Helló világ!
Éljen a csütörtök este! Fejem fáj, hasam fáj, szemem kiszáradt. Az egész nap egy nyomott undor. Túlélés a cél, nem akarom így, utálom így, nem jó így.
Tegnap befejeztem egy könyvet, ami önmagában azt mondom, h egy semmi, de ha mögé teszed amit mögé kell, alkotásra bír. Összekötve. Hát igen.
".. tudtam, hogy erről akarok írni. Arról, hogy össze vagyunk kötve, hogy bármit teszünk, egymás életének szerves részei vagyunk, hogy kicsi a világ, de ha kinyitod a szíved észre fogod venni a szálakat, a kötelékeket, a kapcsolódásokat.. És azt, hogy valójában mekkora ez a világ. Hogy óriási, hogy nincs lehetetlen, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy együtt kell haladnunk, segítve a másikat.. Csinálhatjuk máshogy, de azzal mindent elrontunk. Mindent."
A könyv könnyen elvágta a láthatatlan láncot, nagyon bánt hogy egyre többször én is erre gondolok. Pafff...vége. Hogy csak akkor lesz megoldás ha eltűnünk hirtelen.Ne akarom kimondani, leírni se kellene, de ha benne van az agyamban akkor már úgyis mindegy. Beszélek össze vissza, nem akarok eltűnést, de nem akarok semmit. Akkor az ugyanaz?
Mindegy, ne figyelj, csak egy öleléshiányosribanc írogat össze vissza.
Éljen a csütörtök este! Fejem fáj, hasam fáj, szemem kiszáradt. Az egész nap egy nyomott undor. Túlélés a cél, nem akarom így, utálom így, nem jó így.
Tegnap befejeztem egy könyvet, ami önmagában azt mondom, h egy semmi, de ha mögé teszed amit mögé kell, alkotásra bír. Összekötve. Hát igen.
".. tudtam, hogy erről akarok írni. Arról, hogy össze vagyunk kötve, hogy bármit teszünk, egymás életének szerves részei vagyunk, hogy kicsi a világ, de ha kinyitod a szíved észre fogod venni a szálakat, a kötelékeket, a kapcsolódásokat.. És azt, hogy valójában mekkora ez a világ. Hogy óriási, hogy nincs lehetetlen, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy együtt kell haladnunk, segítve a másikat.. Csinálhatjuk máshogy, de azzal mindent elrontunk. Mindent."
A könyv könnyen elvágta a láthatatlan láncot, nagyon bánt hogy egyre többször én is erre gondolok. Pafff...vége. Hogy csak akkor lesz megoldás ha eltűnünk hirtelen.Ne akarom kimondani, leírni se kellene, de ha benne van az agyamban akkor már úgyis mindegy. Beszélek össze vissza, nem akarok eltűnést, de nem akarok semmit. Akkor az ugyanaz?
Mindegy, ne figyelj, csak egy öleléshiányosribanc írogat össze vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése