2013. január 3., csütörtök

Álmatlanul

Álmodni jó, illetve jó lett volna, ha nem félig ébren történik és legalább egy összefüggő órát tudtam volna aludni ma éjjel. De nem tudtam, egyetlen pózban sem sikerült, minden végtagom saját magamnak volt útba, egyszerre fáztam és melegem volt, a szívem pedig úgy vert, hogy a párnában visszhangzott a dobogás.
Biztos mindenki ismeri az érzést, hogy nem áll le az agy, ha egy témát körbejárt jött a következő, majd egy újabb probléma, melyre félálomban rémesebbnél rémesebb megoldások születnek. Így jártam, és mivel szabadnap van, ma addig takarítok amíg le nem áll az agyam, de mint tapasztalható ebben az elhatározásomban is mint sok másban megakadályoz, hogy rá vagyok tapadva a monitorra...hátha történik valami, ami elvonja a figyelmet saját magamról és végre megpihenhetnek a tekervények.

Nincsenek megjegyzések: