Teafa olaj párolog.A mellemen csillog, érzem, hogy a bennem a természet, apró elemek alkotnak. Jó is az, ha érzed a földet a lábad alatt, amikor nem választ el a beton, az emeletes ház, hanem, a lábad a talajt éri, összeér az energia, egyensúlyba kerül minden. Természet a tied és te az övé. Ezért jó a nyár, többször lehet összeforrni. Sokszor megyek a járatlan utakon, a sárban, a fűben, kell az érzés, kell a szabadság. Hozzá kell érnem a tisztához.Kell a föld, el kell hogy érjen az energia, különben kibillenek.
Szeretem a tiszta érintést, amikor érzed hogy úgy van jól. Össze illik. Ritka pillanat, pótolja a földet, ha harmónia van bármiben is akkor semmi más nem érdekel, abba kapaszkodsz, mert a jó felé mész. Önkéntelenül bevonz, mert tudja hogy szükséged van rá. Nem hagy magadra, irányít, húz vonszol, ellenkezhetsz, de a végén úgyis ott kötsz ki. Átlépsz a korláton és ott teremsz ahol jó. Tehetsz bármit ez mindig így lesz.
Ég a gyertya, kettő. Kezd úgy fájni a magány, hogy nem bírom elviselni, ha valami páratlanul van. Semmiben, először nem vettem észre ezt, hogy tudatos, de amikor véletlenül 3 vagy 1 volt valamiből körülöttem, rossz érzést keltett, akkor egy se legyen. Pedig 1 meg 3 az négy, lehetne két pár is két boldog pár de hogyan? 2 meg 2, szuper, de nem tökéletes. Nincs tökéletes, nem lehet, elrontottuk. Vissza vissza kapunk, de nem lehet.
Gyávaság, félénkség, butaság és felemészt, mert nem lehet hazugságban élni, nem bírok. Lehet másra kenni de nyilván nem vagyok kész. Nem megy a hazugság, pedig milyen jól esne folytatni a hazugságot, mindenki örül, mindenki boldog és nyugodt, csak én nem. De mit számít az ha a körítés rendben van. Szinte el is feledkezünk arról akiért aggódunk, akkor is mindennek csak magára gondol, nem arra akiért aggódik, vannak kivételek, de sajnos nem ilyen egyszerű...bárcsak az volna...
Azt hiszed, hogy jobb lesz egy korty bortól, de nem. Egy korty lehet. Jól esik. Hívja a másikat, de a harmadik már előkotor minden érzést amit pont el akartál nyomni vele. Ő is ellenem van? A pohár borom? Vagy pont támogat? Előkotorni jó dolog? Nekem?Most? Miért nem vár, amíg lesz valami ami mögé kotorhatok mindent, lesz valaha ilyen? Had lépjek ki ebből, ha nézzem hogy milyen volt ez, milyen nehéz volt, de túl vagyok rajta, ha merengjek, mintha ez a múlt volna!
Ülök a teraszon, ég a gyertyám, kettő. Még midig kettő, ez már így marad. Itt a borom is, régóta merengünk esténként együtt. Most is kábít, előkotor, de már mindegy. Nincs jövő nincs választás. Eltelt az idő, mert ebben az életben csak ennyi volt. Ezt hoztuk ki belőle, biztos megvolt minden amit elvár a világ. Gyerekek, unokák, ünnepek, utazunk, nyaralunk, játszunk, ohh de mennyit tudunk játszani. Milyen jó is játszani. Játszottunk végig, én, a természet, a vágyak, az álmok...és itt gőzölög, áthat, csillog a mellemen a teafaolaj...
Szeretem a tiszta érintést, amikor érzed hogy úgy van jól. Össze illik. Ritka pillanat, pótolja a földet, ha harmónia van bármiben is akkor semmi más nem érdekel, abba kapaszkodsz, mert a jó felé mész. Önkéntelenül bevonz, mert tudja hogy szükséged van rá. Nem hagy magadra, irányít, húz vonszol, ellenkezhetsz, de a végén úgyis ott kötsz ki. Átlépsz a korláton és ott teremsz ahol jó. Tehetsz bármit ez mindig így lesz.
Ég a gyertya, kettő. Kezd úgy fájni a magány, hogy nem bírom elviselni, ha valami páratlanul van. Semmiben, először nem vettem észre ezt, hogy tudatos, de amikor véletlenül 3 vagy 1 volt valamiből körülöttem, rossz érzést keltett, akkor egy se legyen. Pedig 1 meg 3 az négy, lehetne két pár is két boldog pár de hogyan? 2 meg 2, szuper, de nem tökéletes. Nincs tökéletes, nem lehet, elrontottuk. Vissza vissza kapunk, de nem lehet.
Gyávaság, félénkség, butaság és felemészt, mert nem lehet hazugságban élni, nem bírok. Lehet másra kenni de nyilván nem vagyok kész. Nem megy a hazugság, pedig milyen jól esne folytatni a hazugságot, mindenki örül, mindenki boldog és nyugodt, csak én nem. De mit számít az ha a körítés rendben van. Szinte el is feledkezünk arról akiért aggódunk, akkor is mindennek csak magára gondol, nem arra akiért aggódik, vannak kivételek, de sajnos nem ilyen egyszerű...bárcsak az volna...
Azt hiszed, hogy jobb lesz egy korty bortól, de nem. Egy korty lehet. Jól esik. Hívja a másikat, de a harmadik már előkotor minden érzést amit pont el akartál nyomni vele. Ő is ellenem van? A pohár borom? Vagy pont támogat? Előkotorni jó dolog? Nekem?Most? Miért nem vár, amíg lesz valami ami mögé kotorhatok mindent, lesz valaha ilyen? Had lépjek ki ebből, ha nézzem hogy milyen volt ez, milyen nehéz volt, de túl vagyok rajta, ha merengjek, mintha ez a múlt volna!
Ülök a teraszon, ég a gyertyám, kettő. Még midig kettő, ez már így marad. Itt a borom is, régóta merengünk esténként együtt. Most is kábít, előkotor, de már mindegy. Nincs jövő nincs választás. Eltelt az idő, mert ebben az életben csak ennyi volt. Ezt hoztuk ki belőle, biztos megvolt minden amit elvár a világ. Gyerekek, unokák, ünnepek, utazunk, nyaralunk, játszunk, ohh de mennyit tudunk játszani. Milyen jó is játszani. Játszottunk végig, én, a természet, a vágyak, az álmok...és itt gőzölög, áthat, csillog a mellemen a teafaolaj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése