2011. október 4., kedd

Babits Mihály - Őszi pincézés


A nap ocsúja most csorog,
piros levél a venyigén,
a présház felé megyek én,
a nagy kulcs zajjal megforog.
Csöndes a tanya, nincs dolog.
Szunnyad a must a csömögén,
s a pince tikkadt melegén
pihennek boldog óborok.
A sárga murci bugyborog,
ébred a must a csömögén,
mint Lélek a holt váz felett.
Oh pinceszáj, illatos kripta!
Így leng e bús présház felett
a Feltámadás drága titka.

Oláh Ibolya- Igaz ami igaz...