Besztike

Hasonlítunk Kisasszony.
Jó légy...királylányosan:)

Jéggé fagyott tűz lángol bennem..

Jéggé fagyott tűz lángol bennem...

Passion...ennyi

Love me two times...

Világ gyere velem!

Néha nem vagyok itt. Vagyis itt vagyok, de nézem kívülről a világot. Teszem amit kell, megyek ahova visz az utam, de kívülről nézem magam. Mindenki van egy szinten, de én komor arccal lenézek, és látom magunkat. Ez elég ijesztő lehet így leírva, de velem mindig így volt. Kislányként is emlékszem erre. Én mindig ilyen voltam. Csak most kezd furcsa lenni a munka világában, hogy vannak emberek akik annyira földhöz ragadtak, semmi szépséget nem látnak az életben, vagy csak nagyon nehezen. Számomra ez elképzelhetetlen, hiszen fentről mindig ki lehet szúrni valami szépet:) Mosolygok néha rajtuk, és örülök hogy én érzek. Nehezen viselem, ha lehúznak, ha megpróbálnak úgy kezelni mint magukat. Csak ez ami kiborít, ne láncoljon le senki. Ha korlátok közé kerülök, nem tudom teljesíteni az elvárásokat, semmit, akkor elkezdek dacolni, és akkor szikrát szórok.

Mindig tudtam, hogy ez így van, de kell egy mélység hozzá, hogy meg is lehessen fogalmazni magamnak, hogy ez vagyok. A mélység megvan, én meg vagyok...világ gyere velem!

Zs

Hagyd!

Szembejött..."Nem kell túlkomplikálni. Ha  látni akar, keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban.... /O.N./"

Jólvanna.... értem én. Mintha én írtam volna, csak  azt hiszem, létezik egy állapot, amikor már minden mindegy, hogy annyira összetörtél, hogy  egyszerűen nem bírod tartani magad, minden percet kihasználsz a jóból, de így csak meghosszabbítod a szenvedést. Tudom, mindig ezzel foglalkozom, már én is unom, de képtelen vagyok kilépni belőle. Van ami mindig visszahúz. Ha megtudnám fogalmazni, leírnám mi az, ami nem hagy nyugodni, de nem tudom.
Talán mindennek így kell lennie, talán megint mindent elrontok...előbb utóbb kiderül. Bárcsak egy egész évet tölthetnék ezt a víztükröt csodálva, egyedül magammal. Sütne a nap, nem zavarna senki. ...Egyébként ennek ellenére úgy érzem ezt az évet így is töltöttem...magammal, egyedül, de mégsem magányosan.Többféle érzést tapasztaltam, mint az előző 25 éveben, persze jócskán akadt jóból és rosszból is, de valahogy éltem. És mivel a buborékban eddig ezeket nem tapasztaltam, mindenképpen szükségem volt rá. Ezért köszönöm mindenkinek, de jól vagyok. Mindenki nézzen magába, oldja meg a saját gondját, én is azt teszem. El kellene mennem egy adag festékért...bennem a sok kép...le kell festenem...

Alkossatok...engem hagyjatok.

Visszaaaatengerhez!!!!!

Psiché- Akcrostichon

Gondgya életemnek, szépséges Tsapásom Gyakorta okozza hév köny hullatásom, Sõtt nagy dühöss Poklom, fog tsikorgatásom, Rúla vagyon nékem sok gondolkodásom.

 Tó szélin ha állok, fésülködök ottan Lábomig le-omló fekete hajamban S a tó tükörébe merengek magamban, Felém még se lépdel, ölben vinne onnan.

 

Ollykor víg kedvemben etetek pityéket, Rutzákat, tikokat, zajgó szárnyas népet, Szép hajuldozásom felé ha tekénget, Katzag eggyet kettõt, és más hova téved.

 

Nem ismér-meg sovár tsendes bánatomban, Mordan figyel hevess zokogó kínomban, Majd veszettségemben, sékoltozásomban Haragoss beszéddel keserítt még jobban.

 

Pedig az Biblia hírli szent szavával Hajdanán Jákóbot örûlni Leával, De nem tsak ez elsõ hites aszszonyával, Rákhellel-is, szebb s jobb második párjával.

 

Szerelmesem ezértt meg-vallhatom néked, Hogy ha kénlódásom gyermek bajra véted, Bábbá tészen fösvén irégy feleséged, Engem meg-öl im-már betegségem értted./Weöres S./