Van, hogy szabadságot érzek. Ez néha félelmetes, néha felvidít. Eddig is egyedül voltam legtöbbször, ebben nincs nagy változás, de lelkileg is egyedül lenni, hogy nincs biztos pont az összességében nagy kihívás, vagyis ennek a kezelése...Nem tudom még kezelni, és annyian vannak akik ezt kihasználják. Jobb lenne ha ők nem közelítenének, még egy ideig. Ha összeraktam magam, már úgy sem fognak érdekelni, de addig azt hiszem védtelen vagyok, szóval takarodjatok. Most ezt bénaságnak hívom halkan, de majd megtanulom, és egyedül is menni fog...de most kell az erő, mert ez nehéz, folyton érzem a súlyt és nem akarom megszokni.
Hiányzik az ölelés.
