Elkezdtem olvasni Coelho - Tizenegy perc című könyvét, nem mindenki vélekedett pozitívan róla, de gondoltam én is elolvasom. Az elején érdekesnek tűnt a téma, manapság számos könyv foglalkozik a prostitúcióval. Valahogy mindenkit vonz ez a téma, lehet hogy a titok, lehet hogy a mocskosság, de az biztos, hogy mindenki szívesen beleolvas egy ilyen műbe. Én sem vagyok kivétel ez alól, de most valami sokkal többet kaptam. Egyszerűen ámulatba ejt , ahogy megfogalmaz olyan egyértelmű dolgokat,melyek ismerősek, fellelem benne a saját gondolataimat, de mégsem tőlem származnak. Furcsa érzés. Ezért is idéztem korában belőle. A következő sorokat ma olvastam...
"A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy ebben a tiszta állapotban van a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit ünnepelhetnének meg legközelebb. Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon. És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával."
Vannak ideális lelkiállapotok, amikor Coelho könyve egyszerűen ámulatba ejti az embert , azt hiszem én most jókor olvastam jó könyvet:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése