Ágyő Kófic!

,,Megtehettem volna.
Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét.
Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne,
és mégsem történik meg.
Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre,
mígnem a sors keze
- teljesen váratlanul -
megváltoztatja az egész életünket."

P. Coelho

Tánc

"Szép ez a tánc, amit most együtt járunk, én itt és te ott járja a lábunk, szólj zene szólj, ölelj míg tart a tánc, forrj vérem forrj, bilincselj meg románc.

Szorítsd a kezem, s te vezetsz engem, nézd a szemem, lázban ég egész testem, kör körözünk, és szédülni nem még, omlik a haj, mely kontyba volt nemrég.

Izzik a tér, s ő távolba néz, fáj ez a harc s elenged a kéz, összetöröm kristály szívét, s újra szorít egy vérző kötél."

/Takáts Eszter- Tánc/

Zahír

"Csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra, és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz amire szükséged lesz a következő lépéshez!"

(Coelho- A Zahír)

Tibeti jóga

Nosztalgia... part 2.

Dunaújváros felülnézetből from Zsuzsanna Farkas on Vimeo.

Dunaújvárosi nosztalgia

Drogprevenció 2. from Zsuzsanna Farkas on Vimeo.

Szép szemű szeretőm

Palya Bea

Március a zenék hónapja!

Hallgassuk meg ezt is!

Palya Bea új lemeze, melyen a táncdalfesztiválok korszakának legismertebb dalai csendülnek fel Palya Bea saját stílusában "Én leszek a játékszered" c. albumán. A lemezen olyan régi dalok szerepelnek, mint például az Add már Uram az esőt, a Megáll az idő, a Késő bánat, Most már utánam a vízözön, vagy a Nem akarok mindenáron férjhez menni.

Érdekes hangvétel, érdekes stílus.
Kell a fülnek, kell az agynak, kell a szívnek!


puppe

Hallgassuk meg!

Már a boltokban az El merem mondani, Ibolya 3. lemeze!

2010. február 26-án megjelent Ibolya 3. albuma, mely már a nagyobb városokban kapható , s egy héten belül várhatóan már az egész országban elérhető lesz. Az album címe: ’El merem mondani’, 12 dal hallható rajta.

„Ez a lemez áll a legközelebb a szívemhez az eddigiek közül. A dalok mindegyike a gondolataimat tükrözi, a szövegek megírásában én is részt vettem. Végre olyan lemezt alkothattam, ahol minden egyes szám rólam szól, olyanok ezek a dalok, mintha a saját gyerekeim lennének. Kicsit olyan érzés, mintha lemeztelenednék a világ előtt, hiszen aki meghallgatja ezeket a dalokat, az megismerheti, hogy milyen is vagyok valójában. Ezért gondoltuk úgy, hogy a legjobban egy művészi fotósorozat tudná kifejezni az album hangulatvilágát, ahol megmutatom magam a világnak - kívülről és belülről egyaránt.” (Forrás: sonymusic.hu)

„Először nagyon féltem a fotózástól, aki ismer, pontosan tudja, hogy távol áll tőlem ez a szexi, nőcis stílus. Mivel azonban ezen a lemezen az eddigi életemet dolgoztuk fel, tehát őszintén énekelek az érzéseimről, úgy döntöttem, elfogadom a stáb koncepcióját: a lelki kitárulkozást a borítófotóval is szimbolizáljuk.”

01. Ritmus (Szűcs N. - Szűcs N.) (3:18)
02. Baby (Oláh I. - Orbán T.) (3:55)
03. Anyának (Oláh I. - Orbán T.) (4:21)
04. Címlaphír (Oláh I. - Orbán T.) (3:31)
05. Ki a rossz, ki a jó? (Oláh I. - Orbán T.) (3:47)
06. Fohász (Oláh I. - Valla A.) (3:44)
07. Pénzért mindent (Oláh I. - Orbán T.) (3:55)
08. Körtánc (Oláh I. - Orbán T.) (4:12)
09. Szeress testvér (Oláh I. - Valla A.) (3:39)
10. A szeretők óceánja (Oláh I. - Orbán T.) (3:13)
11. Valami úgy hiányzik (Oláh I. - Orbán T.) (4:00)
12. Ki nem volt (Szenes Iván - Gábor S. Pál) (3:59)


Forrás: www.olahibolya.hu

Pszeudo

Stanley Kubrick: Eyes Wide Shut

Tágra zárt szemek

Stanley Kubrick nem olyan filmrendező volt, akit iskolákba, irányzatokba lehetne besorolni. Kubrick a populáris műfajokban mozogva, jelentős közönségsikerekkel a háta mögött is megőrizte szellemi és művészi függetlenségét, azaz nem ő ment a divat után, hanem inkább ő teremtette. Szerző volt a szónak a francia új hullám teoretikusai által használt értelmében, szerző, akit nem az aktuális tendenciák, hanem saját személyes kézjegye felől azonosíthatunk.

Így hát ha azt próbáljuk megválaszolni, hogy milyen filmes kontextusba illeszkedik, a Tágra zárt szemek, akkor legkézenfekvőbbnek látszik azt mondani, hogy magába a kubricki életműbe. Ha netán mégis tágabb tartományra akarjuk kiterjeszteni a film szellemi környezetét, mint egyetlen filmrendező életműve, lett légyen ez az életmű önmagában is hihetetlenül gazdag, akkor azt Kubrick esetén inkább tematikai mintsem formai jegyek alapján tehetjük meg. A Tágra zárt szemek – nagyon-nagyon távolról szemügyre véve a dolgot – a valóság és a nem valóság összemosódásának kérdéskörével foglalkozó filmek utóbbi években kialakult áramlatába (eXistenz, Játszma) illeszkedik.

Ahogy az egyik publkiáció szerzője, Janisch Attila megfogalmazza, Kubrick mozija az emberben élő démonokat idézi meg. Nevezzük démonoknak vagy hívjuk tudattalan vágyaknak, mindenesetre Kubrick súlyosan érezhette jelenlétüket életében, ha a Mechanikus narancs, a Full Metal Jacket és a Ragyogás után még legutolsó – noha nem utolsónak szánt – művében is velük hadakozik. Kubrick azonban bármilyen mélyre is hatoljon az emberi lélek sötétjébe, a fenyegetőt, a megfoghatatlant, a zűrzavarost mindig szigorú formai rendbe fagyasztja bele, mintha éppen a forma szigorával akarná távoltartani magától démonjait. És még valami. Kubrick sohasem csinált közvetlen személyes történeten alapuló filmet. Paradox helyzet: a legszemélyesebb filmélményt számomra egy látszólag mindenféle személyességtől tartózkodó rendező nyújtotta.

A Tágra zárt szemek forgatókönyve is régesrégi irodalmi mű, Arthur Schnitzler Álomnovellája alapján íródott. A filmes átdolgozás a századfordulós Bécset ezredfordulós New Yorkká, Fridolint Dr. William Harforddá szabja át, de ez nem igazán lényeges különbség, nagyjából egyeznek a dolgok, csak a doktor figurája lett kicsit akaratgyengébb, értetlenebb és erkölcsösebb Kubricknál mint az eredetiben volt. Nem véletlenül. Harford doktor praxisa szépen hoz a konyhára, jómódhoz és társadalmi megbecsüléshez juttatja őt, feleségét és hétéves kislányát. Harford sütkérezik az elismerés fényében, így aztán nem meglepő, hogy minden ízében ragaszkodik a fennálló polgári normákhoz, amibe azért manapság már egy kis otthoni füvezés is belefér. Minél lejjebb csúszik a pokol sötét bugyraiba, a jó doktor viselkedése annál értetlenkedőbbé és ügyetlenebbé válik, aminek az az oka, hogy folyamatosan, hiábavaló módon kapaszkodik az erkölcsök és szokások által tükörsimára csiszolt felszínhez. Doktori igazolványát lobogtatva és széles mosolyát villogtatva igyekszik fenntartani a látszatot, hogy ő bármilyen zűrbe keveredjék, mégiscsak a felsőközéposztály tiszteletreméltó és érinthetetlen tagja. Harford doktor előtt szakadékok nyílnak, de ő nem akar belenézni, inkább rendnek hazudja a káoszt.

Pedig a szakadékok olyan könnyen megnyílnak az ember lába előtt. A kezdet kezdetén Alice és William Harford fényűző polgári otthonukban az utolsó simításokat végzik, hogy az egyik dúsgazdag páciens, Victor Ziegler elegáns karácsonyi partijára induljanak. Puszi a gyermeknek, búcsú a bébicsősztől, minden rendben is lenne. De azon nyomban, amint az estélyen elválnak egymástól pár percre, az asszonyt rögtön megkörnyékezi egy sármos magyar, a férfinek meg két szupermodell akaszkodik a nyakába. Nem sok híja van, hogy elcsábuljanak, ám az utolsó pillanatban a véletlen és a halványan pislákoló öntudat megálljt int nekik. Másnap éjjel aztán a nő szóba hozza a dolgot, szó szót követ, végül felfedi saját gyötrő emlékét a matrózról, akivel annak idején ott helyben elment volna akár csak egy napra is, hátrahagyva örökre férjét, kislányát, mindent. Harford doktort halotthoz hívják ebben a pillanatban, ő örömmel menekül a szembenézés kényszere elől, és ezzel kezdetét veszi a nagy kaland, amiben a felesége képzeletbeli félrelépésének képétől űzött orvos egyre mélyebbre süllyed egy démoni világba.

Kubrick nagyszerűsége abban van, hogy azt a közvetlen érzéki csábítást, aminek hősei ki vannak téve, filmes kifejezőeszközei segítségével rám, a nézőre is kiterjeszti. A kellemesen ringatodzó Sosztakovics-keringő fülbemászó dallama, a hosszú, méltóságteljes kocsizások, a karácsonyfaégők színes izzása már az első pillanatban olyan varázslatos légkört teremtenek, ami alól nem tudom kivonni magam, így szép lassan én is kénytelen vagyok hőseinkkel együtt egyre mélyebbre süllyedni a tágra zárt szemek álomvalóságába.

A helyzetem azért annyival mégis könnyebb Alice és William Harfoldénál, hogy az én arcomat a nézőtér sötétje fedi, míg nekik még egymás előtt is maszk mögé kell rejtőzniük, az életre kelt démonokat leplezve. Kubrick telibe talált azzal, hogy a színes magazinok kedvenceit, az álomházaspárnak tartott Tom Criuse-t és Nicole Kidmant választotta ki Harfordék szerepére, mert az ő arcuk már eleve a jólét, a szépség, az elismertség maszkjaként működik. Kubrick egyszerűen felerősítette ezt az álarcszerűséget Cruise állandó mosolyával, Kidman érzéki tekintetével, hogy aztán a film legvégére összetörje ezeket a maszkokat, ha csak percekre is, és ott álljon ez az emberpár a másik és önmaga leleplezett démonai előtt rémülten, pőrén, kisírt szemmel.

Mielőtt azonban Harford doktor hazatérne a pokolbéli kaland után feleségéhez és mindent bevallana neki, Ziegler hívatja őt magához, és elmondja, hogy amit látott, az tulajdonképpen nem történt meg: az orgia a legelőkelőbb amerikaiak titkos összejövetele csupán, a fenyegető levelek mindössze a további kíváncsiskodástól akarják elijeszteni a doktort, és hogy a halott fotómodell sem gyilkosság, hanem egyszerű kábítószertúladagolás áldozata lett. És ezen a ponton kapcsolódnék ahhoz, amit a film tágabb kontextusáról az írásom elején állítottam. David Fincher Játszmája nem kevesebbet mond, mint hogy az életünk olyannyira virtuálissá vált, hogy még öngyilkosok sem lehetünk magunktól, mert a lehető legszemélyesebb döntésünk is egy titokzatos szervezet által kitalált játék előre kikalkulált része lett.

Ziegler racionálisnak tűnő magyarázatával Kubrick nem oltja ki a sötét birodalmát, hanem vagylagossá teszi létezését. Azzal, hogy Ziegler szavaival a démonokat kifinomult vágyakká, bűneinket melléfogássá, a halált tévedéssé szelídíti, feloldja a lét súlyát, mert már nem tudjuk, mi van, s mi nincs, mi az, amit elkövettünk, s mi az, amit nem. Az igazi pokol talán ott kezdődik, amikor saját személyes poklunk is egy ártatlan illúzió csupán.

Stőhr Lóránt

Önismeret

Még egy szép idézet: "Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked..."
	Veronica A. Shoffstall

Vörösmarty Csongor és Tünde "Éj"

"Sötét és semmi voltak: én valék,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,
És a világot szültem gyermekűl.
Mindenható sugárral a világ
Fölkelt ölemből; megrázkódtatá
A semmiségnek pusztaságait,
S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,
A Mind, előállt. Hold és csillagok,
A menny csodái lőnek bujdosók
Kimérhetetlen léghatárokon.
Megszűnt a régi alvó nyúgalom:
A test megindúlt, tett az új erő,
S tettekkel és mozgással gazdagon
Megnépesűlt a puszta tér s idő,
Föld és a tenger küzdve osztozának
Az eltolt légnek ősi birtokán;
Megszünteté a tenger habjait,
S melyet haraggal ostromolt imént,
Most felmosolyga mélyiből az ég;
S mint egy menyasszony, szépen és vidáman
Virágruhába öltözött a föld.
A por mozogni kezdett és az állat,
S királyi fejjel a lelkes porond,
Az ember lőn, és folytatá faját,
A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt. -
Sötét és semmi vannak: én vagyok,
A fény elől bujdokló gyászos Éj. -
A féreg, a pillanat búboréka,
Elvész; idő sincs mérve lételének.
Madárt a szárny, a körmök állatot
Nem váltanak meg, kérges büszke fát
Letesznek századoknak súlyai.
Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tűkrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva, összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És hol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj."

Majd egyszer...

Talán egy nap, egy hét, talán egy év
Amíg változtatni még nem merek
Aki most vár, aki riadtan kiszáll
Az vissza többé nem talál, az elveszett
Látom, hogy mozdulsz felém, érzem a sóhajod
Az arcod, mintha megérinteném
De gondolatban még nem itt vagyok

Majd egyszer ezen végleg túljutunk
S az álmainkhoz visszafordulunk
S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz
S a világ félreáll
Majd egyszer ez az örvény szétszakad
És mindegy lesz, mi volt az áldozat
A próba végetér
S az örök vágyakért
A büntetés lejár

Ha minden szívdobbanásnak ára van
Élni szegény-boldogan, már nem lehet
Lázadunk néha, s összekapaszkodunk még
Mintha így ölelkeznénk
S mondjuk, szeretni elég
S még elhiszed

Hogy éljek, hogy lépjek jól, esküszöm nem tudom
Te nem bántasz, nem haragszol
De látom, ami elvész, fáj nagyon

Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk
Majd egyszer nagyon boldogok leszünk
Majd meglátod mit ér sok végighajtott év
Míg nem vigyáztam rád
Majd egyszer, tudod, eljön még a nap
Csak kérlek sose mondd, hogy elmarad
S ha az átkozott idő
Mint hűtlen szerető
Addig meg nem csalt
S az életem kitart
Jó lesz egyszer majd ...

(Zorán)

Eddig nem ismertem ezt a számot, most találtam rá..hallgassátok is meg!

Dal

Írtam egy dalt és egy nap, eljutott egy sráchoz,
Ő értette mit jelent, mert róla is szólt.
Az apja más világban élt, és bántotta a hangom,
Mert túl gyakran szólt a dal, és túl hangos volt.

Vannak, akik gyűlölik, ahogy élek.
Ellenem mindent megtennének.
Ne engedd, hogy így legyen segíts,
Hogy hangosabb legyen az ének!

Született egy másik dal, eljutott egy lányhoz,
Ő érezte mit jelent, mert érte is szólt.
A szülei megtiltották, hogy eljöjjön, ha játszunk,
Nem tudom értik-e már, hogy hiába volt!

Egy harmadik dal elindult, valahol egy este,
És, akik hallották, hittek nekem.
Mert lehet néha tévedek, gyenge vagyok én is,
De a dal épp elég erős, hogy igaz legyen!
És ez igaz!!

/Piramis - A dal/