„Hagyománytár” népzenei koncert sorozat
Pécsi Kulturális Központ Dominikánus Ház
2010. december 8. 19 óra
Szalonna és bandája zenekar fergeteges koncertet adott tegnap este a Pécsi Kulturális Központ rendezésébe a „Hagyománytár” népzenei koncert sorozat keretében a Dominikánus Házban.
A Kárpátaljáról származó zenész, Pál István,’ Szalonna’ és barátai mind professzionális zenészek, az Állami Népi Együttes muzsikusai. A zene a vérükben van, életük lételeme, mely egy kívülálló számára is első pillanatban tudatosul, mihelyt meghallja zenéjüket. Igazi boldogság hallani a virtuóz dallamokat, melyeket az előadók hatalmas szeretettel adnak át a közönségnek. Ezért is nagyon találó első lemezük címe, Örömzene. Igen, örömzene, öröm a zenésznek, az átadónak, és öröm a hallgatónak, a befogadónak.
Repertoárjukon megszólalnak a Kárpát medence leggyönyörűbb zenéi. Fontosnak tartják a hagyomány megőrzését, ezért népzeneoktatással is foglalkoznak. Rendszeres résztvevői Magyarország legnagyobb fesztiváljainak, emellett az elmúlt években felléptek mind Európában mind a tengerentúlon.
Koncertjüket felső Tisza vidéki muzsikával kezdték, mely különösen közel áll a szívükhöz, hiszen ez a tájegység volt, amit először megismertek gyermekkorukban. Ez megadta a koncert alaphangulatát, a közönség sorai között elkezdtek mozgolódni a lábak, és az ujjak kivétel nélkül ritmus doboltak a térdeken.
Ezután széki és bonchidai dallamok váltották egymást, mely során megtapasztalhattuk, hogy néhány kilométer távolság milyen nagy különbséget teremt zene és zene között. Természetesen, egyik sem értékesebb a másiknál, jól megfértek egy összeállításban.
A koncerten hallhattunk továbbá szívfacsaró román forgatóst, legényest, és szaporát Kalotaszegről, majd vajdaszentiványi muzsikát cimbalom prímással. Ez utóbbit Unger Balázs cimbalmos olyan mély átéléssel, mesteri virtuozitással és pontossággal adott át a közönségnek, hogy a nézőknek kivétel nélkül az tátva maradt a szája, mindenkit elvarázsolt.
A hegedűn megszólaló dudaszó különlegesen csalóka zenei élményt nyújtott, de Pál István ’Szalonna’ rövid történetei, és hozzászólásai a koncert közben magyarázatul szolgáltak annak, aki nem rendelkezik átfogó ismeretekkel a népzenéről. Így megtudtuk, hogy sok vidéken helyettesítették más hangszerekkel a dudát.
A záró számként felkonferált jó kedélyű rábaközi dallamok közben már mindenki abban reménykedett, hogy még nem ér véget a koncert, és repetázhatunk a különleges zenei élményből. Ez így is lett, a záró számot vastaps követte, melyet a zenekar egy örkői és egy felcsíki dallam kavalkáddal köszönte meg.
A koncertre Pál Eszter, Pál István ’Szalonna’ testvére, tette fel a koronát, amikor egy karácsonyi dallal ajándékozta meg a résztvevőket. A teremben és az emberek lelkében is síri csend és nyugalom költözött, csak az a dallam létezett és a gyönyörű hang, mely megszólaltatta azt. A meghitt hangulat után a tényleges záró szám következett, felvidéki muzsika, mellyel a koncertet egy tökéletes keretbe foglalták.
Zene, élmény, öröm… Ez a három szó jut először eszembe, amikor a tegnapi Szalonna és bandája koncertre gondolok. Pontosabban, fantasztikus, precíz és virtuóz zene, hatalmas élmény, és felhőtlen öröm. Ezt az örömöt a népzene önmagában hordozza, de ha az előadók ilyen tehetséggel, tisztasággal és odaadással művelik, akkor teljesedhet ki csak igazán.
A fergeteges koncert előadói: Pál Eszter – ének, Pál István "Szalonna" – hegedű, Gombai Tamás – hegedű, Unger Balázs – cimbalom, Karacs Gyula – brácsa, Doór Róbert – nagybőgő.
Mindenkinek szeretettel ajánlom, és kívánom hogy egyszer kapjon egy ’Szalonnáék’ féle „Örömzene” ajándékot!
