2007. szeptember 30., vasárnap

Gondolatok



Vasárnap, újra vasárnap.Nem panaszkodom, jól telt a hétvége!Ha egy szoval kellene megfogalmazi tömören valószínű, hogy az elmúlt pár napot a TÁNC szóval illetném!
Igen, táncoltunk próbán és a szombati táncházban!Nagyszerű dolog a táncház, de azt hiszem, hogy a legtöbb ember nem igazán érti, hogy miről írok!
A táncházban népzenére néptáncot táncolnak az emberek!Köznyelven: egy meghatározott rétegnek tartott "party"!Igen csak hangulatos "party" volt.:)Furcsa annak aki nem szokott hozzá ehhez a légkörhöz, de mégis van valami ami miatt az odalátogatókat nagyon jó érzések árasztják el!
Rengeteg féle ember, ismerősök és ismeretlenek, de mindenkit összeköt egy dolog, a tánc.Jó érzés oda tartozni, hiszen önmagában jó dolog valahova tartozni. Bevallom, hogy nagyon büszke vagyok, hogy az én életem része a néptánc!Büszke vagyok, hogy ehhez közösséghez tartozom!

Nem kellene így lennie, de különleges dolog manapság ez!Hiszen mindenki ismerhetné, mindenki szerethetné, de sajnos a legtöbb embernek fogalma sincs róla h mi fán terem és milyen értékeket őriznek ezek a néptáncegyüttesek, koreográfusok, tánctanárok, és táncosok!
Nagyképűen hangzik így visszaolvasva, de így érzek!:)

A táncházhoz visszatérve: A táncosoknak lehetősége volt kalotaszegit, székit, mezőségit, mezőföldit, bukovinait és szatmárit táncolni.(remélem nem hagytam ki semmit:)
A zenét a Bartina és a Vornyik zenekar biztosította...remélem legközelebb is lesz lehetőségem ellátogatni egy hasonló fergeteges "partyra":)gyertek Ti is!

A képen a Bartina Néptánc Együttes Hortobágyi koreográfiájának egy jelenetét látható:)

2007. szeptember 27., csütörtök

No Tandíj!!!!!!!!!!!

Főiskola: nem + lufik a tandíjra

A csendes tiltakozás és a hol komoly, hol kifejezetten derűre okot adó beszédek után közel ezer lufi emelkedett az égbe - sikeresen és villámgyorsan lezajlott a tandíjellenes hallgatói demonstráció a Dr. Molnár László Emlékparkban ma este. Tömegbázisdemokrácia a DO-n.


Gyülekezési örvény

A helyzet, jelentem, változatlan, a szép emlékű menzabulik és a Critical Mass mellett a legtöbb jó csaj még mindig tandíjellenes demonstráción lelhető fel a főiskolai szcénában, pont mint Szegeden a boldogult kilencvenes évek legelején, vagyis akkor, amikor a mostani demonstrálók többsége a betűvetést tanulta 1. oszt. tanként.

Komolyra fordítva

A helyzet annyiban is változatlan persze, hogy amióta világ a világ, folyamatosan tart a hallgatói képviseletek kontra kormányzat meccs – hol a nettó jogtiprás (pl. a hallgatói autonómiák ügyében), hol a tandíj (vagy hogy is nevezzük) lebegtetése/bevezetése körüli hercehurcák okán. E sorok írója '88 őszétől jegyzett résztvevője (esetenként tevőleges alakítója) a hallgatói demonstrációknak, vagyis túl sok újat e tárgyban a főiskolai HÖK mai megmoccanása sem hozott – bár azt feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy ez a lufis momentum ragyogó ötlet, lehetett a szavakkal játszani, meddig jutnak a léggömbök és hol pukkannak ki, ugyebár. A közpark közepén lévő szökőkút pedig feldíszítve is gyönyörű – hiába no, a hallgatói szépérzék is konstans tényező, lásd mint fent. Meg a lányeg: a Dunaújvárosi Főiskola hallgatói képviselete (HÖK) is csatlakozott az országos demonstrációsorozathoz.
A rendezők a készülődés ismerős lázában rendezkednek, egy Spongya Bob-pólós csákesz éppen a szökőkútba gázol, hogy elrendezze a nagy N meg a nagy O betűt, a végén NO TANDÍJ felirat díszeleg középen, mécsesekből – látványos és nem túl bonyolult jelsor, de hát egy tandíjellenes demonstráció mégsem filozófiaszigorlat, ahol mindent töviről hegyire ki kéne fejteni.

Fizetési meghagyás

Mindenkinek jut lufi, a HÖK ezret rendelt, el is fogy az utolsó szálig, bár szelíd becslésem szerint akad legalább kétszáz ember, aki a megszerzett lufival azonnal odébbáll – a Dr. Molnár László Emlékparkban mintegy nyolcszázan maradhatnak, mire (bő húsz perc késéssel) elkezdődik a demonstráció.

"Társadalmi katasztrófa"


A Himnusz hangjai után elsőként Nagy József, a helyi HÖK elnöke lép a mikrofonhoz, rövid, de viszonylag határozott tandíjellenes ostorozásba fog és méltatja az országos kezdeményezés eddigi állomásain tapasztalt összefogást – közben (okosan) elhelyez néhány korrekt panelt arra vonatkozóan, hogy milyen jó együtt, politikamentesen és ércekkel alátámasztva demonstrálni a tandíj ellen, valamint mennyire jó, hogy ilyen sokan hallgattak a HÖK hívó szavára.
A "Jó szerencsét!" köszöntést még visszhangozza a tömeg, utána viszont csendben hallgatják a hallgatói képviselet vezetőjét – akinek szavaiból, tény ami való, hiányzik az ilyenkor szokásos "követeljük" fordulat és a "Mert ha nem…" kezdetű mondatra is hiába hegyeztük a tollat. (Pedig, kedves demonstrálók, csak így lehet – a kormányzatok platformfüggetlenül megsarcolnak minden megsarcolható réteget – a helyzet e téren is változatlan –, így az egyébként példás összefogás és érdekérvényesítő erő idővel kifullad és hamvába hal. Ne legyen igazam persze.)

Teher alatt nő

Más hangot és más tónust ütött meg Fehér Gergely, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) szociális ügyekért felelős elnökségi tagja, aki szerint a tandíj nemcsak káros a felsőoktatás szereplőire nézve – merthogy, ugyebár, fizetni kell, nem is keveset –, de egyenesen társadalmi katasztrófával fenyeget. Mint Fehér Gergely kifejtette, idén nem utolsósorban a tandíj bevezetésének hatására huszonnégyezer fővel kevesebb diák jelentkezett a felsőoktatás intézményeibe, s félő, hogy a kormányzati elképzelések nyomán a tehetség helyett a tehetősek terepe lesz a szféra. A tandíj a HÖOK-vezető "olvasatában" kollektív büntetés, hiszen egy egészen szűk réteget nem számítva mindenki fizet – vagyis kizárja a tehetséges, de szociálisan hátrányos helyzetű diákokat az intézményekből. Ráadásul nem versenyt teremt, hanem sok esetben átléphetetlen akadályt állít, a várt-remélt minőségi felsőoktatás és versenyhelyzet helyett árkartellt alakít ki, miközben fittyet hány arra az állami feladatra és felelősségre, lesznek-e felkészül orvosok, tanárok, mérnökök.

"Ezer lufi nevében!"


A HÖOK-vezető után újra Nagy József lépett a mikrofonhoz, s pillanatok alatt bebizonyította azt az ősi tézist, miszerint improvizálni csak a legnagyobbak képesek – a két komoly szónoklat után következtek a derű percei. Nagy József a sajtó jelenlévő munkásait "ezer lufi nevében" biztatta például arra, hogy vigye az esemény hírét azzal a céllal, hogy "ezt a tandíjat váltsuk le", majd további kitartásra buzdította hallgatótársait és felhívta a figyelmet a döntéshozók felelősségére is, végül azt is felemlítette – ekkor már tényleg nagyon sokan kacagták –, hogy a füvekre jó lesz vigyázni.
Ám a füvekrevigyázás előtt még következett a csúcspont, közel ezer fehér, No Tandíj felirattal ékes lufi indult az égbe fel, aztán széledt a tömeg, páran meg rákérdeztek: ennyi volt?
Úgy tűnik, egyelőre igen.

07/09/25/070925_tandij4.jpg


Ny. Öcaline
(Dunaújváros Online Hírek)



2007. szeptember 23., vasárnap



Semmi sem tökéletes...

"A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha elfelejtenéd - elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
S ha elfelejtenéd - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De Te is tudod, hogy kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
A csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk - elvisz a szél

Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz, már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
S ha nincsen barátod - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De Te is tudod, hogy kimondhatatlan"/Bródy János/

2007. szeptember 22., szombat

Szüret


"Jó bor ez gazda, jó szőlő hozta,
Áldja az Isten, a
ki palackozta!"

-Ma szüreteltünk a szekszárdi Porkoláb völgyben.

2007. szeptember 16., vasárnap

Moldvai öves


Szekszárd 2007. Szüreti Fesztivál-Nagyegyüttes

Szüretszépe választás 2007.

Én zsűriztem a lányokat:)szépek, szépek...!



Hajrá Frucci!!!Hajrá Susi!!Hajrá Ancsa!!!Hajrá Dóri!!!

(semmi elfogultság)

Moldvai tánc

Sajnálatos módon nem táncolok a felvételen, de ez egy kivételes alkalom volt, csak a kamerás szerep maradt:(

2007. szeptember 15., szombat

Most ez esik jól a puppe szívnek..




Koncz Zsuzsa- Rohan az idő

" Rohan az idõ, elmúlik a nyár,
Közeleg az õsz,
elmúlnak a szép napok
hamar,
jönnek a bús,
álmodozó, hûvös éjszakák.
Rohan az idõ, elmúlik az õsz,
Évek múlnak el,
megállítanám, de nem lehet,

Mert az idõ könyörtelen vonatán fut minden tovább.
Jöjj el hát, ne várjak rád!
Amíg lehet veled leszek, és úgy szeretlek én,
mint senkit se még.

Jöjj el hát, mert ha válni kell,

Vissza nem jõ ez az idõ,
és nem pótolhatod sohase már. "

(írta: Szörényi Levente)

2007. szeptember 14., péntek

Ellopták Mazsolát...!!!


"Kifosztották a tévészékházat ostromló garázdák a Magyar televízió történelmi kiállításának tárlóit. A rablók elvitték a Cicavízió népszerű bábfiguráit, a legendás Mazsolát, Manócskát, Tádét és Böbét."
Mazsola emlékére most íme a kedvenc mesém a Futrinka utcából!

A csutkababa

Szép időben, mikor a rét fölött hosszú szálakban úszott az ökörnyál, Mazsola legszívesebben a ház körül turkált.
Esős napokon azonban bekényszerült a szobába, s ilyenkor bizony kezdetét vette a nyafogás:
- Manócska, Manócska, hadd játsszam a sakkfigurákkal!
- Hogyisne, letörne a fejük, s akkor hogyan sakkozzunk Varjú barátommal?
- Faragj nekem is sakkfigurákat, Manócska!
- Hiszen nem is tudsz sakkozni!
- Nem baj, katonásdit játszanék velük!
- Ó, hát katonásdit babszemekkel is játszhatsz!
És Manócska különféle lapulevélzacskókból különféle babokat adott Mazsolának: nagy, lila babszemeket fekete csíkkal, fehér pöttyös fekete babokat, halványsárgákat, barnákat, hófehéreket, minden színből egy-egy marékravalót. Rövid idő múlva annyi babszemvitéz menetelt a padlón, hogy lépni sem lehetett tőlük. Mazsola főzőkanállal vezényelte őket, és vígan énekelt:
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére.
Mert a rétes igen jó,
Katonának az való, trarará!

Felbuzdulva a babszemek sikerén, Manócska újabb mulatságot eszelt ki: répából, karalábéból, burgonyából egész állatkertet farigcsált Mazsolának. Mazsola pompásan szórakozott, de játék közben megeszegette a répa- meg karalábéfigurákat, s az állatkert apránként elfogyott. Manócska akkor kukoricacsutkából készített ökröket. Ezek már nem ízlettek Mazsolának. A csutkababát sem ette meg, aminek kukoricacsuhéból volt a ruhája és sárga kukoricabajuszból a hajfonata.

Ezt a csutkababát nagyon szerette Mazsola. El sem aludt volna nélküle. Napközben meg a jó meleg kályhalyukban játszadozott vele, s egyre mondogatta:
- Ne csámcsogj, csutkababa! Ne ugrálj annyit, csutkababa! Töröld meg az orrocskádat, csutkababa!

Manócska ilyenkor nyugodtan végezhette a házimunkát. De volt ám úgy is, hogy Mazsola ráunt a csutkababára, és azt akarta, hogy Manócska szórakoztassa őt.
- Most nem érek rá, Mazsola! - magyarázta neki Manócska. - Látod, a bakancsomnak levált a talpa, s ha nem javítom meg, nem lesz, amit a lábamra húzzak. Hagyj hát dolgozni, és játsszál szépen a csutkababáddal.
Mazsola erre földhöz vágta a csutkababát, kijelentette, hogy azzal nem lehet játszani, és bevonult a kályhalyukba.
Pár perc múlva kopogtattak az ajtón. Fülöpke lépett be, Nyúlanyóék fia, aki körülbelül akkora lehetett, mint Mazsola, csak a füle nőtt sokkal hosszabbra. Gyertyát jött kölcsönkérni, mert kialudt náluk a villany, mire meg beértek volna a Futrinka utcába, éppen bezárt volna a bolt.
Mazsola kikukkantott a kályhalyukból.
- Mi az, nincs gyertyátok? - kérdezte fitymálva. - Nekünk egy egész dobozzal van! Ugye, Manócska?
- Az ám, mert nekünk meg villanyunk nincs! - nevetett Manócska, miközben gyertya után kutatott a faliszekrényben. Fülöpke a fülét billegtette, hogy Mazsola is nevessen, de Mazsola nem nevetett, hanem visszahúzódott a kályhalyukba, és mérgesen röfögött valamit.
Akkor vette észre Fülöpke a földön heverő csutkababát.
- Milyen helyes kis baba! - hajolt le hozzá. - Játszhatnék vele egy kicsit?
- Hozzá ne nyúlj! - visított Mazsola, és kiugrott a kályhalyukból. Felkapta a csutkababát, és vadul magához szorította. - Ez az enyém, tudod? Ezzel te nem játszhatsz!
Hátat fordított Fülöpkének, az meg csak hüledezett.
- Hiszen nem akartam megenni! - makogta sértődötten. - Különben is van nekem otthon káposztatorzsából olyan nyúlhadseregem, de olyan, amilyet te még nem is láttál!
Manócska ezalatt előkotorta a gyertyát, és odaadta Fülöpkének.

- Köszönöm szépen addig is - hajtotta meg Fülöpke a jobb fülét. - Sietek vele haza, mert az egész család sötétben ül.
Elköszönt, Manócska pedig visszatelepedett a zsámolyra, hogy folytassa a félbehagyott munkát.
Kisvártatva odadörgölődzött hozzá Mazsola.
- Unatkozom! - mondta panaszosan.
- Pedig most nyugodtan játszhatsz a csutkababáddal! - nézett rá Manócska a szemüvege alól. - Senki sem akarja elvenni tőled.
- De mit játsszam vele? - nyafogott Mazsola. - Már unom etetni meg csucsujgatni. Találj ki valami mást, Manócska, hogy mit játszhatnék vele!
Manócska a fejét rázta:
- Sajnálom, Mazsola, én most nem érek rá ilyesmire. Fő a fejem a gondtól, hogyan javítsam meg ezt az ócska bakancsot. Ha viszont Fülöpke még itt volna, biztosan kitalálna mindenféle érdekes játékot. Ők sokan vannak otthon testvérek, és sokféle játékot tudnak.
Mazsola töprengett, töprengett, azután azt mondta:
- Kár, hogy nincs itt Fülöpke!
- Bizony, kár! - helyeselt Manócska. - Ő inkább ráért volna veled játszani, mint én.
Mazsola ezt megjegyezte magának, és mikor pár napra rá Fülöpke meghozta a kölcsönkért gyertyát, kedvesen kínálgatta neki a csutkababát:
- Tessék, Fülöpke, játsszál vele!
Fülöpke megörült, mert testvérei épp aznap reggelizték meg az ő torzsából faragott nyúlhadseregét, és nem volt mivel játszania. Bebújt hát Mazsolával együtt a kályhalyukba, ahol is azt játszották, hogy a csutkababa beteg, el kell hívni hozzá a doktor bácsit. Először Fülöpke volt a nyúl doktor bácsi, azután Mazsola terítette magára a törülközőt köpenynek, és ő lett a malac doktor bácsi. Később ugyanez a törülköző fodrászköpennyé változott, és fodrászosdit játszottak. Hol Mazsola vágott le egy kicsit a csutkababa hajából, hol meg Fülöpke. A csutkababa haja mind rövidebb és rövidebb lett, végül teljesen megkopaszodott. Akkor új hajat lehetett készíteni neki kukoricabajuszból. Aztán meg énekeltek neki, hogy elaludjék. Olyan jó játék volt mindez, hogy Fülöpke el is feledkezett a hazamenetelről. Az öreg varjú kopogott be csőrével az ablakon:
- Hej, Fülöpke, fölöttetek szálltomban hallottam, hogy szidnak otthon, amiért nem találsz haza!
Fülöpke megijedt, hogy nem kap vacsorát, és hazaszaladt. Mazsola sírt:
- Miért ment haza Fülöpke, még akartam vele játszani!
És Manócska hiába csitította, békítgette, csak bömbölt torkaszakadtából Fülöpke után. Végül Manócska azt mondta neki:
- Szólni fogok Fülöpkének, hogy máskor ne jöjjön át hozzád játszani, mert utána nem győzöm a visításodat hallgatni.
Erre Mazsola elhallgatott.
Álmodjatok szépeket, jó éjszakát gyerekek:)!

Első Híradó

Matúz Józsefné, az első magyar tévé-híradó első főszerkesztője

A Magyar Televízió 2007-ben, azaz ebben az évben lesz hivatalosan is 50 éves. Azért hivatalosan, mert ipari-kereskedelmi majd kísérleti adások már 1957 előtt, tehát jóval korábban is voltak, de az 1957 május elsejei élő közvetítés olyan jól sikerült, hogy utólag úgy döntöttek, legyen ez a Magyar Állami Televízió, mint intézmény születési dátuma. Matúzné 1957-ben került az akkor még a Magyar Rádió részeként működő Televízióhoz, és neve fogalommá vált. A „Matúzné”, így emlegették az 1960-as, 70-es és 80-as években, de a régi tévéseknek még mindig ő a Matúzné, nekünk régi híradósoknak a Rózsika. Megszervezője, majd 29 éven át a vezetője volt az első hazai TV Híradónak.

- A mi szakmánkban nem túl gyakori, hogy valaki a férje nevét használja,Te megmaradtál ennél a formulánál, és lettél a Matúzné. Még én sem tudom, 25 évnyi híradózás ellenére sem, hogy mi az eredeti neved.
Radnai Rózsa. Több oka volt, hogy nem használtam a lánykori nevemet, hozzá tartozott, hogy a televíziónál dolgozott akkor Radnai János is, egy kiváló sportszerkesztő és a sportműsorok hosszú időn át volt vezetője, akivel szinte egy időben kezdtük a televíziózást. Másrészt hangsúlyozni akartam a férjemmel való jó kapcsolatomat is, úgy szerettem hallani, hogy én a Matúz József felesége vagyok. De az is igaz, hogy ezen nem túl sokat gondolkoztam.

- Beszéljünk a lényegről, 1957 elején mivel foglalkoztál, hogyan kerültél a Televízióhoz?
1957 első hónapjaiban egyáltalán nem foglalkoztam a televízióval, jobbára azt sem tudtam mi az. 1957 tavaszán, talán áprilisában – a pontos időpontra már nem is emlékszem, szóval tavasszal véletlenül összetalálkoztam egy volt kollégámmal Mátai Lászlóval, aki a Népművelési Minisztériumban volt kollégám és megkérdeztem, most mivel foglalkozik, azt mondta a Televízióban dolgozik. Meglepődtem, van Magyarországon ilyen? Mondta igen, most indul, gondolkozzál rajta szeretnél-e ott dolgozni. Mire én azt feleltem, előbb talán látnom kellene milyen is a televízió. Azt válaszolta menjek el a Corvin Áruházhoz, annak egyik kirakatában ott látható egy tévékészülék. Tényleg elmentem oda, azt láttam, hogy az egy doboz, benne mozgóképek vannak, de ma már tudom, hogy szinkronból kiesett képeket láttam, mentek körbe-körbe, és én arra gondoltam, ha ez a tévé még ilyen kezdetleges, akkor nekem is van időm azt megtanulni.

- És meg is tanultad, nem is akárhogyan.
Tárgyaltunk a munkalehetőségről, és 1957. május 15-én a Televízió dolgozója lettem. Feladatom a televíziós hírek, a saját televíziós hírműsor megszerkesztése volt. Az első tévéhíradót, aminek még nem is ez volt a címe, hanem az, hogy Képes Krónika 1957. július másodikán, keddi napon sugároztuk.

- Ne ugorjunk ekkorát, hogyan dolgoztál és kik voltak az első segítőtársaid akkor?
Te választottad-e az első munkatársaidat? Mindenkit én vettem oda. De kezdetben tényleg egyedül voltam. A legelején arról volt szó, hogy nekem hetente egy alkalomra 10 perces összeállítást kell készítenem. Nem saját munkatársi gárdával, hanem azokkal, akik már ott dolgoztak, és azokkal az eszközökkel, amelyek akkor rendelkezésre álltak. Ha jól emlékszem összesen talán 18-an voltunk. Köztük kitűnő operatőrök, akik a televíziós szakma nagy operatőrei lettek, például Kocsis Sándor, Mezei István, Nagy József, rendezők közül ott volt már Katkics Ilona, és Zsurzs Éva, aki a Rádióból került át hozzánk a stúdió-osztály vezetőjének, így hívták azt a csoportot, amelyikben az operatőrök és a rendezők dolgoztak. Évának konfliktusa támadt a Rádióban az elnökkel, ezért otthagyta a Rádiót. Igen ám, de az akkori elnök azt mondta: Zsurzs Éva nem alkalmas vezetőnek, és azzal „büntette”, hogy „csak” rendezhet.

- És mekkora rendező lett belőle. Igen sikeres és kollégái által tisztelt rendezővé vált, az olvasók kedvéért említem, hogy ő rendezte sok más sikeres tv-film mellett az Abigél című nagyszerű tv-film sorozatot is.
Van egy magam és családom számára használt mondásom, hogy az embernek gyakran az ellenségei teszik a legtöbb jót. Ez egy tipikus esete volt ennek. Egyébként mindig is egy híréhes ember voltam, ahogy megtanultam olvasni, az újság gyakran kezemben volt és böngésztem. A Rádiót is régen és rendszeresen hallgatom. A legrégebbi emlékeim közé tartozik, hogy ülünk egy asztal mellett, középen egy doboz, mindnyájunk fülén fülhallgató, csendben kellett lenni, hogy mindenki hallgathassa a Rádiót. Talán három vagy négy éves lehettem ekkor. A televíziós hírszerkesztést egyébként nem túl hosszú ideig csináltam egyedül, ha jól emlékszem egy hónapja dolgoztam ott, amikor jelentkezett Sényi Imre, de ezzel egyidőben, vagy még valamivel előbb átcsaltam a Népjóléti minisztériumból Karsai Nándort, velük szedtük össze az újságokból és a rádióból a híreket, majd összeültünk az operatőrökkel, akik már ott dolgoztak és megnéztük, hogy melyiket lehet képileg feldolgozni. Normál filmnyersanyagra dolgoztak az operatőrök, a laborálást, előhívást a Híradó és Dokumentum Filmgyárban végezték, sőt az ő, tehát a HDF külföldről kapott „turkálójából” is válogattunk anyagokat, amiket ők nem használtak a heti filmhíradójukban, tehát így indult a munka. Egyébként akkor már a Televízió bemondója volt a két híres kedvenc, Takács Marika és Tamási Eszter is. A zenei szerkesztő Fábri Éva ajánlott a képekhez aláfestő zenét, a rendező emlékeim szerint a legtöbbször Katkics Ili volt. Amikor ez a 10 percnyi hírcsokor így összeállt, elmentünk busszal a Fogaskerekűhöz és azzal a Szabadság-hegyi adótoronyhoz, ahol dolgozott az ugyancsak őstévés férfi bemondó Bán Gyuri, aki élőben olvasta fel a szöveget a zenés képekhez. Én jeleztem neki, hogy mikor kell kezdeni a következő szöveget. Így állt össze a tévé-híradó őse, az első képes hírcsokor, amelyet Képes Krónikának neveztünk akkor. A televíziózás azokban az időkben nagyon lassan fejlődött. 50 évvel ezelőtt, 1957-ben mindössze egy tízperces híradás volt egy héten, sőt még 1958-ban is, hiszen nem volt pénz a bővítésre. Elég hosszú ideig a Magyar Rádió Televíziós Főosztálya voltunk. A mi 10 perces összeállításunk mellett ismételték egyébként még hosszabb ideig a mozi filmhíradót is.
- Pontosabban a Világhíradójukat, hiszen a hazai témákkal ti foglalkoztatok.
Egyébként helyileg a Szabadság téren, a volt Tőzsdepalota épületében dolgoztunk, illetve, annak egy részében.
Eljött olyan pillanat, amikor azt hittük ennek a heti 10 perces híradásunknak a karrierje is befejeződik, annyira nem volt pénz a folytatásra. De egy értekezleten, ahol a tévés híradásokról volt szó elmondtam, hogy milyen fantasztikus gondokkal küszködve dolgozunk, egy felvevőgép és semmi több eszközünk, minden tudósítás filmanyagát ki kell vinni a HDF-be előhívatni, a Könyves Kálmán körút és a Szabadság tér között volt bizony távolság. Az értekezleten akadt, aki úgy vélte, ha ez ilyen nehéz, akkor nincs értelme saját hírcsokrot készíteni, átveszik a heti mozi-híradót, és azt sugározzák. Mi, akik ebben dolgoztunk, összedugtuk a fejünket, szidtuk a vezetést, hogy nem látják a fantasztikus lehetőséget ebben a munkában. Úgy döntöttünk mégiscsak megcsináljuk a tévé híradóját. Jól tettük, ez volt a jövő kihívása. Vezetők jöttek, vezetők mentek és az új garnitúra nyitottabb volt erre a feladatra. 1958-ban olyan döntés született, hogy a következő évben meg lehet indítani a heti második 10 perces hírműsort.


- Most milyen Híradót nézel?

Nem titok. Nagyon rendszeresen élő ember vagyok, Napi programom szinte ugyanaz. A Déli Krónikát, tehát rádiót hallgatva ebédelek, az Esti Krónika alatt vacsorázom, este fél hétkor megnézek egy kereskedelmi hírműsort, majd a közszolgálati csatorna esti Híradóját. Nem örülök, hogy előbbre hozták 7 órára a kezdési időpontját, mert így most ütközik az ATV hírműsorával. A nemzetközi eseményektől függően keresek meg külföldi híradókat, például az ARD vagy a TV5 adásait. Napközben Internetezek is. És az élő egyenes adásokat feltétlenül megnézem, az az igazán izgalmas televíziózás. A világesemények közvetítése.

- Ebben nagyon hasonlítunk, nem véletlenül. Nálam a CNN szól, gyakran az írás mellett is. Rózsika! Látva ezeket a nagyon dizájnos, többnyire szuper gyors technikával dolgozó híradásokat van benned egy kis irigység?
Nincs, miért is lenne? Soha többé senkinek nem lesz alkalma arra, amire nekem volt, hogy megszervezze Magyarországon a semmiből a naponta többször jelentkező első tv-híradót.

Bővebben:
www.mediatechnika.hu

Csatorna, Média Fesztivál


Mi az a Csatorna?

Egy hely, ahol a profi média és fiatal közönsége élőben találkozik, egy EXPO, ahol a profi média és a diákmédia közösen jelenik meg standjaival

Egy rendezvény, melyen kreatív tevékenységekkel teremtenek egymással kapcsolatot különböző generációk, különböző kultúrák, média és a valóság, alkotó és közönség, kisebbség és többség.

Ferenczi György és a RackaJam a fesztivál vendége! ferenczivigyorog.jpg
Gyere el, és bulizz velünk! A Vizuális Világ Alapítvány meghívta a nagyszerű szájharmonika- hegedű- és életművészt, hogy egy igazán jó bulival zárjuk a péntek estét. A Mille szabadtéri színpadán 21:15-kor csap a zenekar a húrok közé.

Hogy mire számíthatsz?

„Húsz év szájharmonikázás után büszke magára, mert megtalált valamit. Ennek ellenére nem pihen, megy tovább, mert, ha a nagy példakép, Jimi Hendrix mert újítani, akkor ez neki is kötelező. A színpadon az a fajta showman, aki nem harsányságával ragadja meg a figyelmet, hanem zenei tudásával és sajátos humorával."

A fesztivált – mely, egyébként, egy interaktív megabuli! – végigkíséri egy fontos, központi gondolat: az összekapcsolódás, a tőlünk különbözőkkel és saját magunkkal való őszinte kapcsolatba lépés gondolata.
Ennek módszere a hatékony, torzulásmentes, nyílt, árnyalt kommunikáció, melynek tudatos és véletlen akadályozóit, megvalósulásának lehetőségeit, módjait, jó példáit vizsgáljuk és gyakoroljuk.

Milyen típusú kommunikációval foglalkozik a fesztivál?
Csatornák szerint (kép, hang, szöveg, egyesült médiumok) osztottuk szét a kommunikációs formákat, a megszokott tömegkommunikációs eszközök (tévé, rádió, videó, mozi) szerinti helyett.
Fokozatosan eltűnik a jelentősége annak, hogy például min telefonálunk (telefonon-e vagy számítógépen), s min nézünk mozgóképet (mozivásznon vagy interneten)… egyre inkább csak az számít, mi az, amit „fogyasztunk”.
A négy terület, mellyel a különböző „szigeteken” foglalkozunk:
• a (hagyományos értelemben vett, „elolvasandó”) szöveges (textual)
• a (kizárólag) hang-os (audio)
• a (néma) képes (visual)
és a
• képes és hangos (audiovisual) kommunikációs
formák.

Várunk a szigeteken! Látogass el műhelyeinkbe! Pillants a kulisszák mögé!

Ki bonyolítja a cselekményt? A NÉZŐ!

Interaktív (tele)víziós projekt az Egyesült Médiumok szigetén. A ShapeShifted TV projekt keretében Finnországban bemutatott „Accidental Lovers" című filmsorozat esetében – melynek fejlesztői a Csatorna vendégei – a nézők a műsorszolgáltatónak mobil telefonról küldtek üzenetet; a szolgáltató az üzenet kulcsszavát kiragadva a néző igénye szerint, valós időben alakította át a cselekményt.

Az Accidental Lovers csak az egyike az Egyesült Médiumok szigetén bemutatandó nemzetközi innnovatív fejlesztéseknek. Kíváncsi vagy más interaktív műsor működésére is? Korábban csak futurológusok és médiakutatók leírásaiban keltek éltre, most láthatod és kipróbálhatod, várunk!

Jó szórakozát annak, aki ellátogat a programra!

A fesztivál honlapja

Chevrolet reklám zene, aranyos:)


TEACH ME TIGER
April Stevens


HaRj TIGER!

Teach me tiger i would kiss you.. wa wa wa wah
Show me tiger i´ll would kiss you.. wa wa wa wah
Take my lips, they belong to you..
But teach me first, teach me what to do..

Touch me tiger when i´m close to you wa wa wa wa wa
Help me tiger i dont know what to do wa wa wa wah
I know that you could love me to
But show me first, show me what to do
This is the first love, that i have ever known
What must i do to make you my wery own.. ?

Teach me tiger and i will teeease you wa wa wa wah
Tiger tiger i wanna squeese you wa wa wa wah
All of my love I will give to you
But teace me TIGER.. or i´ll teach you

ooh.. tiiger .. tiiiigeeR.. tigeeR..

2007. szeptember 3., hétfő

Szívem Legfiatalabb Csücske, alias: Bárczy Eszter Kiskirálykisasszony!