Estijó

Pavel Koys: Ne aludj még

Ne aludj még el.
Nem olvadt még el nappalom jégtáblája,
amelyen vicsorgó jegesmedvét vettem észre.
Nem osztottuk még el a napot éjszakára,
nem beszéltél még napi keresztjeidről,
melyek ha nem fájtak is: érintettek.

Percek hiányoznak még nyugalmamhoz.
Nem jártalak még be egészen a szokott ösvényt követve.
Hiányzik még egy csók, a remegéssel teljes,
az illatos és puha, mint a megszegett cipó.
Még nem számoltam végig mindent újra
a te kicsiny megbízható ujjaidon.

Ne aludj még.
Ha lámpát oltasz, nem láthatom, mint csukódnak össze
éjszakára arcod hamvas szirmai.
Álmod egy bontakozó színét sem láthatom,
és reggel széttöredezhetik gyarló emlékezetünkön.
Ne aludj még. Mondj még valamit,
például azt, hogy holnap záporra ébredünk,
s olyan lesz tőle a gyep, mint egy nagy tükör,
s visszfénye csupa örömet lop belénk.

Ha elszenderülsz, jó éjt, s te légy az álmom,
de egészen teljes lényeddel benne légy.

fordította: Dudás Kálmán