Mondtam hogy nekem csak egy pici hóóó kell:)

Cifra karácsony

Akartam írni, de már nincs kedvem.
Akartam írni, hogy utállak, de nincs erőm már.
Igen, ünnep van, ilyenkor ez erősebb. Kopog a körmöm, susog a szempillám.
Tényleg leírom, milyen kár, ez kár.

Szeretném hinni, szoktam feledni.
Szoktak mesélni, olyankor fáj, eléggé fáj.
Nemérdekel már mikor van ez. Tudom hogy kár, tudom, hogy szánalom, nagyon fáj, te vagy ez, tudom már, te vagy már.

Nem engedlek, nem vágylak,
ez kár. Az én hibám ez így van, megsebesültem.
Az én hibám, tudom már.
A beteged lettem, de elengedlek már, ne hidd hogy ez kár, meggyógyulok, erre vágyom már!

Te elengedtél, én is elengedlek már.

Ne hidd többé, hogy te lehetsz, tiéd nem lesz többé már varázs. Írom, kínom, te vagy, leteszlek már magány, utállak, gyűlöllek, tűnj el már, nincs senki ki vissza vár,
Mézédes Álmom szállj...!

Csendidő!

száz orkán..

Dárádárádá

Érintés- tetszett csak úgy

Bognár Barnabás: Érintés

Lepergek néha az időről,
Mint korhadt fáról a kéreg, a héj,
És elidőzöm kissé a semmiben,
Hogy ne féljek, és hogy te se félj.

Csak el ne vesszenek addig a darabok..

Szárnyas ember

https://soundcloud.com/agiszaloki/valld-be

Kosztolányi Dezső^*
  Lányi Hedvighez (20.)^**

Budapest, 1908. január 23.

Édes Heddám,

újra a postáról jövök, és újra nem jött meg a levél. Ha leülök a székre, és csüggedten a levegőbe bámulok, kiszámíthatom az ujjaimon, hogy öt rövid nap alatt negyvenkétszer voltam a postán. Mind a negyvenkétszer azt mondta a postatiszt, hogy nem kaptam levelet. Negyvenkétszer mentem el lógó fejjel és könnyes, ideges szemekkel. Jártam ott kora hajnalban, mikor még fenn volt a hold, fényes délben, szomorkodó délután, vérpiros estéken, csókzajos éjszakákon. Mindig egyedül mentem és egyedül is jöttem. Levél nem volt.

Most megírom a második levelet, s nem mondom el neked, mit szenvedtem ezekben a napokban, mert nem akarom, hogy a mi csodanagy és csodaszép szerelmünk terhe a te gyenge vállaidra is rábillenjen. Most is, a jövőben is úgy lesz, hogy ami fáj, az enyém lesz, s ami édes és jó, az neked marad. Még a nagy boldogságtól is féltelek, amely sokszor szinte a földhöz vág engemet is. Sírok és kacagok az örömtől, az arcom eltorzul, a szám elfehérül arra a gondolatra, hogy te vársz reám, és pár év múlva – egy édes, mámoros álom – találkozunk…

Addig azonban erő kell nekem, s ezt az erőt tetőled kapom. Ezért fájt, hogy az első leveled – már a legelső sem! – nem ért el hozzám. Kinek a kezébe került? Valami idegen olvassa el? Vagy el sem bírja olvasni, mert elsápad a lelked nagy, illatos szerelmétől? Nem tudom. De nem jutott a kezembe.

Elhagyom ezt a hangot, a földhöz vágom a bánatot és – álmodok rólad. Álmodok, ahogy szoktam, mikor egyedül vagyok. Tengereken, messze idegen, aranyos tengereken csónakázom veled. És velem vagy mindenütt. Olaszországban, Párizsban, havas hegyeken és sötét, olajfaillatos völgyekben. Kicsoda vagy te, hogy ily könnyű vagy? Könnyű és karcsú, mint a fecske. Te fecskelány! Te fecskelelkű, fecskekönnyűségű, repülő, táncolva repülő lány, te kék égben, kék vizeken csicsergő madár! Te én!! Te költő, te isten, te minden!!!

Csupa lázak az ilyen álmok. Éjjel hangosan beszélek a párnámnak, és hívlak, és szeretném ronggyá csókolni a ruhádat. És szeretnélek elvinni messze idegen vonatokon idegen városokba, bele egyenesen a szívdobogtató piros boldogságba. Hiszel-e benne? Hiszel-e bennem?

Aztán egy új álom. Előveszem a versedet, ami új, szép, gazdag, olyan, mint az én lelkem, s elolvasom újra – valami századszor már – , és hallom a hangodat. Olyan halk, mint egy őszi ének. Olyan, mint egy ezüstpohár nevetése. Olyan, mintha a te kezed simogatná beteg, lüktető halántékomat.

De szálljunk le a földre. Töröljük ki szemünkből az álmot és a könnyet, büszke, repülő menyasszonyom. Egy élet van előttünk, egy csupa zene, gazdag, boldog élet. A te leveledre várok, amely ezt az életet megadja nekem is. Addig ezen a széken ülök bénán és vakon, mintha minden idegemet elvágták volna. Kelts fel innen és írj. Írj egyenesen nekem, a címemre (Budapest, Baross utca 4. II. 12.) bátran és úgy, ahogy akarsz, a levelet senki sem bontja fel. Azután rögtön válaszolok, s Józsi átadja még ezt a levelet is. Később még egy levelet kapsz poste restante Fecske jelige alatt. Ezt majd úgy csütörtökön – jövő héten váltsd ki a postán. Szombaton, szintén jövő héten, egész bizonyosan hazautazom két napra. Hogy lássalak. Hogy megcsókoljalak. Hogy hinni tudjak az életemben, amelynek egyetlen célja te lettél.

És most ég veled. Ha este van, jó éjszakát kívánok. Hajnalra ébredj fel és gondolj reám. Én meg fogom érezni, s ha alszom, felnevetek az álmomban. Ezer csókot küld neked a te szegény és boldog kedvesed.

http://mek.oszk.hu/04900/04945/html/mhszeretok0024.html



Néha jó lenne abban a korban élni, értékesebbnek tűntek az érzelmek, irigy vagyok néha, hogy a mostani nők nem kapnak efféle leveleket. Bár attól tartok, hogy már el is szoktattak minket ezektől, és fejvesztve menekülnénk egy ilyen udvarlótól. Ki érti ezt? Még mi sem. Lehet csak vissza kellene szoktatni szépen lassan:)Állok elébe:)

Elfogyni

Ördöngős

Úgy szeretem a táncot, mint a cigány a fánkot, de még  jobban a legényt, mint a purdé a lepényt!:)

Csak hogy ne vesszen el, tetszett.

Erdős Olga: Most kellene

Most kellene kimutatnom pedig,
kimondani, mert most vagy itt,
most, hogy minden más, mint eddig,
hogy az Egész sok apró darabja
annyi év után végre összeállt.
De lázadok, direkt dacolok (veled),
feszítem a húrt, tesztelem határaid,
hogy vajon meddig terjed a türelem,
s – mert még nem tudom a titkot –
azt is, hogy hol kezdődik
vagy hol ér véget a szerelem.

Pörögjünk, élni jó:)

Ágai Ágnes: Élni vagy nem élni?

Világrajövetelem előtt informálódtam.
Mi várható itt, érdemes-e megszületni?
Azt mondták, nagyon jó sztori lesz,
de ha csalódnék, néhány évtizedet
akkor is kibírok. Többről meg nincs szó.
Vigyázni kell az ígérgetős emberekkel,
fontoskodók és hazudósak.
Vigyázni kell a szűkszavúakkal,
nem lehet tudni, mit és miért hallgatnak el.
Tanácsos az óvatosság a nagyétkűekkel,
mohók, törtetők, mindenre kaphatóak.
De vigyázni kell a kákabélűekkel is,
soványak, irigyek, mosolyogni se tudnak,
nemhogy még nevetni!
Vagyis az ember, mint olyan, veszélyes,
kiismerhetetlen ragadozó,
pusztításra szakosodott fajta.

No nem mindegyik, tette hozzá informátorom,
csodálatos példányok is akadnak,
és élni élvezetes tevékenység,
sok kalandban lesz részem,
kár volna kihagyni! Élni úgy istenigazából
csak egyszer lehet, de annyi elég is belőle.
Jól kell gazdálkodni az idővel.
A gyerekkort nem kell elnyújtani,
viszont az öregkort jó megkurtítani.
Közbe pedig élni kell száz decibellel,
felszippantani a tudást, kiélvezni a szerelmet.
Szépnek látni a világot,
ha ragyás arcát mutatja, akkor is.
Szeretni a másik boldogtalan halandót,
akit utamba hoz a sors vagy énmagam.
Az élet nagy kaland,
nincsen sem titka, sem tanulsága,
jó buli, ennyi az egész, mondta informátorom.
Gondoltam: egye fene, mi lehet?
Belevágtam!

A képen Mexikóban úszkálunk a mosolygásban:)

Kedvenc mese a népmese napjára...bulizós királylányok:)

Van valami..

van valami,
amit régóta el akarok mondani neked,
kerülve mindenféle szentimentalizmust,
még ha csillagok nélkül nem is olyan szép,
taposhatsz rajta, mint a faleveleken,
elfelejtheted, mint régen látott barátok arcát,
vagy hagyhatod lebegni közöttünk
elszabadult luftballonként,

csak ki kellene mondanom,
lazán és könnyedén,
akár egy hanyagul odavetett sziát,
eléd dobni, mint fuldokló halat,
és reménykedve várni,
visszaengeded-e a vízbe,
vagy mögéd osonni egyszer,
amikor nem számítasz rá,
és füledbe súgni,
de bárhogy döntök is,
végül nem mondok semmit,
csak nézlek,
ahogyan nyárvégi gólyák nézhetnek
fészkükre indulás előtt

/Bajtai András/

Versőrület

Tetszik a vers őrület, én mindig is gyűjtöttem a kedvenceket, és most folyamatosan frissíthetem a gyűjteményt, mert mindig belebotlok egy kedvencbe:) Most ez. A bús esőhöz pedig passzol Ági éneke.

REMÉNYIK SÁNDOR:Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Mese

Ma olyan sok jó volt, annyi sokat mosolyogtam, de legalább annyiszor kerülgetett a sírás...ez a kettő úgy kiegyenlítette egymást, hogy most nem is tudom, hogy hol vagyok. Lebegek egy határon, nem találom hova lépjek, mit érezzek, hová menjek. Itt maradjak, vagy menjek el már innen,várjak e még valamire, vagy majd ott vár e amire vágyom?!Maradjak, de miért, menjek, de hova? Tényleg irigylem azokat, akiket egyik irányba ellöknek, akkor nem érzik ezt a félelmetes semmit. Büszke vagyok arra aki merész, aki nem a múltba kapaszkodik, aki el mer rugaszkodni. Aki nem ilyen az meg tegye már le a lábát, és találja meg ott a kincset ahol van! Ámen.

Plusz egy vers:

Kiss Judit Ágnes: Mese elalváshoz

Esténként a székre teszem
Sorsom, mikor levetkőzöm.
Csupasz vagyok, két tenyerem
Között halottaid őrzöm.

Lefekvéskor végzetedet
A fogasra felakasztod,
Összefonod két kezedet,
Ne lássák, mit rejt, az arcot.

Könyörgésre kulcsolt kézzel
Önmagunkból szabadságra
Így menekülünk elégszer
Álomlázas éjszakába,

Ahol megtörténhet minden,
Felöltöztetnek a vágyak
Sóhaj-boltíves teremben
Királynőnek és királynak,

Kik hol járnak kéz a kézbe,
Rügy fakad a száraz tőből,
Ám az út feléhez érve
Mind a kettő visszahőköl,

Mert bár húsz körömmel tépjük
Bűntudattól sárga lombját,
Kidönteni mégis félünk
Kertünkben a tilalomfát.

uff de igaz....

Viva Sárköz:)

Holnap elkelek, ha lesz vőlegény ha nem:)

Fásult

...ha többé a folyópartot se járom
semmibe meredve mint üres nyaraló
ha többé nem álmodom rólad
szemeddel se néz szemem s nem látlak mindenkiben

ha többé eszembe se jut
a hátsó szoba a sok tető meg alkony
fásult forgalom és fakadó szunnyadozás

ha többé már nem is kellesz

hát csak azért mert annyira meg akartam tanulni
gyakoroltam keserűn mint lemaradt futó

a soha többé semmivel se törődést
első istenhozzádom ez.

Estijó

Pavel Koys: Ne aludj még

Ne aludj még el.
Nem olvadt még el nappalom jégtáblája,
amelyen vicsorgó jegesmedvét vettem észre.
Nem osztottuk még el a napot éjszakára,
nem beszéltél még napi keresztjeidről,
melyek ha nem fájtak is: érintettek.

Percek hiányoznak még nyugalmamhoz.
Nem jártalak még be egészen a szokott ösvényt követve.
Hiányzik még egy csók, a remegéssel teljes,
az illatos és puha, mint a megszegett cipó.
Még nem számoltam végig mindent újra
a te kicsiny megbízható ujjaidon.

Ne aludj még.
Ha lámpát oltasz, nem láthatom, mint csukódnak össze
éjszakára arcod hamvas szirmai.
Álmod egy bontakozó színét sem láthatom,
és reggel széttöredezhetik gyarló emlékezetünkön.
Ne aludj még. Mondj még valamit,
például azt, hogy holnap záporra ébredünk,
s olyan lesz tőle a gyep, mint egy nagy tükör,
s visszfénye csupa örömet lop belénk.

Ha elszenderülsz, jó éjt, s te légy az álmom,
de egészen teljes lényeddel benne légy.

fordította: Dudás Kálmán

.

“I feel nothing
or
I feel everything.
I don't know which is worse.”

Levél

Szabó T. Anna: Levél

Úgy vagy egész nap, mint a fa a szélben.
Hajlasz vele, de nem mozdulsz el mégsem.
Egyet akarsz, de nem tudod, hogy az mi.
Addig várnod kell, egy helyben maradni.

Közben hagyni, hogy sodorjon az áram.
Táncoltasson, de ne vigyen magával.
Szabadítson meg, de még ne a testtől,
csak a csillámló, sok feleslegestől.

Utólag érted majd meg, hogy mi lesz itt −
a fényben minden szerkezet kitetszik.
Ez a tanulság. Sokallod, kevesled:
úgy vagy egész, ha részeid levedled.

Így lát minket a Nap..

Ragadd meg a napot:)

És nem fonódnak össze, csak a legvégén.

Napjaink az életünket széthordják...Azt hiszem, egyszer velem tudtalak...
Volt egy perc. Egy nap?

Nem volt.Csak azt hittem.

Emberek, nevek, arcok, mondatok...
Közös ég alatt, akik nem túl fontosak.
Kedvesek, néhány múló kapcsolat,
S több, mely elmaradt.
Persze nem túl fontosak.

Hello, hello, és megyünk is tovább,
Hello, hello, az ott a Te utcád,
Hello, hello, s egy másik az enyém,
És nem fonódnak össze, csak a legvégén.

Megérint, mikor megérintelek...
Másképp vártalak, de a szó már elmarad.
Szólhatnál, mikor elbocsátalak; vannak jó szavak.
Persze, nem túl fontosak.

Hello, hello, így egyszerűbb nekünk,
Hello, hello, csak érkezünk, s megyünk,
Hello, hello, mert másra nincs idő,
Hello, hello, mert többre nincs erő,
Hello, hello, mert minden menekül,
Hello, hello, mert gyorsabb egyedül,
Hello, hello, hát induljunk tovább,
Hello, hello, még ennyi köt hozzád:
A nem túl fontos mondatok közt fél órák.

Azt hiszem, egyszer velem tudtalak...
Volt egy perc. Egy nap?
De már minden fontosabb.

Hello, hello, így egyszerűbb nekünk,
Hello, hello, csak érkezünk, s megyünk,
Hello, hello, és többre nincs idő,
Hello, hello, és jobbra nincs erő,
Hello, hello, mert minden menekül,
Hello, hello, mert gyorsabb egyedül,
Hello, hello, hát induljunk tovább,
Hello, hello, már én sem várok rád;
S napjaink az életünket széthordják.

Hello, hello, hello, hello, hello, hello, hello
Hello, hello, hello, hello, hello, hello, hell
o

Nem magamnak.Én már nem így élek és jól vagyok...:)

Oravecz: "Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hiszen menekülni még mindig egyszerű. Te döntesz: rettegsz, vagy felvállalsz. Hagyod, hogy hassanak rád, vagy bezársz. Félsz, vagy mersz kockáztatni valami újat. Mert megcsókolnád, de nem lehet. Megölelnéd, de azzal mindent összekuszálnál magad körül. Úgyhogy inkább menekülsz - a megszokás túl kényelmes, az újdonság meg kockázatos. Neked kell tudni, hogy mit miért érdemes feláldozni. De ha érzed a késztetést, azt, hogy képtelen vagy nélküle létezni, talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy hol van a helyed. Mert lehet, hogy ott, ahol a szíved boldog."

facebook.com/oravecznora

Ettől a párostól, visszajön a tánckedvem!!

mmmmmmmmmmmm...........

Ölelés

Volt, hogy olyan régen öleltek meg igazán, hogy majdnem belehaltam az öleléshiányba. Vágytam minden érintést, azét is akiét nem kellett volna, ami nem volt őszinte. Annyira fontos ez mint a lélegzés, nélkülözhetetlen egy ember életében az ölelés. Érezni, hogy szeressenek.

Egy hét egy gyerek csoporttal. Szeretnek. Ragaszkodnak feltétel nélkül, és ha úgy érzik megölelnek. Minden érzelmet kifejeznek, ha mérges rám elfordul, csapkod, puffog, viszont ha hálás, akkor megölel, szorítja a kezem, lesi minden szavamat.

Rám néz, oda jön, megölel. Én is feltöltöm, ő is befest az öleléssel. Együtt ragyogunk, majd tovább szalad. Rákiáltok, abbahagyja, rám mosolyog és fut tovább. Ez ismétlődik  a 9 és fél óra alatt kismilliószor és azt még 22- szer megszorozva.

Jön egy újabb nap, az álmos szemek lassan kinyílnak, újabb ölelések, harcok, kiáltások. Holnap már nem emlékszik rám, csak az ölelésre, a szeretetre, melyet egy nagy messzi homályos gyermek- múlt betakar. Köszönöm nekik a tisztaságot, az őszinte sóhajokat, a közös munkát és azt a sok ujjacska szorítást ami a hátamra tapadt.

ÉN NAGY VAGYOK, TI SOK KICSI NŐJETEK NAGYRA, CSAK A SZÍV MARADJON ÍGY.
ÖLELJ AHOGY BÍRSZ.

ahh

http://joportal.hu/egy-elmult-szerelem-meghato-pillanatai-video/

eleinte

Kiss Judit Ágnes: eleinte

mert eleinte tart a jelenlét,
míg az üres tér alakot őriz,
amíg a csend egy hang negatívja,
üres papír, amire írva
valami szép volt, de kiradírozták
a ceruzát a percek, a tintát az órák,
addig a hiány egyfajta jelenlét,
még nem feledés, és csak félig emlék.

aztán a csönd csak csönd marad.
hogy évek vagy egy pillanat
koptatják mattá azt a fényt,
mit rávetít a jelenlét
az üres térre, csöndre, hangra?
így maradsz megint magadra,
s nem tudhatod, hogy a hiány,
vagy a hiány hiánya fáj.

Nagyon szép, ki más fordíthatta volna mint Radnóti!!!

André Chénier: Alszom s szívem virraszt

Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S mellém varázsol egy aranyló szárnyu álom.
A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége;
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hivém,
szép szádat csókolom s párnát csókoltam én;
és álmomban karom ölelni vágyva tested,
a párna pelyheit ölelte csak helyetted.

Fordította: Radnóti Miklós

Most lett éppen kedvenc

Álomtánc:) A Szülinaposnak..

Dirty

Tán

Závada Péter : Tán

tán csak a törődés fals varázsa
hinni: valakinek jó, ha vagy
tán csak azért van szükséged másra
hogy szerethetőnek tudd önmagad
tán rátalálni sosem akartál
az se bántott volna, ha nem leled
most, hogy könnyedén tiéd lehetne, tán
fontosabb az, hogy elveszítheted
így többé magadat nem kell okold
mert ezt a játszmát senki sem nyeri
tán az bánt, hogy igazán tiéd se volt
s mégis sikerült elveszíteni

"Örök emlék.."

Kár egy ilyen hercegért...Oberyn

Az én világom csak a happy end-et bírja. Ezért örültem ennek a videónak:)

La Luna

Mosolygós

• "Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban."/Audry Hepburn/
  :)
  

A mai napra..

"Reagálj új módon az újra, ne a régi berögződések alapján. Ha a régi alapján reagálsz, elhibázod: nem lesz híd közted és aközött, ami történik körülötted. Mindig késésben leszel, a vonat mindig elmegy az orrod előtt." (Osho)

Egyszer

Sokáig reménykedtem, túl sokáig, de rájöttem ilyen vagyok. Szeretem , hogy ilyen vagyok.Így nőttem fel kellenek a biztos pontok, ha érzek valamit, ha elhatározok valamit, akkor ahhoz még akkor is ragaszkodom, amikor már a józan észnek fel kellett volna adni a harcot. Úgy hittem ezzel magamnak ártok, de hogy ártanék magamnak, amikor ez én vagyok, ez esik jól?!Szeretek eljátszani a gondolataimmal elalvás előtt, kitalálni szituációkat, amikben jól érezném magam. Ezek visszarántanak, tudom, de attól még jól vagyok.

Csak vannak évfordulók, dátumok a múltból, amik visszahozzák az elmúlt érzéseket is. Pedig néha jobb volna ha ezekről megfeledkeznénk, de nyilván nem fogunk...pedig ezekhez nem ragaszkodom. De visszajön, és akkor jön a vihar az agyamban, az hogy egyedül akarok lenni, vagy hogy csak ne legyek egyedül. A vihar felkavarja azokat a porszemeket amik már beépülhettek volna a falakba amit magam köré húzok, de nem .Felkavarja előjönnek, jön a pohár borom és az írás. Kavarognak a gondolatok, ne írd le, de le kell írnom. Nem vagyok jól! Segítsetek!Mindenki hagyjon békén.Nem kellek senkinek. Mindenkit szertek, fontos vagyok, szart sem érek..stb stb.. kavarcos mint minden a fejemben.

Nem jó a vihar, de ha nincs vihar az sem jó. Egyszer jó lesz, egyszer úgy lesz ahogy a dalban. Kiszíneznek, megölelnek, rámtalálnak stb..Nem lesz vihar csak záporok, de az lesz, annyi kell:) Lenyugszanak a porszemek, beépülnek, mese lesz belőlük, de inkább sok szappanbuborék. Ami sötét az kipukkad, ami rózsaszín, azt az égbe repítem. És mosolygok, de úgy őszintén. Egyszer.

Márti

"Szerelmes vagyok, vagy nem,mert  kibe de igen."


http://magabiztosno.cafeblog.hu/2014/05/20/szerelem-szerelem-szerelem/

Szívdobbanás

Szépség

Szilágyi Domokos: 

Szemedbe nézek

Amire nem lel szót a nyelv,
Mi be nem fér egy ölelésbe;
Miről az ajak nem beszél
Csókot adva, vagy vágyva, kérve;

Mit el nem mond egy mozdulat,
Ha kezeddel a búcsút inted;
Mit el nem árul mosolyod:
Azt mind kimondja egy tekintet!

1995. december 16.

Éva szívem Éva,
Szép a fekete bárány,
Romlott volt a cukros puding...
Sári mári kalári gyertek paszujt kapálni,
Oda fönn a hegytetőn,
Harangoznak, halat fognak,
A bátai bíró udvarába lehullott az akácfa virága,
A nyulacska kicsike, egyetlen egy picike,
Megjöttek  a cigányok, hogy lopjanak pálinkát,
Kinn a bárány bent a farkas,
A bakonyi hírös határ, ott terem a jó sok betyár,
Savanyúúúúú!!!
A csornai kaszárnáyba süt a nap,
Betlehem betlehem
Haza is kéne már menni...


:)

Feldolgozás alatt...

"Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz - a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá."

Jól esett, nem zavart se a kuszaság, se a maszkok, se a netán túlságosan sokak által boncolgatott életfilozófiák felbukkanása sem. Nyilván hozzá kell tennünk a magunk részét, a saját gondolatainkat, azt ahogyan mi próbáljuk megérteni a világot. Jó, hogy készülnek ilyen filmek, amik kicsit tovább visznek. Tehát Felhőatlasz feldolgozás alatt..jó a cím is..nagyonis:)

Látod a szívem a képen?:)

Jó reggelt, hogy aludtál?

Jó reggelt hogy aludtál? Dühösen álmodni a friss ágyneműben, mérgesen forgolódni, önmarcangolva, érezni a hideg levegőt a vállamon. A hajam beteríti az arcom, ölelem a párnám, ha megunom a formát, ledobom, jöhet egy másik, de azt is megcsalom. Jönnek az emberek, pörögnek az események. Feldolgozom, elfogadom, túl kell lenni rajta. Aztán hajnaltájt rájövök, hogy nincs már düh, magamat mégsem ostorozhatom. Én tehetek róla, de magammal jóban kellene lenni. Kezem keresztbe a mellkasomra teszem. Megnyugtat, gyógyítom a lelkem. Így jó, most jó, magam vagyok. Elmúlt, reggel lett. Amikor már a citromom facsarom, élvezem a napsugarat, még a madarak is giccsbe viszik a csicsergést csak hogy érezzem szép a világ, jó itt lenni.Nem esek szét, nem esek szét!!!

ZsM

Hány pofon kell még, hogy észhez térjek? Hány megaláztatás kell, hogy tudjam hogy ennél több is jár? Idióta vagyok, saját magam kínzom, semmit nem jelentek neked. Jobb ha benned is tudatosul. Majd lesz ilyen más. Sok. Boldog élet. Értékes a szívtelen. Szemét a szeretet. Dobd el. Sikerült, eldobtál, jobb ha felfogom, felfogod.

Welcome

Helló világ!


Éljen a csütörtök este! Fejem fáj, hasam fáj, szemem kiszáradt. Az egész nap egy nyomott undor. Túlélés a cél, nem akarom így, utálom így, nem jó így.

Tegnap befejeztem egy könyvet, ami önmagában azt mondom, h egy semmi, de ha mögé teszed amit mögé kell, alkotásra bír. Összekötve. Hát igen.

".. tudtam, hogy erről akarok írni. Arról, hogy össze vagyunk kötve, hogy bármit teszünk, egymás életének szerves részei vagyunk, hogy kicsi a világ, de ha kinyitod a szíved észre fogod venni a szálakat, a kötelékeket, a kapcsolódásokat.. És azt, hogy valójában mekkora ez a világ. Hogy óriási, hogy nincs lehetetlen, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy együtt kell haladnunk, segítve a másikat.. Csinálhatjuk máshogy, de azzal mindent elrontunk. Mindent."

A könyv könnyen elvágta a láthatatlan láncot, nagyon bánt hogy egyre többször én is erre gondolok. Pafff...vége. Hogy csak akkor lesz megoldás ha eltűnünk hirtelen.Ne akarom kimondani, leírni se kellene, de ha benne van az agyamban akkor már úgyis mindegy. Beszélek össze vissza, nem akarok eltűnést, de nem akarok semmit. Akkor az ugyanaz?


Mindegy, ne figyelj, csak egy öleléshiányosribanc írogat össze vissza.

Húsvét

Nem tudom mit gondoltam egy ÉVe...javarészt semmit. Nem akartam gondolkodni, máig sem tudom h jó volt e. Valószínűleg nem jó, nem fogtam fel a dolgok súlyát. Igen és önző is vagyok. De ha egyszer úgy éreztem hogy az a normális , az a helyes út...Az volt a helyes út. Azóta KÜZDELEM. A legnagyobb ellenségem a saját agyam, néha önálló életre kel, és amit elképzel...hát attól meneküljön mindenki, mert általában beteljesül. Lehet, hogy már átéltem ezt?Vagy csak egyszerűen bevonzom...nem tudom irányítani, elvisz a szívem. Nem szeretem a határokat, a korlátokat, rosszul vagyok tőlük. Akkor előjön a "csak azért is..." na az a legrosszabb...Néha sikerült befolyásolni saját magam, akkor  a "mesterségest" is sikerül bevonzani, de ha nem figyelek kicsit oda...összeomlik minden.
Azt hiszem, ezt még gyakorolnom kell. De meddig kell tanulni. Szeretnék én is valakinek LENNI. Valakinek úgy lenni mint senki másnak. Szeretném ha egy másik pici szív is bennem dobogna már, vágyom rá. De várnom kell az agyamra, amíg tanul, vagy a sorsra, vagy az univerzumra, nekem mindegy, de türelmetlen vagyok. Nem jó így. Legyen változás már. Elhagy az erőm, szanaszét vagyok. Eltelt egy év. Más idők járnak, azt hiszem azért jobban vagyok, de nem tudom h ez jó e, jobb e, vagy csak egy állapot.Magamtól kell segítség, de béna vagyok. Körülöttem a világ. Én vagyok. Élek, Mozgok.Üres vagyok...ez az ami fáj. Tátong, és ez emészt, ÜRES VAGYOK. Segítsen már aki vár, segítsen már. Érzem szét rág, SEGÍTSEN már az AKIT szintén így rág...

Teafaolaj

Teafa olaj párolog.A mellemen csillog, érzem, hogy a bennem a természet, apró elemek alkotnak. Jó is az, ha érzed a földet a lábad alatt, amikor nem választ el a beton, az emeletes ház, hanem, a lábad a talajt éri, összeér az energia, egyensúlyba kerül minden. Természet a tied és te az övé. Ezért jó a nyár, többször lehet összeforrni. Sokszor megyek a járatlan utakon, a sárban, a fűben, kell az érzés, kell a szabadság. Hozzá kell érnem a tisztához.Kell a föld, el kell hogy érjen az energia, különben kibillenek.

Szeretem a tiszta érintést, amikor érzed hogy úgy van jól. Össze illik. Ritka pillanat, pótolja a földet, ha harmónia van bármiben is akkor semmi más nem érdekel, abba kapaszkodsz, mert a jó felé mész.  Önkéntelenül bevonz, mert tudja hogy szükséged van rá. Nem hagy magadra, irányít, húz vonszol, ellenkezhetsz, de a végén úgyis ott kötsz ki. Átlépsz a korláton és ott teremsz ahol jó. Tehetsz bármit ez mindig így lesz.

Ég a gyertya, kettő. Kezd úgy fájni a magány, hogy nem bírom elviselni, ha valami páratlanul van. Semmiben, először nem vettem észre ezt, hogy tudatos, de amikor véletlenül 3 vagy 1  volt valamiből körülöttem, rossz érzést keltett, akkor egy se legyen. Pedig 1 meg 3 az négy, lehetne két pár is két boldog pár de hogyan?  2 meg 2, szuper, de nem tökéletes. Nincs tökéletes, nem lehet, elrontottuk. Vissza vissza kapunk, de nem lehet.

Gyávaság, félénkség, butaság és felemészt, mert nem lehet hazugságban élni, nem bírok. Lehet másra kenni de nyilván nem vagyok kész. Nem megy a hazugság, pedig milyen jól esne folytatni a hazugságot, mindenki örül, mindenki boldog és nyugodt, csak én nem. De mit számít az ha a körítés rendben van. Szinte el is feledkezünk arról akiért aggódunk, akkor is mindennek csak magára gondol, nem arra akiért aggódik,  vannak kivételek, de sajnos nem ilyen egyszerű...bárcsak az volna...

Azt hiszed, hogy jobb lesz egy korty bortól, de nem. Egy korty lehet. Jól esik. Hívja a másikat, de a harmadik már előkotor minden  érzést amit pont el akartál nyomni vele. Ő is ellenem van? A pohár borom? Vagy pont támogat? Előkotorni jó dolog? Nekem?Most? Miért nem vár, amíg lesz valami ami mögé kotorhatok mindent, lesz valaha ilyen? Had lépjek ki ebből, ha nézzem hogy milyen volt ez, milyen nehéz volt, de túl vagyok rajta, ha merengjek, mintha ez a múlt volna!

Ülök a teraszon, ég a gyertyám, kettő. Még midig kettő, ez már így marad. Itt a borom is, régóta merengünk esténként együtt. Most is kábít, előkotor, de már mindegy. Nincs jövő nincs választás. Eltelt az idő, mert ebben az életben csak ennyi volt. Ezt hoztuk ki belőle, biztos megvolt minden amit elvár a világ. Gyerekek, unokák, ünnepek, utazunk, nyaralunk, játszunk, ohh de mennyit tudunk játszani. Milyen jó is játszani. Játszottunk végig, én,  a természet, a vágyak, az álmok...és itt gőzölög, áthat, csillog  a mellemen a  teafaolaj...

IloveFadd

Nem kell más csak a szám-ra-a- szád:)

OJD

"...a kéz lehull, csak az éjféli madár súrolja ablakom. A vágyam burjánzik vakon. A lepedőn körül az emlék virága..."

RÉGI...ÖRÖK

Nórika megint....

Ha ilyen könnyű lenne...."Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hiszen menekülni még mindig egyszerű. Te döntesz: rettegsz, vagy felvállalsz. Hagyod, hogy hassanak rád, vagy bezársz. Félsz, vagy mersz kockáztatni valami újat. Mert megcsókolnád, de nem lehet. Megölelnéd, de azzal mindent összekuszálnál magad körül. Úgyhogy inkább menekülsz - a megszokás túl kényelmes, az újdonság meg kockázatos. Neked kell tudni, hogy mit miért érdemes feláldozni. De ha érzed a késztetést, azt, hogy képtelen vagy nélküle létezni, talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy hol van a helyed. Mert lehet, hogy ott, ahol a szíved boldog."

HUG

Akkor ezért vagyok rosszul, tudtam én.. ...

http://www.szabadonebredok.hu/napi-negy-olelesre-van-szuksegunk-a-tuleleshez/

Jadviga

" Különben az ember a legtöbbet a világon a párnáját öleli...."

édesméreg

2007.04.30.17.49...kislányka:)

 Becsukom a szemem...sötét van, de mitől lesz egyszer csak világos és újból eleven minden, pedig csukva a szemem,nem tudom inkább kinyitom.
Igy szebb a világ, ez főleg így tavasszal tünik fel nekem, bár a tél is pompás de  a napnál nincs csodásabb, kápráztat.
És bent ülök, miért, miért vagyok tehetetlen, leköt a gép, semmi kedvem, semmi lelkem...menjünk már innen, vigyél el,repüljünk, keressük a csodákat , már sokat láttam de még akarom, menjünk el szabadon!!!!!

Bánat nyomja..

Annak adta...

Tetszett...

Olvasom Nórikát, le fogok szokni az írásról, néha úgy beletrafál, és leírja az éppen aktuális gondolatokat...amire épp szükség van, csak nincs erő szavakba önteni, vagy épp egy útmutatást,  hogy ne essünk teljesen kétségbe...vagy valami hasonló, ma is így volt..

"Vágyd a változást, azt, hogy valami mást is megtapasztalhass. Most kell nagyot álmodni, most kell merni bízni abban, hogy valójában nincsenek korlátok, hiszen tényleg csak mi dönthetjük el, hogy meddig mehetünk el. Senki más nem teheti meg helyettünk, a mi hitünk és kitartásunk visz előre és rombolja le azokat a falakat, amiktől nem látjuk az eget, vagy erősíti meg azokat a falakat, amikről azt hisszük, erősebbek, mint mi...
.. Valahogy mindig bebizonyosodik, hogy az élet jóval több annál, mint aminek tűnik. Van benne valami, valami plusz, valami erő, valami csoda, valami, amitől nem unalmas, amitől élni akarod, érezni az ízét.. csoda mindig van, leginkább akkor, amikor hiszel benne, amikor bízol abban, hogy újra meg újra megkapod, hiszen nincs más választásod: hinned kell benne ahhoz, hogy megtapasztald. Aki hisz benne és tesz érte, látni fogja. Érezni, szagolni, tapasztalni, ölelni a boldogságot, a megvalósult lehetetleneket, magához, szorosan, és tudni azt, hogy mikor kell elengedni, hiszen bízik abban, hogy ami az életéhez tartozik, az bizony visszajön."

Oravecz Nóra ...ezeket nekem írod???

"Ha valaki azt mondja, add alább, hagyd ott, te csak menj tovább, erős hittel, mert semmire sem vágysz véletlenül. Egyetlen érzés sem jön csak úgy, és egyébként is: ha tudod, hogy még véletlenül sem tudnál boldog lenni vele, mert érzed, hogy egyszerűen nem a tiéd, akkor miért is maradnál vele? Menj tovább. Mindig csak egy picivel, de közelebb érsz hozzá. Higgy benne. Tarts ki. Harcolj -magaddal, legbelül, a saját hitetlenségeddel minden áldott nap. Hiszen rajtad kívül soha senki sem fogja megkérdőjelezni, hogy a legjobbat érdemled."

Mosolyhíd

"Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád."

Mosolyhíd