2011. február 8., kedd

Találtam...tetszik.


„Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. Elszakadni. Megszabadulni. Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.” P. Coelho

2011. január 13., csütörtök

Gauguin varázs Tahitin




Gauguin varázs Tahitin, vagy Tahiti varázs Gauguin életében.
A "Meglelt éden" című film hatására keresgéltem Paul Gauguin képei között. Elsősorban az egzotikum bemutatása, és a különleges színvilág használata tetszett meg a festményein. Az erős színek azok, amik visszaadják a gyönyörű vidék hangulatát, és egyben meghatározzák Gauguin stílusát is.

A posztimpresszionizmus képviselője "Kalandos élete során volt tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és Tahitin . Merész kísérletezése a színekkel közvetlenül vezetett a szintetista stílus kiteljesedéséhez, s később, átlépve a szintetizmuson kialakította teljesen egyéni hangú festészetét, amelyre a tiszta színek használata, a különböző eredetű motívumok variálása a jellemző."
/Forrás: wikipédia/

2011. január 12., szerda

Clara blogja

Szeretnék népszerűsíteni egy általam szimpatikusnak talált blogot! A spanyol csajszi, régi ismerősöm, nemrégiben kezdett el kiteljesedni kreatívsága, mely szerintem sokat ígérő!

Mi több, lehet hogy egy leendő csillag első szárny csapásai?:)
Szép, csinos és még tehetséges is.Nézzetek bele a naplójába!

Íme:
Clara blogja

„Doni áttörés” 68. évfordulója


Don -kanyar:

A 2. magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédségnek az 1941/1942-ben érvényes hadrendben nem szereplő alakulata volt, amelyet 1942-ben állítottak fel, és a keleti hadszíntérre küldték harcolni. A hadsereg 1943. januárjában a Sztálingrád körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek és vesztek oda a -40 fokos orosz télben. A Főparancsnokság és az ország vezetésének mozgástere a katasztrófa elkerülésére teljesen beszűkült.

2010. december 9., csütörtök

Pál István Szalonna és bandája koncert



„Hagyománytár” népzenei koncert sorozat

Pécsi Kulturális Központ Dominikánus Ház


2010. december 8. 19 óra


Szalonna és bandája zenekar fergeteges koncertet adott tegnap este a Pécsi Kulturális Központ rendezésébe a „Hagyománytár” népzenei koncert sorozat keretében a Dominikánus Házban.


A Kárpátaljáról származó zenész, Pál István,’ Szalonna’ és barátai mind professzionális zenészek, az Állami Népi Együttes muzsikusai. A zene a vérükben van, életük lételeme, mely egy kívülálló számára is első pillanatban tudatosul, mihelyt meghallja zenéjüket. Igazi boldogság hallani a virtuóz dallamokat, melyeket az előadók hatalmas szeretettel adnak át a közönségnek. Ezért is nagyon találó első lemezük címe, Örömzene. Igen, örömzene, öröm a zenésznek, az átadónak, és öröm a hallgatónak, a befogadónak.


Repertoárjukon megszólalnak a Kárpát medence leggyönyörűbb zenéi. Fontosnak tartják a hagyomány megőrzését, ezért népzeneoktatással is foglalkoznak. Rendszeres résztvevői Magyarország legnagyobb fesztiváljainak, emellett az elmúlt években felléptek mind Európában mind a tengerentúlon.

Koncertjüket felső Tisza vidéki muzsikával kezdték, mely különösen közel áll a szívükhöz, hiszen ez a tájegység volt, amit először megismertek gyermekkorukban. Ez megadta a koncert alaphangulatát, a közönség sorai között elkezdtek mozgolódni a lábak, és az ujjak kivétel nélkül ritmus doboltak a térdeken.


Ezután széki és bonchidai dallamok váltották egymást, mely során megtapasztalhattuk, hogy néhány kilométer távolság milyen nagy különbséget teremt zene és zene között. Természetesen, egyik sem értékesebb a másiknál, jól megfértek egy összeállításban.


A koncerten hallhattunk továbbá szívfacsaró román forgatóst, legényest, és szaporát Kalotaszegről, majd vajdaszentiványi muzsikát cimbalom prímással. Ez utóbbit Unger Balázs cimbalmos olyan mély átéléssel, mesteri virtuozitással és pontossággal adott át a közönségnek, hogy a nézőknek kivétel nélkül az tátva maradt a szája, mindenkit elvarázsolt.


A hegedűn megszólaló dudaszó különlegesen csalóka zenei élményt nyújtott, de Pál István ’Szalonna’ rövid történetei, és hozzászólásai a koncert közben magyarázatul szolgáltak annak, aki nem rendelkezik átfogó ismeretekkel a népzenéről. Így megtudtuk, hogy sok vidéken helyettesítették más hangszerekkel a dudát.

A záró számként felkonferált jó kedélyű rábaközi dallamok közben már mindenki abban reménykedett, hogy még nem ér véget a koncert, és repetázhatunk a különleges zenei élményből. Ez így is lett, a záró számot vastaps követte, melyet a zenekar egy örkői és egy felcsíki dallam kavalkáddal köszönte meg.

A koncertre Pál Eszter, Pál István ’Szalonna’ testvére, tette fel a koronát, amikor egy karácsonyi dallal ajándékozta meg a résztvevőket. A teremben és az emberek lelkében is síri csend és nyugalom költözött, csak az a dallam létezett és a gyönyörű hang, mely megszólaltatta azt. A meghitt hangulat után a tényleges záró szám következett, felvidéki muzsika, mellyel a koncertet egy tökéletes keretbe foglalták.


Zene, élmény, öröm… Ez a három szó jut először eszembe, amikor a tegnapi Szalonna és bandája koncertre gondolok. Pontosabban, fantasztikus, precíz és virtuóz zene, hatalmas élmény, és felhőtlen öröm. Ezt az örömöt a népzene önmagában hordozza, de ha az előadók ilyen tehetséggel, tisztasággal és odaadással művelik, akkor teljesedhet ki csak igazán.


A fergeteges koncert előadói: Pál Eszter – ének, Pál István "Szalonna" – hegedű, Gombai Tamás – hegedű, Unger Balázs – cimbalom, Karacs Gyula – brácsa, Doór Róbert – nagybőgő.


Mindenkinek szeretettel ajánlom, és kívánom hogy egyszer kapjon egy ’Szalonnáék’ féle „Örömzene” ajándékot!





2010. december 1., szerda

Múlnak az évek...


"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes."


()

2010. november 1., hétfő

Várj


"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek- melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni kezdetüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez , jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandón útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők.Barátságok. Megismerések,igazságok.
Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon.
De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd.
Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel!"
(Márai Sándor)

2010. október 5., kedd

Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja




"Gyönge fuvallat a töba zilál,
fények gyöngysora lebben,
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szivem a, kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc."

Milyen szép szerelmes (nem) gyerekvers!

2010. szeptember 26., vasárnap

Színház

Többszörös jubileumot ünnepel a Vígszínház, amikor műsorra tűzi a Ványa bácsit. Százötven éve született Anton Pavlovics Csehov. A Vígszínház megnyitásával majdnem egyidőben, 1897-ben írta a Ványa bácsit. Kilencven éve színházunkban volt a dráma magyarországi premierje, Hegedűs Gyulával a címszerepben. Negyven éve, Horvai István legendás előadásában Latinovits Zoltán alakította a főszerepet.
Csehov a drámaírás és a színházművészet legnagyobb újítói közé tartozik. Utolérhetetlen stílussal és érzékenységgel ábrázolja a lélek legapróbb rezdüléseit, az elfojtott vágyakat és beteljesületlen álmokat, az érdek nélküli szerelmet, az emberi gyarlóságot, önzést, a generációk közti, sokszor kibékíthetetlennek tűnő ellentéteket.
Az előadás díszlettervezője, a világhírű Michael Levine, előző évadunkban a Varázsfuvola bravúros díszletével aratott komoly szakmai elismerést. Marton László, több nagysikerű külföldi bemutató után először rendez Csehov-drámát a Vígszínházban.
Bemutató időpontja: 2010. október 1., Vígszínház

Forrás: port.hu

2010. augusztus 6., péntek

Csak egy perc az angyaloknak


Egy perc még,
s romba dől majd az éj,
egy perc még....
már ostromolja a fény.
Mért állsz könnybe szökve?
Mért vársz jobb időkre,
ha minden pillanatra születni kell?

Egy perc még,
és senki nem marad,
egy perc még,
s a szíved meghasad.
Mért félsz, ha nincs kitől már?
Mért kérsz? Itt nincs miből már,
minden pillanatra születni kell

Egy perc még
s romba dől majd az éj,
egy perc még...
már ostromolja a fény.
Mért állsz? Az idő mozdul,
Mért vársz?A föld kifordul,
minden pillanatra születni kell.

Csak egy perc mit veszthetsz
Mért nem engedsz semmit el?
Csak egy nap, mi ébred,
hol mást igér meg a végtelen.
Csak egy perc, mit veszthetsz
mért nem engedsz, ha jól tudod?
Csak egy nap, mit kérnek még
az angyalok.

Oláh Ibolya - Dalszöveg

2010. augusztus 4., szerda

Marilyn Monroe


Norma Jeane Mortensonként született Los Angelesben, de az édesanyja első férje után Norma Jeane Baker néven ismerjük. Gyermekkorát nevelőszülőknél és intézetben töltötte. Apját nem ismerte, anyja elmegyógyintézetbe került Norma 5 éves korában. 16 évesen otthagyta a gimnáziumot és férjhez ment. 1944-ben egy hadianyaggyárban dolgozott betanított munkásként, amikor a hadsereg egyik fotósa felfedezte, és nemsokára modell lett. 1948-ban a 20th Century Fox szerződtette kisebb szerepekre. Ekkor festette szőkére a haját és változtatta meg a nevét. Pályafutására rányomta bélyegét a szexbomba-image. Sokszor próbált olyan szerepekhez jutni, amelyekben megmutathatná színészi képességeit is, de sem a filmgyártók és sem a közönség nem óhajtotta őt másnak látni. Monroe karrierje erotikus vonzerejére építkezett. 1950-ben a Mindent Éváról című Joseph L. Mankiewicz filmben tűnt fel egy epizódszerep erejéig. Első ismertebb filmje a Aszfaltdzsungel volt, de nemzetközi hírnevet a Niagara című filmmel szerzett. Marilyn Monroe a szexistennő trónjára emelkedett ezzel a szereppel. Ragyogó szőkeségével, szabályos arcával, nőies idomaival az „Igazi nőt” imádták benne.

1953-ban az első Playboy címlapján szerepelt.

1955-ben az Actor's Stúdió színiiskola tagja lett. Monroe magánéletét is szívesen célba vette a sajtó. Arthur Miller íróval kötött házasságát folyamatosan tudósították 1956–1961 között, csakúgy, mint John F. Kennedyvel és öccsével, Roberttel való viszonyát is. Sokak azt állítják, öngyilkos lett. Egyesek bizonyítékot vélnek felfedezni arra, hogy gyilkosságot követtek el ellene. Nagy mennyiségű Nembutal beöntést kapott. Ezt azonban több kutatás is megcáfolta. Képei még mindig mindenhol megtalálhatók, mítosza semmit sem halványodott.

Marilyn Monroe 1962. augusztus 4-ének éjjelén halt meg, 15 hónappal az egykori szeretője, John Kennedy ellen elkövetett merénylet előtt. Az évforduló kapcsán az Urbanlegends blog az énekesnővel kapcsolatos legismertebb összeesküvés-elméletek közül szemléz David Aaronovitch könyvéből.

A Los Angeles-i halottkém úgy nyilatkozott, hogy „valószínűleg öngyilkosság” vezetett Monroe gyógyszertúladagolás miatt bekövetkezett halálához. Hogy Monroe barbiturátmérgezésben halt meg, az nem lehetett meglepő azok számára, akik ismerték. Krónikus álmatlanságban szenvedett, s egy idő után nemcsak aludni nem tudott gyógyszerek nélkül, hanem ébren lenni sem. Halála időpontjában egyedül élt, de azt tervezte, hogy újra összeházasodik korábbi férjével, Joe DiMaggióval.

Kezdetben nem is az állt a viták középpontjában, hogy Marilyn Monroe maga idézte-e elő a saját halálát, hanem az, hogy szándékosan tette-e. Két év telt el, mire Monroe halálának első revizionista verziója nyilvánosságra került. A könyvet magánkiadásban jelentette meg Frank Capell 1964-ben, Marilyn Monroe különös halála címen. Capell beállítottságáról elég, ha annyit mondunk, hogy előző könyve az Amerikát létében fenyegető összeesküvésekről szólt, a következőben pedig szovjet ügynökként mutatta be Henry Kissingert. Ezek után nem meglepő, hogy Capell azon a véleményen volt, hogy a kommunisták gyilkolták meg Monroe-t.