Renoir-Le Moulin de la galette

Pierre-Auguste Renoir :Le Moulin de la Galette-1876

Párizsban található a Musée d’Orsay- ben ez a csodálatos festmény, mely a szemlélőt az első pillanatban elvarázsolja és magához húzza. Volt szerencsém eljutni több ízben Párizsba, ahol megismerkedtem a festészettel közelebbről. Bejártuk a A Mont Martre-ot , ellátogattunk az Impresszionisták Múzeumába, a Monet házba, és még számos csodás helyre, ahol nagyszerű élmények értek. Ekkor lett a kedvenc irányzatom az impresszionizmus , és az egyik kedvenc festőm Renoir. A kép 1876. nyarán készült, nem műteremben, hanem a helyszínen. A mű mintha táncba hívna mindenkit, aki csak rá néz. Forognak a ruhák, röpülnek a szoknyák. Valami kimondhatatlan derű: az élet, a tánc, a beszélgetés öröme keríti hatalmába a szemlélőt. Mindenki érezhette már életében azt az örömöt és azt a boldogságot, amit a táncolás élménye nyújt, és ez az érzés a kép láttán feléled bennünk. A kép egy jelenetet állít elénk. A háttérben egy nyáron tárva-nyitva álló bálterem, előtte az udvar asztalokkal, padokkal, akácfákkal. Az asztalon jobboldalt akár egy csendélet: kancsó, üveg, két pohár. A szereplők férfiak nők vegyesen. A többségük táncol, de vannak akik beszélgetnek. A jelenetet nyári nap világítja meg. A szeszélyesen elosztott, foltokban felvillanó fény erről árulkodik. A napsugarak a fák levei által szűrve jutnak el az emberekhez. Az akácfák buja növényzetté válnak, s mintha nem is lámpák, hanem óriási zamatos gyümölcsök csüngenének róluk. Renoirnak sikerül egy köznapi jelenetet csodálatos tüneménnyé varázsolnia. A kép már nem is lehetne zsúfoltabb, de mégse érezzük annak. A festmény levegős, könnyed, fesztelen. Tapintani lehet a boldogság eufóriáját.

A függőleges irányt jelzik a székek és a padok, a fák, a lámpaoszlopok, csillárok rúdjai; vízszintes irányba mutat: a két szék támlájának keresztlécei, a táncterem fala. De ezek a főbb vonalak csak nagyon utalásszerűek. A szerkezet nem a mértan szabályainak engedelmeskedik. Nála a szerkezet alapja a szín és a fény. A távolság növekedésével nem csökken a színek erőssége. Eltűnnek a határozott körvonalak, az éles határok, s ezáltal az alakzatok képlékennyé válnak. Az előtérben elhelyezkedő alakok nagyobbak, de rajzuk elmosódottabb. A háttérbe lévő alakok egymástól elütő színeikkel válnak ki a kép egészéből. Pillanatnyiság, fényképszerűség érződik a képen, hiszen szerepelnek a képen félbe vágott figurák is.

A képi mélységet a befelé kisebbedő alakokkal érzékelteti. A háttérben az apró, foltszerű figurákat, erőteljes színekkel jelenítettem meg a festő. A középső részen a vonalak élesebbek, a táncosok skálája kiszélesedett. Az kép előterében a figurák nagyobbak, a rajz elmosódott, színek ereje lecsökken. Az itt látható arcok nagyon kifejezően vannak megfestve, Renoir minden arcot és alakot érzésekkel ruház fel. A távolabbi arcvonások kissé elmosódnak már. A kontúroknak nincs szerepe, átadják helyüket a színfoltnak. Egybeolvadnak az alakok, fák, talaj. Minden lebeg. Az apró és gyors ecsetvonások a táncolók forgatagának egyfajta álomszerűséget kölcsönöznek. A cilinderek, lámpák és szalmakalapok fehér, rózsaszín sárgás és világoskék színnel vannak kihangsúlyozva, így áttetsző, üveges hatást adnak.

Az impresszionista remekmű a történelem egy része, hiszen precízem ábrázolja a korabeli párizsi valóságot. A képet látván a szemlélőt óhatatlanul elfogja a vágy, hogy elvágyódjon a régi idők Párizsába, és része legyen egy ilyen eufóriában úszó időtöltésnek. Ha engedjük, hogy érzékeink elmélyüljenek ebben a csodás képben, talán pár pillanatra meg is elevenedik a forgatag, megszólal a zene, halljuk a vidám kacagást, a duruzsolást és részeseivé válhatunk a társaságnak. Igen, én ezért szeretem ezt a képet, ezt az élményt nyújtja az embereknek az impresszionizmus, a valóságosság élményét, mely szabadon engedi a fantáziát!

Lüktetés

"Legény fekszik tengerparton, tengerparton lepedőre, ezüstből a lepedője…

Gyönge leány elébe áll, rajta vitéz egyél igyál.,rajta vitéz egyél igyál…

Ne légy részeg az italtól, részegedj meg a nyakamtól, vékony karcsú derekamtól…

Még ma este nem adhatom, holnap este neked adom…"

Szöveg:Palya Beáta-Lüktetés (Heartbeats)

Kép: Renoir-Tánc vidéken

Bugyis szoknya

Egy ausztrál cég olyan ruhadarabot árul, amiből tényleg kilátszódna a hátsó felünk, ha felvennénk. Mielőtt a pasik elkezdenének örülni az új divatnak, eláruljuk, szerintünk nem utcai viseletnek szánták.

Vannak olyan termékek, amelyekre rábukkanva azt hisszük, hogy kizárt, hogy jöhet még ennél nagyobb idiótaság. Aztán persze mindig jön. Most például ez az ausztrál csoda... Nem igazán tudjuk elképzelni, hogy kik jelenthetik a célcsoportját a képen látható holminak, ugyanis azt mindenképpen feltételezzük, hogy szemernyi jóízléssel megáldott nő ilyesmit még csak poénból sem vesz fel.

Legalább nem narancsbőrös

Egy ausztrál cég dobta piacra ezt, a ránézésre átlátszónak tűnő miniszoknyát, mely valójában azonban mégsem az. Ugyanis a fehér bugyival takart női fenék csupán az anyagra nyomott minta. A látvány voltaképpen egyetlen pozitívuma, hogy a nyomtatott fenék legalább nem narancsbőrös.

A szoknya elülső oldaláról nem közöltek képeket, bár igazság szerint bármilyen is legyen, valószínűleg jobb nem látni. Ebből a cuccból elég ennyi is. A terméket egyébként 29.95 dollárért vesztegetik a LatestBuy webáruházban.

Forrás:Borsa

Cipellő

Honnan ismerős ez a cipő, illetve ki tudja mi a fantázia neve???:)
Kis segítség, hogy "Carrie-viselte cipő":)