2012. december 29., szombat

Egyedül

Annyira hívnálak, annyira ölelnélek, annyira hiányzol, de nem tudom mindezek mértékét, így nem hívhatlak, nem ölelhetlek!Hiányzik  a barátom, a társam, a melegség...csak a magány miatt vagy valóban TE hiányzol!?

Tél van, ezt mind a télnek tudom be,  várom a tavaszt, várom az újat, de ezzel párhuzamosan taszítom is.Félek az újtól, nem bízom az idegenben és magamban sem. Bezárkóztam, magamat sem ismerem ki igazán.Hetek óta nem írtam a naplómba ami annyit jelent h nem bírom megfogalmazni a világomat, nem jöttek a szavak, pedig semmi sincs rendben.

Játszom a szerepeket, táncolok, mulatok vagyis úgy teszek mintha ez őszinte lenne, de belül össze vagyok törve, és amíg nem lesz egész addig változás sem lesz, mert  a szilánkjaimmal mindenkit elüldözök magam mellől!

Szeretlek Benneteket, csak most képtelen vagyok rendesen kimutatni! Egy nyűg  vagyok, nem akarok ránehezedni senkire, magamnak is sok vagyok.