Ha megmozdul a víz, az már a múltam:
hajdani kölykök s rekkenő nyarak.
A nyűg, a bűn, a szenny, s amit tanultam
azután jött csupán, és itt maradt.
Most azt csodálom, hogy bele se fúltam,
s látok egy korty Dunát az ég alatt.
Hol vagytok, fiúk, mily Eliziumban?
Mi rejt? Folyondár? Mohos, vén falak?
Csobbanó évszak, hogy tudtad kimérni,
a vakációk indiánmeséi
meddig szabadok, s mettől tiltanak?
Fogjatok körül nádak, fűzfaágak,
ahogy anyáink a burokba zártak,
s tengerben ringtunk benn, a szív alatt!
