Újra itt..

Akkor írok naplót, ha valamit lezártam, vagy ha valami baj van, ha szenvedek. Már régen írtam, ez önmagában még jót is jelenthet. Vagy lehet hogy csak annyit hogy nem foglalkoztam annyit magammal. Sok fájdalmat, tragédiát kellett megemészteni, és mellette ha voltak jó dolgok, nem késztetettek arra h leírjam. De megint itt vagy, előkerültél, itt a kiborulás, azaz a naplóírás. És már megint én vagyok a naiv. Még mindig hiszek benned. Sosem mondtam h megbántam, mert nem. De máig viselem a következményeit annak amit tettünk, bántanak, ostoroznak, meg vagyok bélyegezve általad.Lelkileg, a környezet által, és még fizikailag is. Régen ilyenbe szerintem belehaltak, remélem én nem fogok.Szeretni, csalódni, sérülni, égni, gyötrődni annyira közel van egymáshoz. És még mindig erről írok, visszatér, haragszom emiatt. Rád, magamra,a pohár borra ami hagyja hogy érezzem amit érzek, a világra.