Nem tagadhatom, hiányzik. Lehet, hogy csak magányos vagyok, lehet hogy nem férfiként hiányzik, hanem maga a lénye, az amit adott, mert adott, hozzám tett.Lehet, hogy a férfi, nem tudom, már majdnem egy éve, de nem akar ez múlni. Tudom makacs vagyok, önző vagyok, ugyanakkor tudom, hogy nem működött, de vajon ki miatt, mi miatt?Nehéz felejteni. Nehéz felejteni úgy, hogy végig az volt bennem, hogy nem vagyok elég. Mindig más kellett. Szóval nehéz felejteni, vagy nem akarok felejteni?Eltört valami, 2009. tavaszán eltört az egész.Én is eltörtem, lehet hogy így kellett lennie, de most valahogy előjött a sok emlék. Nehezen engedek el dolgokat, nagyon nehezen. Szerintem ez gyengeség, de nem tudom legyőzni, ilyen vagyok.Gyenge vagyok, és nehezen dolgozom fel, hogy kipukkadt a buborék.Már az is haladás, hogy látom a buborékot. Bájbáj naivitás....hellószia pofonsorozat!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése