Düh

Azt hiszem vannak olyan emberek, akik csak hatalmas pofontól tudnak észhez térni, már rájöttem hogy közéjük tartozom. Igen, dühös vagyok, elsősorban magamra, hisz én döntök az engem körülvevő világról. Én viszont ahelyett, hogy elkezdeném rendbe hozni a dolgokat, kapkodok a káosz után. Néha rámtör, és kétségbeesetten kapkodok utána, mintha az jó lenne nekem. Persze ideig óráig jó is, aztán jön a pofon és rájövök, hogy megint visszaléptem egy lépést, ráadásul a saját lábara, méghozzá tűsarokkal (per pillanat)és fáj, nagyon fáj.