Zsibriktől

The broken circle

Szép

"I don't want realism. I want magic!"

Eltűnök

Na tessék, itt vagyok, itt egy szám, ami elsőre elég giccsesnek tűnhet , kb. másfél éve kaptam egy jó baráttól, aki közölte hogy ez a mi számunk.Jó lehet hogy erőltetett,azóta sokszor meghallgattam, és nem tűnt el. Ugyanis, ha sokat hallgatok egy számot, egyszer csak eltűnik a varázslat, és csak hosszú szünet után jön újra elő. De ez a szám örökké facsargatja a szíveket.
Tessék itt van, nem tűntem el, a szám sem tűnt el.

De most a sok tűnt szóra, eszembe jutott egy vers, és talán így lesz, talán eltűnök hirtelen...

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

/József Attila/

Ja és itt az a  bizonyos dal, na most, ágyő!

Múlató énekek

"Mind azt mondják hogy nem kapok szeretőt
Kapok bizony minden ujjamra kettőt
A madárnak is van párja nagy a világ határa
Terem legény minden leány számára.."

Tudom, gyenge vagyok.

"Felfogni, hogy úton van, de nem véletlenül nincs itt egyszerű, de megérteni annál nehezebb. Mert néha csak nehéz, főleg, amikor úgy érzed, nem megy tovább egyedül. De tudod mit? Akkor csak azért is lépj még egyet előre, mert akármennyire is fáj, az a lépés lesz az, amivel átléped azt a kaput, ami mögött már minden csupa csoda. Most is az, csak még lehet, hogy nem veszed észre. Talán túlságosan lefoglal a fájdalom. Tanuld meg félretenni, de előtte érezd át. Érezd minden pillanatát, érezd, ahogy darabokra szakítja a szívedet, majd apró szilánkokra morzsolja, hiszen csak így léphetsz tovább. Nincs olyan, hogy egy érzést nem élsz meg. Vagy tudod mit? Megteheted. Tedd meg, próbáld ki. Rohadt kemény lesz. Keményebb és borzasztóbb, mintha egyszerűen csak hagynád, hogy megtörténjen az, aminek meg kell történnie."/OraveczN/

Sexonfire

Találtam, szép.

Az út örökre megy tovább,
felhők alatt és hold alatt,
de bármily messze tért, a láb
végül hazafelé halad.
S a szem, mely lángot és csatát
látott kőtermek mélyiben,
a régi, ismert mezőkön át
füvön, fán, dombon elpihen./Tolkien/

Szépség

Társas Játék hatás

Igen, függővé tesz egy dolog ami elvonja a figyelmet a saját gondolataimról.Igen, szánt szándékkal nem írok bajokat. Nem számít ez bajnak. Mindenem megvan, egészséges vagyok, csupa jó vesz körül. Minden rendben van. Ha  az élet némely árnyalatával elégedetlenek vagyunk, azt csak magunknak köszönhetjük.

Mostanában sokszor hiányzol. Sokszor gondolok úgy Rád, bár tudom, hogy nem volt köztünk minden rendben, de mégis ott voltunk egymásnak, beszélgettünk, öleltük egymást, társak voltunk. És bárki bármit mond, nem igaz hogy egyedül jó. Nem jó. Tudom hogy kellett az új, kellett  az izgalom, de megbántam, hogy így elengedtelek, holott azt hittem, hogy erre van szükséged. Lehet,hogy nem voltam elég, nekem se Te, de mégsem tudlak elengedni. Amilyen makacs vagyok, ezen nem csodálkozom. De jó lenne ha néha beszélgetnénk.

Mindig eszembe jut, hogy milyen is tudsz lenni, az a baj, hogy  a jó mindig felül írja a rosszat, ez az én bajom, meg a nosztalgia. Kóros nosztalgia.

Egyszer majd veszem a bátorságot és ilyen tájban megnyomom  zöld gombot...(már sokszor akartam)

Gute Nacht!

Társas Játék

 Ma úgy gondoltam kikapcsolom az agyam, egy sorozattal, hát ez nem jött össze...
Rövid tartalom:

 

 

A helyszín napjaink Budapestje. A magyar HBO 13 részes sorozata könyörtelenül őszintén, itt-ott fanyar humorral mutatja be a mai harmincas, nagyvárosi generáció párválasztását, boldogságkeresését, házasságát és családi életét.

A történet középpontjában Léna és Dávid állnak, akik egy baleset folytán sok-sok év után találkoznak újra. A fiú már gimnáziumban szerelmes volt Lénába, de akkor érzelmei nem találtak viszonzásra. Ma már a felnőtt Lénának nagyon is tetszik a megkomolyodott, őszinte és sármos fiatalemberré érett Dávid, ám a kölcsönös vonzalom fatális véletlenek folytán nem teljesülhet be. Az első csók újra és újra kényszerűen elhalasztódik, miközben az élet folyton egymás útjába sodorja a fiatalokat. De hiába kötnek ki ugyanabban az irodában, karnyújtásnyira egymástól a mindennapokban, ha időközben mindketten valaki más mellett látszanak lehorgonyozni. Dávid életében feltűnik harsány exbarátnője, Timi, aki ráadásul egy szerencsétlen éjszakai kaland után teherbe esik, míg Léna az ünnepelt hegedűművész, az érett korára is jóképű, sportos Paul mellett talál vigaszt. Úgy tűnik, mindketten inkább beérik a biztossal, még ha a boldogság egészen nyilvánvalóan egymás mellett várna is rájuk. Számtalan drámai és könnyed szituáción keresztül küzdenek valódi érzéseikkel, de végül kénytelenek szembesülni azzal, hogy a boldogság megtalálásához és elfogadásához bizony hatalmas bátorság kell - főleg ha az ott van az orrunk előtt. 

 

 

Élethűre sikerült forgatókönyv.Jóéjt....levendula....

Szombat esti partyhangulat...

Dunaújvárosi Csajoknak...lávjú

Romantikus népzene

Vízözön

ne

Ne olvass...elszúrtad... nincs jövőnk...majd legközelebb.

Játszanék

Mondd, játszanád velem, ha kérném,
az életed, veled én nem félnék,
játszanék veled, remélném,
az életem neked épp jó játék.
s ha felrónák nekünk,
hogy élni így nem érdekünk,
mi csak nevetve köszönnénk szépen,
mert ha véget ér a játék
veled, tudom jól, hogy vár még
a játékos végtelen.

Tudod, légből épít várat,
ha valaki magára várat,
a létnek menni, lenni kell,
mert az idő, bár állni látszék,
a mutató meg nem állhat.
válhat mára minden tegnap,
bár, ha sokat tolat egy vonat,
végül vakvágányra állhat.
ha a nyugat a vak semmibe mutat,
a keleti karma a lelkem akarja,
északon részegen a szívem meztelen,
fél a déli hőtől, ő már jobbat nem remél.
hát te mutass most utat, szerelem!
keresem, de nem találom,
négy égtájon a helyem.

mondd, játszanád velem, ha kérném…

Nekem veled a lét nem lételem,
hanem félelem nélküli kényelem.
csak arra kérem csendben a fenn-t,
hogy lehess a lent-ben velem,
és a csend felel, ha kérdezem,
hogy „ -játszanál velem?-”
de mikor rezzen a kezed a kezemben,
én már érzem az igen-t.
minden mindent akaró, gyapjútakaró,
édes kakaóillatú ölelés,
bevéste lényed léte lelkem legmélyébe a neved,
veled nevet, ami veled lehet,
és hiszem, engem is szeret az élet,
hiszen én is itt élhetek veled.

Mondd, játszanád velem, ha kérném…

 http://soundcloud.com/agiszaloki/valld-be

Éjfél előtt megkerülném az eget...

Szépen veri az eső a virágot,
Te meg babám, kerüld meg a világot!
Kerüld meg ezt a világot kereken,
Mert nem voltál hű szeretőm sohasem.

De szeretnék az egen csillag lenni,
Ott is csak a hajnalcsillaggal járni.
Éjfél előtt megkerülném az eget,
Hogy tudjam meg, hogy a babám kit szeret.

Mókuskerékbenmókuskerékmókuskerék

Semmisehhh

"

Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív."(Ch. Dupoint)

Örökzöld

Furcsa

"Feküdjél le leányom, feküdjél le lányom..leánti ágyodba, leánti ágyodba...hajts le a fejedet, hajts le  a fejedet, leánti párnámon,leánti párnámon, dehogy elaludtam, dehogy elaludtam..."

Szétfeszít érzem.

Meghasad a szívem...de nem csinálhatom tovább ezt magammal. Tudom, de akkor is meghasad, érzem.Szétfeszít.

Ki nem öl el, lelket öl el

káoszos

fáj,megöl,kínoz,felemészt,szeret,fojt,gyötör,ölel,elhagy,imád,velem,ellenem,szúr,simít,véd,enyém,sért,széttép,betakar,eljön,szorít,elmegy,siet,megvár,feltölt,lehúz,eldob,szeret,vége.

Nyomorúság

Besztike

Hasonlítunk Kisasszony.
Jó légy...királylányosan:)

Jéggé fagyott tűz lángol bennem..

Jéggé fagyott tűz lángol bennem...

Passion...ennyi

Love me two times...

Világ gyere velem!

Néha nem vagyok itt. Vagyis itt vagyok, de nézem kívülről a világot. Teszem amit kell, megyek ahova visz az utam, de kívülről nézem magam. Mindenki van egy szinten, de én komor arccal lenézek, és látom magunkat. Ez elég ijesztő lehet így leírva, de velem mindig így volt. Kislányként is emlékszem erre. Én mindig ilyen voltam. Csak most kezd furcsa lenni a munka világában, hogy vannak emberek akik annyira földhöz ragadtak, semmi szépséget nem látnak az életben, vagy csak nagyon nehezen. Számomra ez elképzelhetetlen, hiszen fentről mindig ki lehet szúrni valami szépet:) Mosolygok néha rajtuk, és örülök hogy én érzek. Nehezen viselem, ha lehúznak, ha megpróbálnak úgy kezelni mint magukat. Csak ez ami kiborít, ne láncoljon le senki. Ha korlátok közé kerülök, nem tudom teljesíteni az elvárásokat, semmit, akkor elkezdek dacolni, és akkor szikrát szórok.

Mindig tudtam, hogy ez így van, de kell egy mélység hozzá, hogy meg is lehessen fogalmazni magamnak, hogy ez vagyok. A mélység megvan, én meg vagyok...világ gyere velem!

Zs

Hagyd!

Szembejött..."Nem kell túlkomplikálni. Ha  látni akar, keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban.... /O.N./"

Jólvanna.... értem én. Mintha én írtam volna, csak  azt hiszem, létezik egy állapot, amikor már minden mindegy, hogy annyira összetörtél, hogy  egyszerűen nem bírod tartani magad, minden percet kihasználsz a jóból, de így csak meghosszabbítod a szenvedést. Tudom, mindig ezzel foglalkozom, már én is unom, de képtelen vagyok kilépni belőle. Van ami mindig visszahúz. Ha megtudnám fogalmazni, leírnám mi az, ami nem hagy nyugodni, de nem tudom.
Talán mindennek így kell lennie, talán megint mindent elrontok...előbb utóbb kiderül. Bárcsak egy egész évet tölthetnék ezt a víztükröt csodálva, egyedül magammal. Sütne a nap, nem zavarna senki. ...Egyébként ennek ellenére úgy érzem ezt az évet így is töltöttem...magammal, egyedül, de mégsem magányosan.Többféle érzést tapasztaltam, mint az előző 25 éveben, persze jócskán akadt jóból és rosszból is, de valahogy éltem. És mivel a buborékban eddig ezeket nem tapasztaltam, mindenképpen szükségem volt rá. Ezért köszönöm mindenkinek, de jól vagyok. Mindenki nézzen magába, oldja meg a saját gondját, én is azt teszem. El kellene mennem egy adag festékért...bennem a sok kép...le kell festenem...

Alkossatok...engem hagyjatok.

Visszaaaatengerhez!!!!!

Psiché- Akcrostichon

Gondgya életemnek, szépséges Tsapásom Gyakorta okozza hév köny hullatásom, Sõtt nagy dühöss Poklom, fog tsikorgatásom, Rúla vagyon nékem sok gondolkodásom.

 Tó szélin ha állok, fésülködök ottan Lábomig le-omló fekete hajamban S a tó tükörébe merengek magamban, Felém még se lépdel, ölben vinne onnan.

 

Ollykor víg kedvemben etetek pityéket, Rutzákat, tikokat, zajgó szárnyas népet, Szép hajuldozásom felé ha tekénget, Katzag eggyet kettõt, és más hova téved.

 

Nem ismér-meg sovár tsendes bánatomban, Mordan figyel hevess zokogó kínomban, Majd veszettségemben, sékoltozásomban Haragoss beszéddel keserítt még jobban.

 

Pedig az Biblia hírli szent szavával Hajdanán Jákóbot örûlni Leával, De nem tsak ez elsõ hites aszszonyával, Rákhellel-is, szebb s jobb második párjával.

 

Szerelmesem ezértt meg-vallhatom néked, Hogy ha kénlódásom gyermek bajra véted, Bábbá tészen fösvén irégy feleséged, Engem meg-öl im-már betegségem értted./Weöres S./

Éj

Vörösmarty Mihály Éj-monológ Sötét és semmi voltak: én valék, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj, És a világot szültem gyermekűl. Mindenható sugárral a világ Fölkelt ölemből; megrázkódtatá A semmiségnek pusztaságait, S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg, A Mind, előállt. Hold és csillagok, A menny csodái lőnek bujdosók Kimérhetetlen léghatárokon. Megszűnt a régi alvó nyúgalom: A test megindúlt, tett az új erő, S tettekkel és mozgással gazdagon Megnépesűlt a puszta tér s idő, Föld és a tenger küzdve osztozának Az eltolt légnek ősi birtokán; Megszünteté a tenger habjait, S melyet haraggal ostromolt imént, Most felmosolyga mélyiből az ég; S mint egy menyasszony, szépen és vidáman Virágruhába öltözött a föld. A por mozogni kezdett és az állat, S királyi fejjel a lelkes porond, Az ember lőn, és folytatá faját, A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt. - Sötét és semmi vannak: én vagyok, A fény elől bujdokló gyászos Éj. - A féreg, a pillanat búboréka, Elvész; idő sincs mérve lételének. Madárt a szárny, a körmök állatot Nem váltanak meg, kérges büszke fát Letesznek századoknak súlyai. Az ember feljő, lelke fényfolyam, A nagy mindenség benne tűkrözik. Megmondhatatlan kéjjel föltekint, Merőn megbámúl földet és eget; De ifjusága gyorsan elmulik, Erőtlen aggott egy-két nyár után, S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia. Kiirthatatlan vággyal, amig él, Tút és tünődik, tudni, tenni tör; Halandó kézzel halhatatlanúl Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is, Még a hiúság műve van porán, Még kőhegyek ragyognak sírjain, Ezer jelekkel tarkán s fényesen Az ész az erőnek rakván oszlopot. De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok, Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik. Fáradtan ösvényikből a napok Egymásba hullva, összeomlanak; A Mind enyész, és végső romjain A szép világ borongva hamvad el; És hol kezdve volt, ott vége lesz: Sötét és semmi lesznek: én leszek, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.

Banyek

Düh

Azt hiszem vannak olyan emberek, akik csak hatalmas pofontól tudnak észhez térni, már rájöttem hogy közéjük tartozom. Igen, dühös vagyok, elsősorban magamra, hisz én döntök az engem körülvevő világról. Én viszont ahelyett, hogy elkezdeném rendbe hozni a dolgokat, kapkodok a káosz után. Néha rámtör, és kétségbeesetten kapkodok utána, mintha az jó lenne nekem. Persze ideig óráig jó is, aztán jön a pofon és rájövök, hogy megint visszaléptem egy lépést, ráadásul a saját lábara, méghozzá tűsarokkal (per pillanat)és fáj, nagyon fáj.

People are strange II.

  

After...so many years....

People are strange

Régen....gyermeki..naivitás...blabla..hey Jim!:)

Gyere, gyere hétvége....

Nem tagadhatom...ez van.

Nem tagadhatom, hiányzik. Lehet, hogy csak magányos vagyok, lehet hogy nem férfiként hiányzik, hanem maga a lénye, az amit adott, mert adott, hozzám tett.Lehet, hogy a férfi, nem tudom, már majdnem egy éve, de nem akar ez múlni. Tudom makacs vagyok, önző vagyok, ugyanakkor tudom, hogy nem működött, de vajon ki miatt, mi miatt?Nehéz felejteni. Nehéz felejteni úgy, hogy végig az volt bennem, hogy nem vagyok elég. Mindig más kellett. Szóval nehéz felejteni, vagy nem akarok felejteni?Eltört valami, 2009. tavaszán eltört az egész.Én is eltörtem, lehet hogy így kellett lennie, de most valahogy előjött a sok emlék. Nehezen engedek el dolgokat, nagyon nehezen. Szerintem ez gyengeség, de nem tudom legyőzni, ilyen vagyok.Gyenge vagyok, és  nehezen dolgozom fel, hogy kipukkadt a buborék.Már az is haladás, hogy látom a buborékot. Bájbáj naivitás
....hellószia pofonsorozat!!!

Vízfölöttalatt

"Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. 

Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod.

 Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást." O.Nóra 

Nem tudok irányítani, vagy nem akarok irányítani? Én dobom fel magam a vízfelszínre, vagy amúgy is felhoz a víz? Nem tudom jelenleg erre a választ, csak azt hogy lebegek. Nem rossz állapot ez, egyre jobban azt érzem, hogy ez nem negatív. Valami mindig történik, mindig mást akarunk... Néha  magányosak vagyunk és egyben  egyedüllétre vágyunk. Néha unatkozunk, néha alig várjuk, hogy lecsillapodjanak körülöttünk az események.
A legjobb tényleg belebújni a pillanatba, amikor csak úgy sétálsz és perzsel a nap, amikor egy jót nevetsz, egy váratlan találkozás, ölelés, vagy csak kapsz egy  mosolyt egy idegentől. Amikor össze vagy törve, az ilyen apróságok is nagyon sokat jelentenek. Remek érzés, mikor megtanulod élvezni a pillanatot.

 

Majdnem mindig telitalálat...

Oravecz Nóra

"Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később.. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod. Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást."

 

http://fuszerespolc.wordpress.com/

Arany és Kékszemű...és kettő van belőle...

Egy éve...

Még mindig  megmagyarázhatatlan...nem múlik a düh. Marad a merengés, a szomorúság.
Hihetelen, de egy éve nagyot hibáztak az angyalok....

Mozaik

Sosem szerettem a kirakóst, néha nekirugaszkodtam, hogy unaloműzés - képpen,   összerakjak néhány könnyebb képet, na meg a többiek kedvéért, de igazán sosem tudott lekötni.
Minek  szétdarabolni, ha már egyszer egyben volt, és hányszor vagyunk képesek újra és újra összerakni a részeket?Minél apróbb, annál nehezebb nekiindulni, sosem vágytam ilyesféle kihívásokra. Szeretem a stabilitást, a biztos pontokat, a teljes egészt. Jó ha rend van körülöttem, sőt megnyugtat.

Most viszont, az idilli, tökéletes biztonságom, amihez hozzá voltam szokva ripityára törött. Biztosan meg van az oka annak is hogy miért pont most, de hogy darabokban van ahhoz most már nem fér kétség. És itt a nagy feladat, összeillesztgetni, próbálkozni, és tanulni. Már az is látszik, hogy nem egy gyors folyamat, de ezen nem vagyok meglepődve, én ilyen vagyok. Lassan, de újraépítem magam, beengedem az újat. Legalábbis ez a terv, néha megtorpanok, de azért már összeállt néhány szelet a kirakósból. A játék legfontosabb része a tükör, amiből a saját arcképem néz vissza rám, olykor idegenre, néha cinkostársra, vagy barátra.  Minél mélyebben vagyok annál több eddig ismeretlen réteg kerül felszínre.Ez már önmagában nagy változás, olykor mindenkinek szüksége van rá, még ha nem is látjuk be.

Mindenesetre most már nincs visszaút, nem halogathatom a változást, kipukkant a buborék, én egyenlőre a földön, de hiszek benne, hogy ha lassacskán is de összeáll a mozaik, minden alkotóelem egymásba fonódik nagy munkával,de hamarosan újra a szivárványszínek biztonságából nézek szembe a tükörképemmel.

Talán.

"Talán könnyebb a kitaposott utat járni. Önmagunk kijelölt kalickájában kőrözni. Megéri kiszállni... fel a felhők fölé..."

Forrás: http://www.thesecret.hu/blogok/selenne/canossa-jaras

ahhhh

Arcom a lepedőn.

Találtam egy képet, megfogtam, igen ez kell nekem. Ezt érzem most. Kinyitom a blogom, és jó pár hete az utolsó bejegyzésemben hasonló kép fogad. Igen, így vagyok. Nem változik semmi, ha mégis, nagyon lassan, nem is engedem hogy változzon, ha mégis lazítok picit, tévútra kerülök, nem tesz jót, nem bírok magammal, ha egyáltalán ez én vagyok...
Legszívesebben egész nap a takaró alatt kuporognék összekulcsolva a térdeimet a két karommal, ehelyett, helyt kell állni, mosolyogni a kirakatban, várni valamire amit  néha nem is hiszem hogy eljön. Aztán magamra ordítok, hogy igenis eljön, csak be kellene végre fogadni...nem tudom, mennyi idő kell még?! Mindjárt egy éve lesz... és a hullámok egyre nagyobbak. Nem sírom vissza, ésszel felfogom hogy miért van...de sokszor visszazuhanok. Néha szívesen eltolnám az időt sávosan, nem mondom hogy sokkal bölcsebb lettem, de talán olykor kis angyalként odasúgnám az intő dolgokat múltbéli magamnak. Nem érdemes várni, menni kell, haladni, túllépni. Nem tudom, hogy valaha ezt meg tudom e tanulni, annyira ragaszkodom dolgokhoz, hogy elzárom magam elől a jelent. Tisztában vagyok ezzel. Talán ez már haladás.Egyszer biztosan menni fog, hogy késő lesz e nem tudom, talán sohasem az. Addig maradnak a kérdések, a merengés...most pedig megyek és összekulcsolódom...

Összeszét

Van, hogy szabadságot érzek. Ez néha félelmetes, néha felvidít. Eddig is egyedül voltam legtöbbször, ebben nincs nagy változás, de lelkileg is egyedül lenni, hogy nincs biztos pont az összességében nagy kihívás, vagyis ennek a kezelése...Nem tudom még kezelni, és annyian vannak akik ezt kihasználják. Jobb lenne ha ők nem közelítenének, még egy ideig. Ha összeraktam magam, már úgy sem fognak érdekelni, de addig azt hiszem védtelen vagyok, szóval takarodjatok. Most ezt bénaságnak hívom halkan, de majd megtanulom, és egyedül is menni fog...de most kell az erő, mert ez nehéz, folyton érzem a súlyt és nem akarom megszokni.

Hiányzik az ölelés.

minden mese...

Érzed?Érzem.

STAY

Vízfölé hajló nyári óriások...

!

Tetszik...

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
És akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.
Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél.
Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.
Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.
Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.
S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...

Rúzsa Magdi- Egyszer

Egyszer rámtalálhatnál...

YoU..

I go to sleep every night thinking of you.

At the same time, I wanna hug you I wanna wrap my hands around your neck

Hozd fel Isten azt a napot...

Kedd este ez csap arcon..

Homo nosztalgikusz..

:)

Retro szerelem

Imádom az ilyen képeket, olyan mintha akkor hatalmas idill uralkodott volna, pedig aztán nem volt minden "fenékig tejfel" úgy sejtem:)

French vintage...

Source: frenchgardenhouse.com via Suzanne on Pinterest

Köszönöm, ez pont megfelel!!Szeretném!!!!!

4711

4711...body sorbet lotion...elfogyott...minden elfogy egyszer, mint annak a fiúnak a szerelme akitől kaptam.
Az emlékek is elfogynak, ha nem örökítjük meg őket, de vannak emlékek, amik sosem múlnak el, még akkor sem, ha nem őrzi se kép, se film, se írás...Ezek belénk vésődtek, a jó dolgok erősen, mélyen mindig ott maradnak, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra a nehezebb órákban.

"Most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek."

Punnany Massif

 

Én

Igen, minden ember önző.De vajon így van rendjén? Hiszen azért dolgozunk, hogy megéljünk, együnk, megvegyük amire vágyunk és elutazzunk oda ahova szeretnénk. Megadni a szeretteinknek ugyan ezeket szintén nekünk is jó, hiszen ami annak jó akit szeretünk az minket is feltölt és boldoggá tesz. Saját szükségleteink kielégítése önzőség? Ha nem, akkor mi értelme magának az önző fogalomnak, hisz minden ember alapvető tulajdonsága hogy önmaga a világ közepe. A szerelmet, a boldogságot, a vidámságot mindenki magának akarja és mindent megtesz hogy megkapja. De így van rendjén? Mi lenne ha leszállnánk magunkról, ha kicsit elfordítanánk a fejünket, szétnéznénk a világba, majd lazán minden erőlködéstől mentesen amikor visszafordítjuk a fejünket, nem kellene semmiért küzdeni, hiszen az amiért eddig megfeszültünk, ott áll az ajtóban, csak be kéne engedni.

Álmatlanul

Álmodni jó, illetve jó lett volna, ha nem félig ébren történik és legalább egy összefüggő órát tudtam volna aludni ma éjjel. De nem tudtam, egyetlen pózban sem sikerült, minden végtagom saját magamnak volt útba, egyszerre fáztam és melegem volt, a szívem pedig úgy vert, hogy a párnában visszhangzott a dobogás.
Biztos mindenki ismeri az érzést, hogy nem áll le az agy, ha egy témát körbejárt jött a következő, majd egy újabb probléma, melyre félálomban rémesebbnél rémesebb megoldások születnek. Így jártam, és mivel szabadnap van, ma addig takarítok amíg le nem áll az agyam, de mint tapasztalható ebben az elhatározásomban is mint sok másban megakadályoz, hogy rá vagyok tapadva a monitorra...hátha történik valami, ami elvonja a figyelmet saját magamról és végre megpihenhetnek a tekervények.

Álmodni jó