Welcome

Helló világ!


Éljen a csütörtök este! Fejem fáj, hasam fáj, szemem kiszáradt. Az egész nap egy nyomott undor. Túlélés a cél, nem akarom így, utálom így, nem jó így.

Tegnap befejeztem egy könyvet, ami önmagában azt mondom, h egy semmi, de ha mögé teszed amit mögé kell, alkotásra bír. Összekötve. Hát igen.

".. tudtam, hogy erről akarok írni. Arról, hogy össze vagyunk kötve, hogy bármit teszünk, egymás életének szerves részei vagyunk, hogy kicsi a világ, de ha kinyitod a szíved észre fogod venni a szálakat, a kötelékeket, a kapcsolódásokat.. És azt, hogy valójában mekkora ez a világ. Hogy óriási, hogy nincs lehetetlen, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy együtt kell haladnunk, segítve a másikat.. Csinálhatjuk máshogy, de azzal mindent elrontunk. Mindent."

A könyv könnyen elvágta a láthatatlan láncot, nagyon bánt hogy egyre többször én is erre gondolok. Pafff...vége. Hogy csak akkor lesz megoldás ha eltűnünk hirtelen.Ne akarom kimondani, leírni se kellene, de ha benne van az agyamban akkor már úgyis mindegy. Beszélek össze vissza, nem akarok eltűnést, de nem akarok semmit. Akkor az ugyanaz?


Mindegy, ne figyelj, csak egy öleléshiányosribanc írogat össze vissza.

Húsvét

Nem tudom mit gondoltam egy ÉVe...javarészt semmit. Nem akartam gondolkodni, máig sem tudom h jó volt e. Valószínűleg nem jó, nem fogtam fel a dolgok súlyát. Igen és önző is vagyok. De ha egyszer úgy éreztem hogy az a normális , az a helyes út...Az volt a helyes út. Azóta KÜZDELEM. A legnagyobb ellenségem a saját agyam, néha önálló életre kel, és amit elképzel...hát attól meneküljön mindenki, mert általában beteljesül. Lehet, hogy már átéltem ezt?Vagy csak egyszerűen bevonzom...nem tudom irányítani, elvisz a szívem. Nem szeretem a határokat, a korlátokat, rosszul vagyok tőlük. Akkor előjön a "csak azért is..." na az a legrosszabb...Néha sikerült befolyásolni saját magam, akkor  a "mesterségest" is sikerül bevonzani, de ha nem figyelek kicsit oda...összeomlik minden.
Azt hiszem, ezt még gyakorolnom kell. De meddig kell tanulni. Szeretnék én is valakinek LENNI. Valakinek úgy lenni mint senki másnak. Szeretném ha egy másik pici szív is bennem dobogna már, vágyom rá. De várnom kell az agyamra, amíg tanul, vagy a sorsra, vagy az univerzumra, nekem mindegy, de türelmetlen vagyok. Nem jó így. Legyen változás már. Elhagy az erőm, szanaszét vagyok. Eltelt egy év. Más idők járnak, azt hiszem azért jobban vagyok, de nem tudom h ez jó e, jobb e, vagy csak egy állapot.Magamtól kell segítség, de béna vagyok. Körülöttem a világ. Én vagyok. Élek, Mozgok.Üres vagyok...ez az ami fáj. Tátong, és ez emészt, ÜRES VAGYOK. Segítsen már aki vár, segítsen már. Érzem szét rág, SEGÍTSEN már az AKIT szintén így rág...

Teafaolaj

Teafa olaj párolog.A mellemen csillog, érzem, hogy a bennem a természet, apró elemek alkotnak. Jó is az, ha érzed a földet a lábad alatt, amikor nem választ el a beton, az emeletes ház, hanem, a lábad a talajt éri, összeér az energia, egyensúlyba kerül minden. Természet a tied és te az övé. Ezért jó a nyár, többször lehet összeforrni. Sokszor megyek a járatlan utakon, a sárban, a fűben, kell az érzés, kell a szabadság. Hozzá kell érnem a tisztához.Kell a föld, el kell hogy érjen az energia, különben kibillenek.

Szeretem a tiszta érintést, amikor érzed hogy úgy van jól. Össze illik. Ritka pillanat, pótolja a földet, ha harmónia van bármiben is akkor semmi más nem érdekel, abba kapaszkodsz, mert a jó felé mész.  Önkéntelenül bevonz, mert tudja hogy szükséged van rá. Nem hagy magadra, irányít, húz vonszol, ellenkezhetsz, de a végén úgyis ott kötsz ki. Átlépsz a korláton és ott teremsz ahol jó. Tehetsz bármit ez mindig így lesz.

Ég a gyertya, kettő. Kezd úgy fájni a magány, hogy nem bírom elviselni, ha valami páratlanul van. Semmiben, először nem vettem észre ezt, hogy tudatos, de amikor véletlenül 3 vagy 1  volt valamiből körülöttem, rossz érzést keltett, akkor egy se legyen. Pedig 1 meg 3 az négy, lehetne két pár is két boldog pár de hogyan?  2 meg 2, szuper, de nem tökéletes. Nincs tökéletes, nem lehet, elrontottuk. Vissza vissza kapunk, de nem lehet.

Gyávaság, félénkség, butaság és felemészt, mert nem lehet hazugságban élni, nem bírok. Lehet másra kenni de nyilván nem vagyok kész. Nem megy a hazugság, pedig milyen jól esne folytatni a hazugságot, mindenki örül, mindenki boldog és nyugodt, csak én nem. De mit számít az ha a körítés rendben van. Szinte el is feledkezünk arról akiért aggódunk, akkor is mindennek csak magára gondol, nem arra akiért aggódik,  vannak kivételek, de sajnos nem ilyen egyszerű...bárcsak az volna...

Azt hiszed, hogy jobb lesz egy korty bortól, de nem. Egy korty lehet. Jól esik. Hívja a másikat, de a harmadik már előkotor minden  érzést amit pont el akartál nyomni vele. Ő is ellenem van? A pohár borom? Vagy pont támogat? Előkotorni jó dolog? Nekem?Most? Miért nem vár, amíg lesz valami ami mögé kotorhatok mindent, lesz valaha ilyen? Had lépjek ki ebből, ha nézzem hogy milyen volt ez, milyen nehéz volt, de túl vagyok rajta, ha merengjek, mintha ez a múlt volna!

Ülök a teraszon, ég a gyertyám, kettő. Még midig kettő, ez már így marad. Itt a borom is, régóta merengünk esténként együtt. Most is kábít, előkotor, de már mindegy. Nincs jövő nincs választás. Eltelt az idő, mert ebben az életben csak ennyi volt. Ezt hoztuk ki belőle, biztos megvolt minden amit elvár a világ. Gyerekek, unokák, ünnepek, utazunk, nyaralunk, játszunk, ohh de mennyit tudunk játszani. Milyen jó is játszani. Játszottunk végig, én,  a természet, a vágyak, az álmok...és itt gőzölög, áthat, csillog  a mellemen a  teafaolaj...

IloveFadd

Nem kell más csak a szám-ra-a- szád:)

OJD

"...a kéz lehull, csak az éjféli madár súrolja ablakom. A vágyam burjánzik vakon. A lepedőn körül az emlék virága..."