Homo nosztalgikusz..

:)

Retro szerelem

Imádom az ilyen képeket, olyan mintha akkor hatalmas idill uralkodott volna, pedig aztán nem volt minden "fenékig tejfel" úgy sejtem:)

French vintage...

Source: frenchgardenhouse.com via Suzanne on Pinterest

Köszönöm, ez pont megfelel!!Szeretném!!!!!

4711

4711...body sorbet lotion...elfogyott...minden elfogy egyszer, mint annak a fiúnak a szerelme akitől kaptam.
Az emlékek is elfogynak, ha nem örökítjük meg őket, de vannak emlékek, amik sosem múlnak el, még akkor sem, ha nem őrzi se kép, se film, se írás...Ezek belénk vésődtek, a jó dolgok erősen, mélyen mindig ott maradnak, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra a nehezebb órákban.

"Most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen ez sorstörténet, vagy életút.
Ha mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek."

Punnany Massif

 

Én

Igen, minden ember önző.De vajon így van rendjén? Hiszen azért dolgozunk, hogy megéljünk, együnk, megvegyük amire vágyunk és elutazzunk oda ahova szeretnénk. Megadni a szeretteinknek ugyan ezeket szintén nekünk is jó, hiszen ami annak jó akit szeretünk az minket is feltölt és boldoggá tesz. Saját szükségleteink kielégítése önzőség? Ha nem, akkor mi értelme magának az önző fogalomnak, hisz minden ember alapvető tulajdonsága hogy önmaga a világ közepe. A szerelmet, a boldogságot, a vidámságot mindenki magának akarja és mindent megtesz hogy megkapja. De így van rendjén? Mi lenne ha leszállnánk magunkról, ha kicsit elfordítanánk a fejünket, szétnéznénk a világba, majd lazán minden erőlködéstől mentesen amikor visszafordítjuk a fejünket, nem kellene semmiért küzdeni, hiszen az amiért eddig megfeszültünk, ott áll az ajtóban, csak be kéne engedni.

Álmatlanul

Álmodni jó, illetve jó lett volna, ha nem félig ébren történik és legalább egy összefüggő órát tudtam volna aludni ma éjjel. De nem tudtam, egyetlen pózban sem sikerült, minden végtagom saját magamnak volt útba, egyszerre fáztam és melegem volt, a szívem pedig úgy vert, hogy a párnában visszhangzott a dobogás.
Biztos mindenki ismeri az érzést, hogy nem áll le az agy, ha egy témát körbejárt jött a következő, majd egy újabb probléma, melyre félálomban rémesebbnél rémesebb megoldások születnek. Így jártam, és mivel szabadnap van, ma addig takarítok amíg le nem áll az agyam, de mint tapasztalható ebben az elhatározásomban is mint sok másban megakadályoz, hogy rá vagyok tapadva a monitorra...hátha történik valami, ami elvonja a figyelmet saját magamról és végre megpihenhetnek a tekervények.

Álmodni jó

Egyedül

Annyira hívnálak, annyira ölelnélek, annyira hiányzol, de nem tudom mindezek mértékét, így nem hívhatlak, nem ölelhetlek!Hiányzik  a barátom, a társam, a melegség...csak a magány miatt vagy valóban TE hiányzol!?

Tél van, ezt mind a télnek tudom be,  várom a tavaszt, várom az újat, de ezzel párhuzamosan taszítom is.Félek az újtól, nem bízom az idegenben és magamban sem. Bezárkóztam, magamat sem ismerem ki igazán.Hetek óta nem írtam a naplómba ami annyit jelent h nem bírom megfogalmazni a világomat, nem jöttek a szavak, pedig semmi sincs rendben.

Játszom a szerepeket, táncolok, mulatok vagyis úgy teszek mintha ez őszinte lenne, de belül össze vagyok törve, és amíg nem lesz egész addig változás sem lesz, mert  a szilánkjaimmal mindenkit elüldözök magam mellől!

Szeretlek Benneteket, csak most képtelen vagyok rendesen kimutatni! Egy nyűg  vagyok, nem akarok ránehezedni senkire, magamnak is sok vagyok.

Faddom

Gacsályi József: EGY KORTY TOLNAI DUNA

Ha megmozdul a víz, az már a múltam:
hajdani kölykök s rekkenő nyarak.
A nyűg, a bűn, a szenny, s amit tanultam
azután jött csupán, és itt maradt.
Most azt csodálom, hogy bele se fúltam,
s látok egy korty Dunát az ég alatt.
Hol vagytok, fiúk, mily Eliziumban?
Mi rejt? Folyondár? Mohos, vén falak?
Csobbanó évszak, hogy tudtad kimérni,
a vakációk indiánmeséi
meddig szabadok, s mettől tiltanak?
Fogjatok körül nádak, fűzfaágak,
ahogy anyáink a burokba zártak,
s tengerben ringtunk benn, a szív alatt!

Szaffi az örök

Csalfa vak remény...

...földiekkel játszó égi tünemény...

Az vagy nekem

Sűrű könnyeimmmel...

Este van, este van, de nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak, kihez sokan járnak.
Lám, hozzám nem járnak, későre van este,
Sűrű csillagos ég, gyászosra van festve.

A bazsarózsának lehajlik az ága,
Én is lehajlottam egy hűtlen szavára.
Mit ér a rózsafa, piros bimbó nélkül,
Mit ér a szerelem igaz hűség nélkül?!

Piros pántlikámat fújdogálja a szél,
Köszönöm galambom, hogy eddig szerettél!
Arról sem tehetek, ha már megvetettél,
Nálamnál szebbeket s jobbakat kerestél.

***

Azt hallottam jó galambom, hogy itt akarsz hagyni,
Velem egy faluban nem is akarsz lakni.
Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom azt az utat aranyos ekével.

Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom azt az utat aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemen-szedett gyönggyel,
El is boronálom sűrű könnyeimmel.

***

Mi zörög, mi zörög a sűrű erdőben,
Mi zörög, mi zörög a sűrű erdőben,
Talán az én rózsám ökrét hajtják a cserjésben.

Ha hajtják, hadd hajtsák, hadd fizessen érte,
Ha hajtják, hadd hajtsák, hadd fizessen érte,
Mer’ az a szép piros hajnal más kislánynál érte.

Az egyikhez elmegy, a másiknál ott hál,
Az egyikhez elmegy, a másiknál ott hál,
Nékem pedig azt esküszi, hogy senkihez nem jár.

Gyöngysor a pókhálóban

Az alábbi idézetek, nagyon jó estek ma!Igen, hajlamosak vagyunk a holnapot hajszolni és nem törődni a ma szépségeivel!És valóban igaz, hogy ha valamit görcsösen akarunk, akkor sosem teljesül, de ha kicsit lazább pórázra engedjük, hamarosan az ölünkbe hullik!Egyet értek Müller Péter, köszönöm!:)


"Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit....

 Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység  és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el! - ez egy ősi szamuráj mondás.....

Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell - megkapjuk.....

Nem akkor és nem úgy, de valamilyen formában megkapjuk. Egyszer csak ott van. Néha olyan késve, hogy nem is emlékszünk rá, hogy ez a mi vágyunk volt. Maga a vágy ugyanis - a "kell!", az "akarom!" - késlelteti a megvalósulást. Amikor elengeded, megjön.
Ez a mágia egyik nagy titka."/Müller Péter/

Az egész cikk itt olvasható.