2009. április 5., vasárnap
Itt a tavasz...mégis a vonat a metaforám...
Ez a vonat ha elindul hadd menjen
Énutánam senki ne keseregjen
Ha valaki énutánam kesereg
A jó Isten a két kezével áldja meg
Kicsi madár miért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám,sem anyám
A jó Isten mégis gondot visel rám
Életemben csak egyszer voltam boldog
Akkor is a két szememből könny hullott
Sírtam is én örömimban hogy szeretsz,
Bánatimban hogy az enyém nem lehetsz.
(Csík Zenekar - Ez a vonat ha elindul..)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése