Eltűnök

Na tessék, itt vagyok, itt egy szám, ami elsőre elég giccsesnek tűnhet , kb. másfél éve kaptam egy jó baráttól, aki közölte hogy ez a mi számunk.Jó lehet hogy erőltetett,azóta sokszor meghallgattam, és nem tűnt el. Ugyanis, ha sokat hallgatok egy számot, egyszer csak eltűnik a varázslat, és csak hosszú szünet után jön újra elő. De ez a szám örökké facsargatja a szíveket.
Tessék itt van, nem tűntem el, a szám sem tűnt el.

De most a sok tűnt szóra, eszembe jutott egy vers, és talán így lesz, talán eltűnök hirtelen...

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

/József Attila/

Ja és itt az a  bizonyos dal, na most, ágyő!