van! Ámen.

Plusz egy vers:

Kiss Judit Ágnes: Mese elalváshoz

Esténként a székre teszem
Sorsom, mikor levetkőzöm.
Csupasz vagyok, két tenyerem
Között halottaid őrzöm.

Lefekvéskor végzetedet
A fogasra felakasztod,
Összefonod két kezedet,
Ne lássák, mit rejt, az arcot.

Könyörgésre kulcsolt kézzel
Önmagunkból szabadságra
Így menekülünk elégszer
Álomlázas éjszakába,

Ahol megtörténhet minden,
Felöltöztetnek a vágyak
Sóhaj-boltíves teremben
Királynőnek és királynak,

Kik hol járnak kéz a kézbe,
Rügy fakad a száraz tőből,
Ám az út feléhez érve
Mind a kettő visszahőköl,

Mert bár húsz körömmel tépjük
Bűntudattól sárga lombját,
Kidönteni mégis félünk
Kertünkben a tilalomfát.

uff de igaz....