Sűrű könnyeimmmel...

Este van, este van, de nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak, kihez sokan járnak.
Lám, hozzám nem járnak, későre van este,
Sűrű csillagos ég, gyászosra van festve.

A bazsarózsának lehajlik az ága,
Én is lehajlottam egy hűtlen szavára.
Mit ér a rózsafa, piros bimbó nélkül,
Mit ér a szerelem igaz hűség nélkül?!

Piros pántlikámat fújdogálja a szél,
Köszönöm galambom, hogy eddig szerettél!
Arról sem tehetek, ha már megvetettél,
Nálamnál szebbeket s jobbakat kerestél.

***

Azt hallottam jó galambom, hogy itt akarsz hagyni,
Velem egy faluban nem is akarsz lakni.
Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom azt az utat aranyos ekével.

Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom azt az utat aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemen-szedett gyönggyel,
El is boronálom sűrű könnyeimmel.

***

Mi zörög, mi zörög a sűrű erdőben,
Mi zörög, mi zörög a sűrű erdőben,
Talán az én rózsám ökrét hajtják a cserjésben.

Ha hajtják, hadd hajtsák, hadd fizessen érte,
Ha hajtják, hadd hajtsák, hadd fizessen érte,
Mer’ az a szép piros hajnal más kislánynál érte.

Az egyikhez elmegy, a másiknál ott hál,
Az egyikhez elmegy, a másiknál ott hál,
Nékem pedig azt esküszi, hogy senkihez nem jár.