Húsvét

Nem tudom mit gondoltam egy ÉVe...javarészt semmit. Nem akartam gondolkodni, máig sem tudom h jó volt e. Valószínűleg nem jó, nem fogtam fel a dolgok súlyát. Igen és önző is vagyok. De ha egyszer úgy éreztem hogy az a normális , az a helyes út...Az volt a helyes út. Azóta KÜZDELEM. A legnagyobb ellenségem a saját agyam, néha önálló életre kel, és amit elképzel...hát attól meneküljön mindenki, mert általában beteljesül. Lehet, hogy már átéltem ezt?Vagy csak egyszerűen bevonzom...nem tudom irányítani, elvisz a szívem. Nem szeretem a határokat, a korlátokat, rosszul vagyok tőlük. Akkor előjön a "csak azért is..." na az a legrosszabb...Néha sikerült befolyásolni saját magam, akkor  a "mesterségest" is sikerül bevonzani, de ha nem figyelek kicsit oda...összeomlik minden.
Azt hiszem, ezt még gyakorolnom kell. De meddig kell tanulni. Szeretnék én is valakinek LENNI. Valakinek úgy lenni mint senki másnak. Szeretném ha egy másik pici szív is bennem dobogna már, vágyom rá. De várnom kell az agyamra, amíg tanul, vagy a sorsra, vagy az univerzumra, nekem mindegy, de türelmetlen vagyok. Nem jó így. Legyen változás már. Elhagy az erőm, szanaszét vagyok. Eltelt egy év. Más idők járnak, azt hiszem azért jobban vagyok, de nem tudom h ez jó e, jobb e, vagy csak egy állapot.Magamtól kell segítség, de béna vagyok. Körülöttem a világ. Én vagyok. Élek, Mozgok.Üres vagyok...ez az ami fáj. Tátong, és ez emészt, ÜRES VAGYOK. Segítsen már aki vár, segítsen már. Érzem szét rág, SEGÍTSEN már az AKIT szintén így rág...