YoU..

I go to sleep every night thinking of you.

At the same time, I wanna hug you I wanna wrap my hands around your neck

Hozd fel Isten azt a napot...

Kedd este ez csap arcon..

Homo nosztalgikusz..

:)

Retro szerelem

Imádom az ilyen képeket, olyan mintha akkor hatalmas idill uralkodott volna, pedig aztán nem volt minden "fenékig tejfel" úgy sejtem:)

French vintage...

Source: frenchgardenhouse.com via Suzanne on Pinterest

Köszönöm, ez pont megfelel!!Szeretném!!!!!

4711

4711...body sorbet lotion...elfogyott...minden elfogy egyszer, mint annak a fiúnak a szerelme akitől kaptam.
Az emlékek is elfogynak, ha nem örökítjük meg őket, de vannak emlékek, amik sosem múlnak el, még akkor sem, ha nem őrzi se kép, se film, se írás...Ezek belénk vésődtek, a jó dolgok erősen, mélyen mindig ott maradnak, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra a nehezebb órákban.

"Most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek."

Punnany Massif

 

Én

Igen, minden ember önző.De vajon így van rendjén? Hiszen azért dolgozunk, hogy megéljünk, együnk, megvegyük amire vágyunk és elutazzunk oda ahova szeretnénk. Megadni a szeretteinknek ugyan ezeket szintén nekünk is jó, hiszen ami annak jó akit szeretünk az minket is feltölt és boldoggá tesz. Saját szükségleteink kielégítése önzőség? Ha nem, akkor mi értelme magának az önző fogalomnak, hisz minden ember alapvető tulajdonsága hogy önmaga a világ közepe. A szerelmet, a boldogságot, a vidámságot mindenki magának akarja és mindent megtesz hogy megkapja. De így van rendjén? Mi lenne ha leszállnánk magunkról, ha kicsit elfordítanánk a fejünket, szétnéznénk a világba, majd lazán minden erőlködéstől mentesen amikor visszafordítjuk a fejünket, nem kellene semmiért küzdeni, hiszen az amiért eddig megfeszültünk, ott áll az ajtóban, csak be kéne engedni.

Álmatlanul

Álmodni jó, illetve jó lett volna, ha nem félig ébren történik és legalább egy összefüggő órát tudtam volna aludni ma éjjel. De nem tudtam, egyetlen pózban sem sikerült, minden végtagom saját magamnak volt útba, egyszerre fáztam és melegem volt, a szívem pedig úgy vert, hogy a párnában visszhangzott a dobogás.
Biztos mindenki ismeri az érzést, hogy nem áll le az agy, ha egy témát körbejárt jött a következő, majd egy újabb probléma, melyre félálomban rémesebbnél rémesebb megoldások születnek. Így jártam, és mivel szabadnap van, ma addig takarítok amíg le nem áll az agyam, de mint tapasztalható ebben az elhatározásomban is mint sok másban megakadályoz, hogy rá vagyok tapadva a monitorra...hátha történik valami, ami elvonja a figyelmet saját magamról és végre megpihenhetnek a tekervények.

Álmodni jó